Lemon (Rivaille X OC)

10.

 Amint leszálltam otthon a gépről, Kate sírva ugrik a nyakamba.

-Olyan felelőtlen vagy! Annyira aggódtam érted! -mondja.

-Ugyan tudok én vigyázni magamra. -mosolygok rá.

-Örülök, hogy jól vagy. Ja, amúgy, hívd majd fel anyukádat. Már lassan nem tudtam mit kitalálni, hogy miért nem vagy elérhető. Kénytelen voltam azt mondani neki, hogy a pasiddal voltál nyaralni.

-Mi? Komolyan ennél jobb nem jutott eszedbe? -mondom kissé megbotránkozva. Sose fogom tudni ezt kimagyarázni...

-Majd maximum azt mondod neki, hogy szétmentetek. -legyint Kate. Hát köszönöm. Mindenesetre azért hálás vagyok neki, hogy falazott nekem. Édesanyám kicsit túlaggódó, jobb lesz ez így neki.

Gyorsan visszazökkenek, majd újra az itthoni békés élétbe. Gondoltam én. Ám amikor bementem a korházba, kiderült, hogy a kamu orvosi papír miatt, kényszerszabadságra küldenek legalább egy hétre. Ennek normális körülmények között baromira örülnék, de most szükségem lenne arra, hogy dolgozzak. Nem akarok egész nap gondolkodni azon, amit elvesztettem. De mit ér az én szavam Dr. Tenma aláírásával szemben. Hát semmit. Szóval dolgozni sem fognak hagyni... Kicsit olyan érzés, hogy senkinek sincs rám szüksége. Kissé felbosszant.

Alig értem haza, csörgött a telefonom, biztosan anyukám... De nem! Legnagyobb meglepetésemre Hanji. Te jó isten, mit akarhat?

-Szia! Gyorsan kapcsold be a géped! -ordítja Hanji a telefonból.

-Szia. Miért?

-Az most nem fontos, siess! -sürget. Kissé megijeszt... Gyorsan felnyitom a laptopom, de amint bekapcsol, már csörög is a videóhívás. Fel is veszem.

-Itt vagyok. Mi a baj? -kérdezem aggódva Hanjitól.

-Képzeld el... -majd felemel egy lapot, hogy jól lássam a kamerán keresztül. -Emlékszel múltkor mutattam neked, egy pók alakú szupertankot.

-Igen?

-Na, rájöttem, hogyan fog működni! -mondja csillogó szemekkel.

-Komolyan, csak ennyi? -nézek rá döbbenten.

-Ez szörnyen fontos! -mondja durcásan. -Amúgy is amióta elmentél, olyan nehéz találni valakit, aki meghallgat. A Törpe is mindig elzavar... -valahogy megsajnálom, és végül hagyom, hogy egy fél órát magyarázzon. Ekkor azonban „sajnos" hívatja Erwin és el kell mennie. Természetesen megnyugtat, hogy holnap is jelentkezik majd. Már alig várom.

Hanji hívása után, egyszerűen nincsen erőm hazatelefonálni. Inkább csak írok egy sms-t, hogy jól vagyok, de most a barátommal akarok foglalkozni. Ha már egyszer így jártam, akkor kihasználom helyzetet.

Hulla fáradtan belerogyok az ágyba, annyira hiányzott, hogy ilyen pihe-puha helyen tudjak aludni. Pár perc forgolódás után el is nyom az álom. Az éjszaka folyamán többször is megébredek, kisebb pánikrohammal. Remélem azért idővel ez majd megszűnik... Nagyon remélem.

Másnap egyszerűen semmit sem csináltam, egyrészt mert ugye nem tudtam rendesen kipihenni magam, másrészt meg azért, mert baromi meleg lett. Nem normális, hogy a lakásban alig lehet kibírni egy rövidnadrágban és egy topban. Elszívja minden maradék erőmet is...

A nagy semmittevés után igazi felfrissülés volt Hanji hívása. Mondjuk... Bár nem értem miért akar rakétákat szerelni a póktankjára. Már vagy 1 órája hallgatom, amikor végre valami olyasmit mond, ami engem is érdekel.

-Hallod, képzeld Emma mi történt? -kezdi.

-Na mi? -kérdezem kissé unottan.

-Rivaille-t Erwin előléptette hadnaggyá! Nem szuper?