Lemon (Rivaille X OC)

36.

Zeke elengedte az eddig leszorítva tartott csuklómat, majd felállt és odasietett a társához, akire rálőttem. Felültem a földön, de az erős félelem miatt minden mozdulatom bizonytalan. A fegyver. Mégis hová lett? Kétségbeesetten nézek körbe.

-Ezt keresed? -nyújtja ekkor a pisztolyt felém Zeke. Elveszem a kezéből, de nem fogom rá. Mit kellene tennem?

-Biztosan zavart vagy. Gyere, hazafelé mindent megbeszélünk. -mondja kedvesen, de ahogyan belenézek a szemébe fogalmam sincs mire gondol. Rettegek tőle, nem azért mert bántani fog, hanem azért, mert azzal, hogy itt van elveszi, ami a legfontosabb nekem.

-Nekem itt van már az otthonom. Én ide tartozok. -felelem határozottan, de a mondat végén a hangom kissé megremeg.

-Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. -mondja Zeke még mindig nyugodtan mosolyogva. Ekkor egy közeli sikátorból nagy sebességgel feltűnik valaki. Amint meglátom Erent, azonnal talpra állok, és odafutok hozzá.

-Gondolom te vagy Eren. Ne aggódjatok, mindkettőtöket megmentelek! -mondja Zeke.

-Egy lépést se tegyél közelebb! -üvölti Eren és fegyvert fog rá.

-Eren meg kell értene... -kezdené Zeke, ám ekkor feltűnik Rivaille és elég gyorsan halad felénk.

-Majd még találkozunk! –mondja Zeke és a társával elsietnek.

-Mégis mi volt ez? -kérdezi zavartan Eren.

-Nem tudom. -hazudom automatikusan. Nem derülhet ki az igazság.

-Mi a fasz történt? -jön oda hozzánk Rivaille, akit teljesen beborít a vér.

-Megsérültél? -kérdezem sápadtan.

-Nem. Az a gyáva szőke szardarab elmenekült. -morogja, és a dühtől szinte remeg a keze. Rosszul vagyok, még mindig rettegek. Nem tudhatja meg.

Ekkor Eren megragadja a kezem, és elhúz a földön fekvő Arminhoz. Az egész testét súlyos égési sebek borítják. Haldoklik, el fog vérezni. A támadások miatt, csak egy kisebb elsősegély táskám maradt. El tudom látni, de így is csak nehezen fogja túlélni.

Egy katona üvöltve rohan felénk, vállán a sérült Erwinnel.

-Azonnali segítség kell! A parancsnok még él! -remegő kézzel nézek fel. Armin 0 negatív vércsoportú, és Erwin is az. Nincs elég vér nálam mindkettőjüknek.

-Nem tudom... megmenteni mindkettőjüket. -nézek fel könnyes szemekkel Rivaille-ra, aki döbbenten néz rám.

-Erwint mentsd meg! -mondja Rivaille, mire én fájdalmasan bólintok. Így lesz a legjobb, nem igaz? Ám ekkor a mellettem térdelő Eren megragadja a derekamat és visszaránt, majd a fém hideg érintését érzem a nyakamon.

-Armint, kell megmenteni! -üvölti Eren kétségbeesetten.

-Fogalmad sincs mit csinálsz szaros kölyök! Ereszd el! -mondja Rivaille dühösen és felénk lép egyet.

-Álljon meg hadnagy, vagy elvágom a torkát! -üvölti Eren.

-Így mindketten meghalnak! -próbálom nyugtatni Erent. -Ennek semmi értelme!

Rivaille ekkor hátrakap, hogy előrántsa a fegyverét, de megérkezik Mikasa és megragadja a karját, minek eredményeként mindketten a földön kötnek ki. Rivaille kimerült, így Mikasának akár még esélye is lehet ellene. Össze-vissza mozogva próbálok kiszabadulni Eren szorításából.

-Kérlek ne csináld! -szólal meg ekkor Eren. -Én csak meg akarom menteni a barátomat. Nem akarom, hogy bajod essen.

-Akkor engedj el! -mondom kérlelően, mire Eren elbizonytalanodik, de nem ereszt.