Lemon (Rivaille X OC)

19.

Egészen az épületig kézen fogva húzott Rivaille, majd váratlanul megtorpant és a kezemet elengedve felém fordul.

-Emma, beszélnünk kell. -mondja komolyan.

-Rendben. Miről van szó? -kérdezem.

-Tch... -mondja, majd mintha csak a szavakat keresné elhallgat. Összeráncolja a szemöldökét és úgy gondolkodik. Milyen aranyos így. Olyan mintha kedvesen akarna mondani valamit, de egyszerűen nem tudja úgy megfogalmazni.

-Mondjad csak. -mosolygok rá kedvesen. Hozzászoktam már a beszédstílusához.

-Nem fog tetszeni. -mondja komolyan. Felsóhajtok.

-Nem baj. Mondd!

-Baromira nem kellene, hogy mindenki megtudja... -nagy csönd. -a... kapcsolatunkat... -ez a szó valahogy olyan idegennek hangzik Rivaille szájából. -Kurvára nem kellene, hogy csomó bosszantó és elcseszett alak emiatt rohangáljon utánad.

-Rendben. -bólintok rá. -De Dr.Tenma-nak te... mondta el... -mondom miközben újra elvörösödöm, ahogyan eszembe jut.

-Tch, felbaszott. -jelenti ki, mintha ez egyértelmű lenne. -Ő nem számít.

-Nekem nem gond, hogyha nem mondhatom el senkinek. -mondom, mire már nem tűnik olyan feszültnek. Én jó vagyok a titoktartásban, és értem is, hogy mit szeretne... De, mégis ki elől titkolózunk? Mármint, tudja Dr. Tenma, Kate, Hanji így biztosan Erwin is... Arról nem is beszélve, hogy most húzott keresztül kézen fogva a fél városan.

-Valaki miatt talán aggódsz? -kérdezem, mire újra komoran néz rám.

-Minden rendben lesz. -mondja, majd mikor észreveszi, hogy elkezdek aggódni, újra ellágyul. -Ne foglalkozz vele.

Könnyű azt mondani, hogy ne foglalkozzak vele. Komolyan, ki lehet az a személy, akitől ennyire meg akar óvni? Szeretném tudni. Mindenképpen rá kell majd kérdeznem...

Ezután egymás mellett sétálva haladunk az épület kihalt folyosóján.

-Hogy ment a tárgyalás reggel? -kérdezem.

-Nem volt semmi. Mindenki beszart, úgyhogy rám bízzák, hogy figyeljek rá. -feleli.

-Mit fogsz csinálni a fiúval? Be lesz zárva? -érdeklődöm.

-Nem. Befogom takarítani. -jelenti ki teljes komolysággal, mire felnevetek. -Tch, mi az?

-Semmi... Tényleg semmi. Csak mindig jókedvem lesz, ha veled vagyok. -mosolygok rá.

Gyanakodva méreget, de nem mond semmit, majd hírtelen magához húz és röviden megcsókol. Pipacsvörösen állok ott előtte. Istenem a szívem kihagyott egy ütemet. Sose fogom tudni ezt megszokni.

-Nem azt mondtad... hogy ne tudja meg senki... -hebegem.

-Egyedül vagyunk. -néz végig az üres folyosón, majd visszafordul hozzám és újra megcsókol, most sokkal hosszabban és szenvedélyesebben. Egyszer csak elválik az ajkaimtól.

-Menjünk. -jelenti ki, csak így egyszerűen, majd elindul a folyosón. Én meg még mindig kicsit lesokkolva állok mozdulatlanul. -Tch, gyere már. -fordul vissza Rivaille, mire utána sietek.

Amint befordulunk a sarkon meglátom Hanjit, aki türelmetlenül topog egy ajtó előtt.

-Gyertek már!! -kiáltja, amint meglát. -Gyorsan, gyorsan! Nem bírok már tovább várni.

-Hűtsd le magad Pápaszem. -morogja Rivaille.

-Nem is tudom, hogy ki miatt kell kint várni!!! -hisztizik Hanji.