Lemon (Rivaille X OC)

13.

Egész este megállás nélkül forgolódtam az ágyamban, egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből a délután történteket. Fogalmam sincs, hogy ezek után, hogyan fogok tudni beszélni Rivaille-al. Mármint persze logikusan, úgy ahogyan eddig tettem... Annyira zavarba jövök ahányszor csak eszembe jut. Még Petrától is bocsánatot kell kérnem...

Mivel sikeresen átvirasztottam az estét, úgy döntöttem, hogy ha már egyszer úgysem tudok aludni, akkor legalább töltsem hasznosam az időmet. Szóval fel-alá járkáltam sóhajtozva. Hogy miért? Szerintem teljesen elment az eszem. Valaki ekkor váratlanul becsönget. Ránézek az órámra, te jó ég még csak 6 óra van. Ki lehet az? Gyanakodva kinyitom az ajtót, de legnagyobb meglepetésemre Amy, a 16 éves húgom áll ott.

-Szia. Hát te mit keresel itt? -kérdezem döbbenten.

-Szia. Én is örülök neked. -mosolyodik rám. -Elszöktem otthonról.

-Hogy mit csináltál? Anya tudja, hogy idejöttél? -engedem be az ajtón.

-Nem. Tudod, nem szokás szólni mielőtt elszöksz. -mondja mintha ez olyan természetes lenne.

-Mindegy majd szólok neki én. Valami baj van? -kérdezem.

-Semmi... azért néha szakíthatnál rám időt a pasid mellett is. -durcizik. -Együtt laktok?

-Pasim?

-Ah... jól van, nem szekállak vele. Úgy is tudom, hogy kamu az egész. Anya beveszi, de én nem. Átlátok rajtad! -néz rám sunnyin.

-Remek. Legalább neked nem kell magyarázkodnom. -sóhajtok. Elég lesz csak anyámnak majd... Jeeee...

-Szóval, ha nem akarod, hogy feldobjalak otthon, engedd meg, hogy itt maradjak egy ideig.

-Amúgy is itt maradnál... De csak pár napig. Mindjárt mennem kell dolgozni, de utána mindenképpen beszélnünk kell, arról, hogy miért szöktél el. -mondom szigorúan, mire morcosan bólint. Aggódom érte... Mostanában nagyon sok felelőtlen dolgot csinál... Mondjuk nem mintha én nem... na de, én vagyok az idősebb. Nekem szabad, neki nem. Valami ilyesmi...

Ezek után a következő sokk az volt, amikor eszembe jutott, hogy tegnap totálisan elfelejtettem Rivaille kötelező vizsgálatának a papírjait... Én hülye. Most már mindegy, gyorsan beszélek vele, mielőtt még elkezdődne a rendelés. Talán lesz alkalmam Petrával is beszélni. Hát Petrát nem találtam meg, de ilyen körülményesen ritkán jutottam át a katonai szárnyba, ugyanis a napi nagytakarítást végzik éppen. Mi az a napi nagytakarítás? Mikor lett ez itt rendszer? Na mindegy, valahogy átugrálom a vödröket, és próbálok nem orra esni a felmosott padlón.

Mikor odaérek Rivaille ajtaja elé megtorpanok,

-Hallgass már meg! -mondja egy dühös hang, Dr. Tenma? Ő nem egy bábu, akit kényed kedved szerint...

-Tch. Fogd már be, nincs kedvem egész nap a nyavajgásodat hallgatni. Ha nem akarsz semmi mást mondani, akkor húzz innen! -szakítja félbe nagyon dühös hangon Rivaille.

-Hát nem látod, hogy nincs jól?! Ne legyél ennyire önző! -mondja Dr. Tenma.

-Az a te nagy bajod, hogy bent ragadtál egy olyan szerepbe, amibe kurvára nem akartál. Kezdj valamit azokkal az elcseszett érzéseiddel, és ne nekem papolj!

-Viszont nem az ÉN érzéseim fogják őt összetörni. -mondja dühösen Dr. Tenma. Erre hírtelen vérfagyasztóan nagy csönd lesz odabent.

-Ha nem húzol a picsába most azonnal, eltöröm az orrodat vagy ha balszerncsés vagy, talán még mást is. -mondja ijesztően ridegen Rivaille.