Lemon (Rivaille X OC)

15. (+16)

*+16 illetve, ha egy tiszta lelkű ember vagy, akkor ezt a fejezetet nem ajánlom neked, szexuális tartalom részletes megjelenítése miatt. A többieknek jó szórakozást :D

Szörnyen szomjas vagyok. Fészkalódom... Érzem, hogy a napfénye gyengéden melengeti az arcomat, biztosan otthon vagyok az ágyamban. Lassan mennem kellene dolgozni... Fáj a fejem. Kinyitom a szemem és megmerevedek. Rivaille közvetlenül mellettem csukott szemmel alszik. Kell pár pillanat, hogy visszaemlékezzek a tegnap történtekre. De mégis mikor került mellem? Akkor mi most... Nem... Nem hiszem... Van rajtam ruha...

-Ne bámulj már ennyire. -szólal meg álmos hangon Rivaille.

-Én nem is... -jövök zavarba.

-Tch -morog, majd felül és ásít egyet. Nagyon aranyos a kissé össze-vissza álló tincseivel. Ekkor felém néz és egy gyors mozdulattal lerántja rólam a takarót. -Keljél fel! Nem kellene ennél is tovább váratnod a húgodat.

-Te jó isten, mennyi az idő? -ülök fel én is.

-Reggel hét. -mondja, majd feláll és elkezd átöltözni.

-Egész este egyedül hagytam? -döbbenek le, bár nehéz most Amy-re koncentrálnom, amikor éppen Rivaille leveszi a fölsőjét.

-Tch, ne aggódj ennyit. Nem kisgyerek már, mást részt meg odazavartam Hanjit. -morogja. Remélem azért a húgomon nem akar majd kísérletezgetni... Valahogy most nagyon sajnálom Amy-t. Rivaille közelebb lép hozzám, és megérinti az arcomat.

-Úgy néz ki, teljesen rendbe jöttél. -mondja.

-Igen... Teljesen jól vagyok... -mondom, de olyan zavarban vagyok, hogy alig bírok a szemébe nézi. Mondjuk egy pólót felvehetne... vagy inkább ne... de akkor is... Menjen a pokolba! Úgy néz ki az arcomra van írva, hogy mindjárt megpusztulok zavaromban, Rivaille ugyanis gúnyos mosolyra húzza a száját. Lassan még közelebb húzódik hozzám, majd megcsókol. Ahogyan a puha ajkai az enyémhez érnek hírtelen elönt a forróság. Egyre agresszívebben viszi táncba az ajkaimat, miközben finoman harapdálja őket. Váratlanul megragad és visszanyom az ágyba.

Újra megcsókol, de most a nyelvével utat talál a számba, és elkezd játszani a nyelvemmel. Ekkor egyik kezével benyúl finoman a fölsőm alá. Amint hozzáér a bőrömhöz az az érintésére elkezd kellemesen bizseregni. Elszakad az ajkaimtól és áttér a nyakamhoz, hogy most ott csókolgassa. Halk, kéjes sóhaj szalad ki a számból, majd a kezével feljebb nyúl és elkezdi kényesztetni a melleimet. Belemarkolok a hajába, húzom magamhoz, mire ő belemorog a nyakamba. Az én sóhajaim sem olyan halkak már...

-Rivaille... Szeretlek. -sóhajtok fel, mire egy mélyen és szenvedélyesen megcsókol. A kezét leveszi a melleimről és elkezdi becsúsztatni a nadrágom alá, mire én belenyögök a csókba.

Ekkor valami szerencsétlen bekopog.

-Hadnagy, azt üz...

-Kurvára nem érek rá! Húzz innen a picsába! -szakítja félbe Rivaille a katonát.

-De uram, én... -folytatja megszeppenve

-Nem halottad, hogy takarodj!

-Nekem muszáj, Erwin... -ekkor Rivaille ráteszi a homlokát a mellkasomra vesz egy mély levegőt, majd odamegy az ajtóhoz és kivágja azt.

-Mi a kurva élet ilyen rohadt fontos! Nyögd már ki gyorsan! -mondja ingerülten Rivaille.

-A... a... A Hadnagyot hívatja Erwin parancsnok haladéktalanul.

-Hát bekaphatja, mert nem érek rá! -majd vágná is be az ajtót, de a katona nem hátrál. Remegő lábakkal megállítja az ajtót.

-Azt parancsolta... mindenképpen azonnal... -mondja, de hallatszik a hangján, hogy mindjárt sír.