Lemon (Rivaille X OC)

2.

  Hosszú idő óta, végre alig vártam, hogy elkezdhessem a munkát, ugyanis, Dr. Tenma végre visszajött. Talán most már végre lesz értelme annak, amit csinálok. Jókedvűen rohanok fel az emeletre. Kate már az ajtó előtt vár a doktor úrral.

-Jó reggelt! -köszönök, és minden igyekezetem ellenére, nem tudom elrejteni a jókedvem.

-Jó reggelt! Sajnálom, hogy az elmúlt héten nem tudtam jelen lenni. -megnyugtattam a doktor urat, hogy semmi gond, minden a legnagyobb rendben ment.... mondjuk. De most nem számít... Bementünk a rendelőbe, és barátságosan érdeklődött, hogy hogyan mentek az eddigi vizsgálatok.

-Hallottam róla, hogy Dr. Neillel volt némi összetűzésük, meg, hogy az alvárosiakkal is gond volt. -néz rám Dr. Tenma. Hát ezt most, hogy magyarázzam el röviden...

-Dr. Neillel nem egészen értettünk egyet mindenben, (sok mindenben) az alsóvárosiakkal csak neki volt gondja. Én megvizsgáltam őket és aláírtam a papírt. Semmi baj nem volt velük.

-Ezt örömmel hallom. Azért próbáljon meg kijönni az idősebb doktorokkal, lehet, hogy nem túl barátságosak, de sokat tanulhat még tőlük. -néz rám mosolyogva.

-Igyekszem. -van valahogy egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Ezek után átnéztünk még pár aktát, megbeszéltük, hogy mostantól a műtéteinél fogok segédkezni délutánonként. Délelőttönként viszont továbbra is egyszerű vizsgálatokat fogok végezni, mint eddig. Végre lassan haladok a céljaim felé! Ekkor benyitott egy nővér, és szólt Dr. Tenmának, hogy valaki sürgősen keresi, így ő szabadkozások közepette kiment a rendelőből.

-Most jut eszembe -néz rám ekkor Kate -jöttek valami orvosi papírok az alvárosiaknak. Átmegyek az irattárba betenni a kartonjukba.

-Hagyjad majd én viszem. Neked amúgy is sok dolgod van még. -ajánlom fel a segítségem. -Míg Dr. Tenma nincs itt amúgy sincs most sok dolgom.

Feltápászkodom és átindulok a katonaság irattárába. Ehhez át kell menni az út túloldalán lévő telephelyre. Minden egészségügyi iratnak meg kell lennie két példányban, egynek a kórházban egynek pedig az irattárban. A laktanya bejáratánál felmutatom a beléptetőkártyám és elindulok a legrövidebb úton épületek között. Éppen behelyezem a kulcsom az ajtóba, amikor furcsa hangokat hallok meg egy szűk átjáróból. Óvatosan belesek. Néhány katona körbevesz egy lányt, várjunk csak.... az nem Isabel... Sajnos nem vagyok az a nagy hőstípus, ha odamennék segíteni engem is el fognak verni...

-Ugyan már! Tudjuk, hogy egy kurva vagy! -néznek le a törékenynek tűnő lányra.

-Engedjetek tovább, ti undorító kis -de a mondatot már nem tudta befejezni, mivel az egyik katona leköpte.

-Ezzel is csak tisztább lettél! -röhögik ki a szegény lányt. Elönt a düh, odamegyek és megállok az egyik katona előtt. Az felém fordul olyan, te meg mit akarsz fejjel, de nem hagyom megszólalni, inkább gyorsan tökön rúgom míg van rá lehetőségem. Természetesen összeesik, én meg a pillanatnyi zavart kihasználva megragadom Isabel kezét és elkezdek futni vele. Befordulunk a sarkon, gyorsan kinyitom az irattár ajtaját és bezárom oda magunkat. Egy ideig még hallatszik a dühös katonák ordibálása, de nemsokára feladják a keresésünket. Ekkor fordulnék Isabel felé, de ő hirtelen a nyakamba ugrik. Na erre nem voltam felkészülve. El is vesztem az egyensúlyomat és neki hátrálok egy szekrénynek. Természetesen a legtetejéről leesik egy doboz, tele papírokkal egyenesen a fejemre.

-Hogy az a...... -kapom oda a kezem. Ez nagyon szépen be fog lilulni...

-Jól vagy??? -kezd el ekkor Isabel rángatni, mint egy őrült! -gyorsan nézessük meg egy orvossal!