Lemon (Rivaille X OC)

37.

-Mégis ki vagy te valójában? -kérdezi gyanakodva Eren és mindkét kezével erősen rámarkol a rácsra.

-Ugyanaz vagyok, aki eddig is voltam. Nem vagyok kém vagy bármi hasonló. -felelem és fáradtan nekidőlök a falnak. Ha elmondja bárkinek is, engem biztosan kivégeznek.

-Akkor mégis miért vagy itt?

-Nem saját akaratomból. Édesapán egy katonatiszt volt az marley hadseregben, viszont ő maga nem volt marley-i. Úgy hívták, hogy Eren Kruger. Édesanyám egy nemes ember lánya volt, de ő meghalt még kiskoromban. -itt kell egy kis szünet, hogy összeszedjem a gondolataimat. Ki is vagyok én valójában? Apám próbálta titkolni, hogy én igazából félvér vagyok, ezért mindig kitalált valamit, hogy ne kelljen részt vennem a kötelező vérvizsgálatokan. Az életemben nagyjából minden szabályozva volt, hogy mit ehetek, hogy hova mehetek, még előre férjet is választottak nekem.

-De miért vagy itt? -kérdezi Eren.

-Nem tudom. 10 éves koromba egyik este apám valami gyógyszert adott nekem, és mire felébredtem már itt voltam. Talán menekülnünk kellett, vagy csak más életet szánt nekem. Nem tudom. De aznap volt az utolsó alaklom, amikor láttam. -folytatom. -Mikor felébredtem egy Dr. Jaeger nevű férfi jött oda hozzám, és próbált megnyugtatni. Én azonban csak egy félős kisgyermek voltam és annyira rettegtem tőle, hogy inkább elszöktem. Ostobán azt hittem, hogy majd hazatalálok.

-Akkor mi van az itteni családoddal?

-Egy egyedül kétségbeesetten rohangáló kislány hamar feltűnést kelt. Végül árvaházba kerültem és onnan fogadott örökbe a Kenway család. Engem és az alig kétéves Amy-t. Mindig is úgy viselkedtünk, mintha mi vérszerinti család lennénk. Elköltöztünk, hogy senki ne tudjon az örökbefogadásról. Aztán persze a nevelőapám lelépett egy nővel és családot alapított. Úgy látszik, mi nem voltunk megfelelőek neki.

-Ha csak ennyi, akkor miért nem mondtad el senkinek? -kérdezi gyanakodva Eren.

-Haha, miért tenném? -kérdezem. -Nem érted Eren? Mit gondolsz mi történne velem, ha kiderülne? Egy gonosz áruló lennék, aki beépült az egységhez és információkat szivárogtat ki.

-Talán tudnál segíteni!

-Mit? 10 éves voltam Eren! Mit gondolsz miben tudnék segíteni? Nem tudok én semmit.

-Zeke? -kérdezi Eren, mire nagyot nyelek. Honnan tud ennyi mindent?

-Szinte sose mehettem ki a házunkból, ezért természetesen sokszor kiszöktem titokban. Zeke... egy gyerekkori barátom volt. Ő is olyan elhagyatott és magányos volt, mint én. Habár jóval idősebb volt nálam, mindig kedves volt velem. Labdáztunk és sokat nevettünk együtt. Egészen mostanáig nem tudtam róla semmit. Gyenge fizikumú fiú volt, valószínűnek tartottam, hogy már meghalt.

-Miért higgyek neked? Mi van, ha most is hazudsz, mint eddig?

-Miért hazudnék? Amúgy meg, eddig sem hazudtam. Nekem már ez az otthonom, itt van a családom. Sose fogom megtudni, hogy mi történt az apámmal. Nem tartom a kapcsolatot Zekével. Tudom, hogy nehéz elhinni, de ez az igazság.

-Eren Kruger meghalt. -mondja Eren hidegen.

-Értem. -mondom szomorúan, igazából mindig is sejtettem. -Honnan tudsz ennyi mindent?

-Az apám Dr. Jaeger naplójából, amit a pincében találtunk. -mondja, mire én azonnal lesápadok.

-Ki tudja még? -kérdezem.

-Senki. -mondja nyugodtan. -Az a füzet, amiben rólad van szó hozzám került először. Én meg kitéptem belőle azokat a lapokat, amikben a nevedet említi.