Lemon (Rivaille X OC)

35.

Rivaille felemeli a kezét, mire az egész osztag megáll. Ketten előre mennek felderíteni, és én levegőt is alig merek venni. A lehető leghalkabban próbáljuk megközelíteni a várost, hogy meglepetésszerűen tudjunk támadni. Én a csoport végefelé vagyok, hogy a minél kevésbé legyek útba, ha harcra kerül a sor.

Nemsokára feltűnnek előttünk a város körvonalai, gyorsan oda is rohanunk, hogy a házak valamennyire védelmet nyújtsanak.

-Két csoportra oszlunk! -hangzik Erwin utasítása. -Hanjival és Erennel megy két osztag, Rivaille hadnaggyal és velem maradnak a többiek.

Mivel én kicsit értetlenül néztem, hogy nekem mégis merre kellene mennem, Rivaille finoman biccentett a fejével, hogy én vele megyek. Lassan és nagyon körültekintően haladunk előre, de furcsa módon az egész város teljesen kihalt. Kicsit össze vagyok zavarodva, de úgy látom, hogy senki sem érti, hogy mi történik. Végül Erwin parancsára ideiglenesen megpihenünk egy csoport nagyobb épület között.

-Hanji ott, minden rendben? -hallom Erwint, amint próbál információhoz jutni.

-Minden rendben, az egész terep tiszta olyan, mint Rivaille takarítása után! -mondja Hanji.

-Ne menj messze mellőlem! -lép ekkor hozzám Rivaille, mire én csak bólintok. Leteszem a nehéz hátizsákom, ami tele van kötszerrel és egyéb életmentő felszereléssel.

-Átfésüljük a terepet! Ez a hely fog szolgálni ideiglenes bázisként! -osztja a parancsokat Erwin majd, kisebb csapatokat elküld, hogy nézzenek szét. Én ott maradok Erwinnel a bázison, viszont Rivaille kicsit előrébb megy pár emberrel.

-Hé, Hanji, hallasz? -próbál újra kapcsolatba lépni Erwin a város túlvégén lévőkkel. -Hanji!!

Válasz azonban nem érkezik. Mi folyik itt? Ekkor lövések hangja hallatszik a hátunk mögül. Arra mentek Erenék, nem?

-Rivaille, azonnal gyertek vissza, me... -hívja Erwin Rivaille-t, de ekkor fülsüketítő robaj rázza meg a várost, majd nagy erővel mindenfelé bombák csapódnak be. Törmelékek repülnek mindenfelé, lehasalok a földre, hogy ne találjanak el. Ez meg honnan? Rivaille?

Bemenekülök egy nagy épület takarásába. Kétségbeesett katonák rohannak vissza a bázisra.

-Körülvettek! Mind meghalunk! -üvöltik, dühösen, hol sírva. Én meg csak döbbenten simulok neki az épület falának. Újabb becsapódássorozat.

-Segítség! Valaki! -üvölti egy földön fekvő ember. Hiányzik a fél lába, a körmeit a földbe vágva kúszik előre. Messze van a fedezéktől... Nem érdekel. Odarohanok hozzá, és megpróbálom fedezékbe húzni.

-NE! Azonnal gyere vissza! -üvölti Erwin, és jönne utánam, de pár katona megállítja.

-Ne hagyj itt! Kérlek! -sír a földön fekvő katona. Nem vagyok képes elengedni így!

-Húzz már vissza a... -hallom meg Rivaille hangját, de amint felé fordulok, meglátom a következő adag lövedéket. Francba... Nincs időm visszamenni. Elengedem a férfit és védően ráborulok. Nem hiszem, hogy sokat ér. Ha eltalál minket valamelyik, mindketten meghalunk. Nagy dörrenéssel csapódik be egy közvetlenül mellettük.

A törmelék ellepi az egész környéket, én meg köhögve felülök. Még élünk. Ekkor Rivaille felkapja a földön fekvő katonát és behajítja egy épület mögé, engem meg karon ragad. Már megint, egy újabb közeledő lövedék hangja. Behunyom a szemem.

Csak akkor nyitom ki újra őket, amikor már minden lövedék becsapódott. Rivaille erősen szorít magához, miközben nekinyom egy épület falának. Eltávolodik tőlem, és látom rajta, hogy olyan dühös és kétségbeesett egyszerre, hogy azt sem tudja hirtelen, hogy hogyan szidjon le.