Lemon (Rivaille X OC)

16.

Másnap reggelemet egy kisebb veszekedéssel kezdtem, mivel Amy kijelentette, hogy ő itt akar lakni nálam. Én meg közöltem vele, hogy szó sem lehet róla, haza kell mennie. Ott jár iskolába és ott vannak a barátai. De ez őt egyáltalán nem hatotta meg, szerinte sokkal viccesebb velem lakni, mint anyuval. Egyszerűen sehogyan nem tudtam rávenni, hogy hazamenjen. Végül az szakította meg a veszekedésünket, hogy az órám elkezdett csipogni, hogy mindjárt elkések.

Kissé morcosan mentem be a kórházba, ahol megláttam Petra-t, amint éppen a recepciós hölggyel veszekszik. Kezdődhet egy nap ennél is jobban? Amint meglát a pult mögött ülő nő, azonnal odahív. Remek.

-Doktornő, ez a katona fénymásolatot szeretne kérni néhány orvosi vizsgálatnak az eredményéről. -mondja.

-Akkor adja oda neki. -sóhajtok fel.

-Nekem nincs felhatalmazásom ehhez... Ráadásul nincsenek feltöltve, hanem csak az irattárban papír alapon. -mondja a recepciósnő.

-De kérem értse meg, hogy sürgősen kellenek. -mondja Perta. -Már így is késésben vagyok!

-Én odaadhatom neki? -kérdezem.

-Úgy nézem igen... -feleli a recepciós. -Az irattárnak a 6. sor 9. oszlop 2. fiókjában van.

-Köszönöm. -majd Petra felé fordulok. -Gyere, odaadom.

Erre ő nem válaszol, csak bólint, majd elkezd követni az irattár felé. Egész úton egy szót sem váltunk egymással. Nagyon kínos ez a csönd. Beszélnem kellene vele, és bocsánatot kérnem, amiért úgy leüvöltöttem. Mikor megérkezünk azonnal nekiállok megkeresni a kartont.

-Miért kell egy ilyen eldugott karton éppen most? -kérdezem. Nem ezt kellene mondanom...

-Az titkos... -feleli. Majd egy kis szünet után folytatja. -Hanji osztagvezető nem találja a másolatát... Elvileg sürgősen kell neki.

-Értem. -mosolygok. -Azt hittem ma reggel mindannyian elmentek valami küldetésre?

-Ezt meg honnan... -de elhallgat. -A Hadnagytól... Most indulunk, kissé megkéstünk a papír miatt...

Végre megtalálom a kartont. Jól el volt dugva az egyszer biztos... így első ránézésre nem is orvosi papíroknak néz ki... Mi a fene? Átnyújtom Petra-nak.

-Köszönöm. -mondja, és már indulna is vissza.

-Petra -szólítom, meg mire megtorpan. - A múltkor nem válaszoltam neked rendesen, úgyhogy most megteszem. Én szerelmes vagyok Rivaille-ba.

-Örülök neki... -mondja mosolyogva, mire én teljesen lesokkolok. Nem ezt a választ vártam.

-Mi? Örülsz? -kérdezem döbbenten.

-Igen... Én szeretem a Hadnagyot, teljes szívemből. Ezért örülök neki... -mondja miközben könnyek gyűlnek a szemébe. -Azért, mert tudom, hogy ő téged szeret... Látom rajta... Ahogyan rád néz, ahogy beszél veled... Én csak azt akarom, hogy boldog legyen. De én nem vagyok neki jó... -mondja akadozva és pár könnycsepp legurul az arcán.

-Petra, én... -de mégis mit mondhatnék. Milyen erős lány, én nem hiszem, hogy képes lennék erre.

-Sokat gondolkozom, hogy mégis mibe vagy jobb, mint én... -dörzsöli meg a szemét, majd erélyesen belenéz a szemembe. -Ha elszúrod biztos lehetsz benne, hogy ellopom tőled! -mondja, majd sarkon fordul és kimegy a teremből. Én meg állok csak ott döbbenten. Azt hittem kiabálni fog velem... De nem és emiatt sokkal rosszabbul érzem magam.

Pár perc néma álldogálás után felmegyek a rendelőbe, ahol Dr. Tenma már vár rám Kate-tel együtt. Ma egész nap együtt fogunk dolgozni. Mikor belépek az ajtón, Dr. Temna valamiért kissé furcsán néz rám.