Lemon (Rivaille X OC)

21 (+16)

Amint beléptünk az épületbe Rivaille azonnal beosztott mindenkit takarítani, kivéve Hanjit, mert ő elbújt valahová. Szinte látszik Rivaille arcán, hogy mennyire undorodik a helytől. Engem felküldött, hogy tegyem rendbe az irodáját, ő meg az étkezőben takarít Erennel, mert az van a legrosszabb állapotban elmondása szerint. Miért érzem azt, hogy csak kettesben akar beszélni vele... Csak nem mondja el Eren, hogy kisgyereknek tartott, nem? Nem lehet ilyen hülye... Bár... Ki tudja...

Felkaptam egy doboz tisztítószert és elindultam fel a szobába. Bent valami kegyetlen, hogy milyen a rendetlénség, mindenhol áll a por, pókhálók a falakon. Sose végzek vele... Kinyitom az ablakot és gyorsan nekiállok letörölni a bútorokat, és felmosni a padlót. Három óra kemény munka után megállok kicsit szusszanni. Szerintem már minden csillog-villog és egy porszem sincs sehol, de ha bejön Rivaille bizonyára kötekedni fog. Felsóhajtok. Áttörlök még néhány dolgot még egyszer.

Éppen az egyik polcot törölgetem, amikor nyílik az ajtó és belép rajta Rivaille. Becsukja az ajtót és karbafont kézzel néz rám a fején a fejkendővel. Valamiért olyan aranyosnak tűnik benne.

-Valami nem elég tiszta? -kérdezem tőle. Mire vizslatóan körülnéz.

-Elmegy. -mondja. Na szóval jó lesz, mosolyodom el. -Egy tizenhárom éveshez képest.

-Mi? -lepődöm meg. Nem lehet, hogy elmondta?! Még mindig ott áll fölényesen és egyértelműen érzem, hogy lebuktam.

-Túl sokat vársz a kölyöktől. -mondja nyugodtan, de látszik rajta, hogy baromira élvezi a helyzetet.

-Lehet... De nem nézek ki olyan fiatalnak! -háborodom fel.

-Amilyen alacsony vagy, simán lehetnél kisgyerek. -mondja Rivaille elégedetten. Na, bagoly mondja verébnek... Szerintem nagyjából egy magasak vagyunk... vagy csak pár centivel vagyok alacsonyabb. De ha már így álunk... Leteszem a rongyot az asztalra és szép lassan odasétálok hozzá. Ő meg kíváncsian várja, hogy most mi fog történni.

-Akkor mostantól Apucinak foglak hívni. -mosolygok rá a lehető legártatlanabbul.

-Biztosan nem! -mondja szigorúan. Mi az én már nem piszkálódhatok?

-Miért? Talán nem tetszek Apucinak? -mondom, most már sokkal kihívóbban és olyan közel lépek hozzá, hogy már szinte összeérnek az ajkaink.

-Elég legyen! Használd a nevemet. -dünnyögi. -Addig nem csókollak meg, míg abba nem hagyod.

Nem mondom, hogy nem vágyom most nagyon a csókjára, de nem akarom hagyni, hogy ő nyerjen. Kajánul elmosolyodom és ellépek tőle. Ha nem, hát nem. Elindulok vissza a rongyomhoz, ám ekkor megragadja a karom és hassal lefelé lenyom a kanapéra, ő meg felém magasodik és a mellkasával ránehezkedik a hátamra. Beleszív a nyakamba, mire felnyögök.

-Mégis mit csinálsz? -kérdezem vörös fejjel.

-Hogy lehet valaki ennyire bosszantó... -dünnyögi. Majd minden előjel nélkül benyúl a nadrágom alá és hozzámér. Hangosan felnyögök, de azonnal a kezemet a szám elé kapom, basszus nyitva hagytam az ablakot.

-Elég... -mondom halkan. Félek, hogy valaki meghallja.

-Szeretnéd, hogy abba hagyjam? -suttogja bele a fülembe. Ne... Ne hagyja abba... de mégis elég legyen már! Francba... Nem gondolkodom tisztán. Ha a nevén hívom befejezi, nem? Próbálom kétségbeesetten visszafogni a nyögéseimet, miközben Rivaille puszilgatja a tarkóm. Én ezt nem bírom tovább... így nem bírok csöndben maradni... Egy könnycsepp végig gurul az arcomon.

-Rivaille, elég... -mondom hallkan. Feladom.

-Látod, megy ez. -mondja, de nem áll le, hanem csak az ajkaimhoz hajol és megcsókol. Belenyögök a csókok sorozatába. Egyszer csak végigszalad rajtam egy kellemes bizsergő érzés.