Lemon (Rivaille X OC)

32.

*extra hosszú fejezet, külön kérésre XD

Rivaille visszakísért a kórházba és közölte, hogy ne mászkáljak össze-vissza, mert még nem gyógyultam meg teljesen. Én meg jókislányként csak azért is minden nap elmentem valahová. Hol Hanjihoz, hol csak levegőzni egyet. Nagyon unalmas hosszasan feküdni egy ágyban ennek eredményeként mikor már ötödszörre játszottam el ezt, Rivaille fogta magát és odabilincselt az ágyhoz. Hiába kérleltem, hogy engedjen el, egyszerűen hajthatatlan volt. Gonosz.

De cserébe minden nap átjött és beszélgettünk. Kicsit nehézkesen ment az elején, ugyanis érezhetően még mindig bűntudata volt, én meg minden percben fel voltam készülve arra, hogy csak megőrültem és képzelem az egészet. Még akkor is, ha azért volt bunkó, hogy megóvjon, nem olyan egyszerű elfelejteni az egészet. Ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk idő kell, mindkettőnknek.

Rivaille-on kívül másik leggyakoribb látogatóm Hanji, akitől megtudtam, hogy mennyi „izgalmas" dologról maradtam le, míg aludtam. Leváltották a királyt, meg megmentették Erent a haláltól, már megint, meg ilyenek. Alig bírtam követni úgy hadarta el az egészet. Aztán meg csak röhögött rajtam, hogy Rivaille odakötött az ágyhoz. Nagyon vicces.

Két hét múlva szabadultam „börtönömből" és úgy rohantam ki a kórházból, mintha legalább kínoztak volna odabent. Újjá éledtem! Nyújtózkodtam a friss levegőn.

-Ne pattogj ennyire, a végén cseszheted és visszakerülsz. -morogja mögöttem Rivaille.

-Nagyon jól érzem magam és vigyázok is! -mondom jókedvűen.

-Tch, persze. -dünnyögi. -Gyere, hazaviszlek.

-Ne! -kiálltok fel hirtelen, mire értetlenül vizslat. -Még itt szeretnék maradni egy kicsit... Amúgy is sok a dolgod, szóval... A lényeg az, hogy még nem szeretnék haza menni...

-Na szarakodj, később nem lesz időm téged furikázni.

-Majd megkérem Hanjit! -mondom a lehető legmeggyőzőbben. Dehogy kérem meg Hanjit, majd egyedül hazamegyek.

-Tch, legyen. -sóhajt fel végül. Meglepően könnyen ment. Elindulok vele át a bázisra, és ahogyan megyünk finoman felém nyúl és megfogja a kezem. Eléggé zavarba jövök, de miden erőmmel próbálom titkolni. Ugyan már! Máskor is fogta már meg a kezem. Nem vagyok már tinilány! Mosolyogva sétálok mellette, amikor is a semmiből előugrik Hanji, aki szörnyen izgatottnak tűnik.

-Törpe!!!! -üvölti, és amint meglátja, hogy Rivaille fogja a kezem szélesen elmosolyodik.

-Mit akarsz? -morogja Rivaille.

-Jövőhéten lesz ugye a koronázás. Hoztam a te meghívódat. -mondja lelkesen.

-Nem kell. Szarok az egészre, nem az én dolgom. Erwin majd elbeszélget a sok díszpicsával.

-Neked is jönnöd kell! A királynő aláírása van a meghívón!!-nyúzza Hanji.

-Ez csak egy szaros papír! Na basztass a hülyeségeiddel!

-De elvihetnéd Emmát magaddal. Képzeld csak el! Milyen szép lenne báli ruhában, meg...

-Fogd be szaros Pápaszem! Ő veled ellentétben általában értelmesen néz ki. -morogja Rivaille. Értelmesen nézek ki? Ezt azt hiszem bóknak veszem. Általában...

-Ugyan már! Ne legyél ilyen csökönyös szamár! -piszkálja Hanji. -Mi bajod van?!

-Tch, most inkább húzok innen, mielőtt megölöm ezt a szarkupacot. -fordul felém Rivaille, majd elengedi a kezem és elsiet.