Lemon (Rivaille X OC)

29.

Visszamegyek Hanjihoz, aki a földön üldögél és a szemüvegét levéve fogja a fejét. Hát igen, azt hiszem túlzásba vittük az ivást.

-Jól vagy? -ülök le mellé.

-Persze! -kapja fel a fejét. Úgy néz ki észre sem vette, hogy bejöttem.

-Eren elment már? -nézek körbe a szobába.

-Hát igen, kicsit zavarban volt azután, amit mondtál neki. -mondja Hanji, miközben a szemüvegét keresi, ami a feje tetején van.

-Mégis mit mondtam? -sápadok le. Te jó ég!

-Semmi különöset. Nagyjából örökbe fogadtad kb ennyi. -mondja jókedvűen és végre a szemüvege is megvan.

-Csak ennyi? -sóhajtok fel. Aggódtam, hogy elkeseredésemben más hülyeségeket is összehordtam neki.

-Ja, meg még azt is, hogy mivel még sose csókolózott, segítesz neki, ha szeretné. De nyugi megmentettem a helyzetet-nevet fel, én meg elvörösödöm. Vajon ezt az előtt mondtam, hogy örökbefogadtam, vagy előtte... Mondjuk számít valamit?

-Hanji... Te vagy a legjobb barátnőm. -bukik ki belőlem ez a vallomás. Végtelenül hálás vagyok neki. Ő csak döbbenten néz rám.

-Ezt még sose mondta nekem senki... -mondja meghatódva. -Én is imádlak téged!!!

A nyakamba ugrik és magához szorít. Nemsokára elenged és boldogan elkezdi ecsetelni, hogy a tegnap este folyamán hogyan haladt előre az Erennel való kísérletei. Szegény fiú.

Ekkor egy katona kopogás nélkül beront a szobába.

-Szörnyű dolog történt! Erent elrabolták! -üvölti lihegve, mire Hanji azonnal ugrik.

-Azonnal megyek! -mondja, és kirohan, én meg utána. Ne, csak ezt ne. Fogalmam sincs mit tudnék segíteni, de az biztos, hogy nem fogok csak ülni és várni. Hanji természetes már messze jár, mire én leérek az ajtóhoz. Éppen nyitnám ki az ajtót, amikor valaki megragadja a karom és visszahúz.

-Hova a francba mész? Meg akarod öletni magad? -fog erősen Rivaille.

-Mennem kell! Eressz! -kiáltok rá, és próbálom kiszabadítani a karom.

-Semmit sem tudsz tenni, ha odamész! -mondja mérgesen, de nem ereszt.

-Te is sérült vagy még! Te sem tehetsz semmit! -mondom, fenébe nagyon erősen fog.

-Ez kurvára így van. Szóval te és én itt maradunk, leülünk a seggünkre és nem okozunk felesleges gondot senkinek. -morogja, és megragadja a másik kezemet is, amivel már egy ideje a mellkasát ütöm.

-Már megint mit művelsz? Hagyj elmenni! Ígérem, hogy nem fog meghalni miattam egy barátod se! -mondom dühösen, de már gyűlnek a könnyek a szemembe. Miért csinálja ezt? Egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy megértsem.

-Szarok arra, hogy mit akarsz. Itt maradsz, ha tetszik, ha nem! De ha tovább pattogsz, akkor bezárlak egy szobába! -mondja, de már nem szorítja annyira a kezem.

-Kérlek engedj el! -mondom, és belenézek a szemébe, amitől csak rosszabbul érzem magam. Sírni akarok és megütni őt, de most Erenen akarok segíteni. Nem omolhatok össze megint!

-Nem lehet. -feleli, most már sokkal lágyabban. -Azt csinálsz, amit akarsz, de nem hagyom, hogy a szaros kölyök miatt megha...

Ekkor egy katona ront be az ajtón, azzal, hogy Erwin parancsnok súlyosan megsérült. Lesápadok és elkezdek a katona után rohanni át a kórházhoz. Amint átérek a várót ellepik a sérült katonák. Mi a fene történt? Erwin egy hordozható ágyon fekszik, és hiányzik szinte az egész jobb karja. Elvérzik... Azonnal meg kell műteni.