megpróbálom hát öt sorba
belesűríteni egy egész lélek
összes gondolatát, bokrétába csomagolva – de vigyázz,
ebben a bokrétában, drágám,
tüskés fekete rózsák vannak.
▪▪
/ hatsoros mondandó lett ebből,
de a következőkben az utolsót majd visszanyelem, vagy elrejtem magamban /
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
