Singularity •Vkook•

7.rész💜♥️

Sziasztok! :)) Meghoztam a 7.részt. Annyira belejöttem itt az írásba, hogy gondolkodok már egy másik történeten, de nincs még meg kik is legyen főszereplők. Csak a sztori van meg. Ha esetleg valakinek van vágya, hogy kikről olvasna párban, ossza meg bátran. Természetesen az is Yaoi lenne. Akár itt is megírhatjátok vagy üzenetben is :D.

Jó olvasást ARMY-k! :)

/ - Megakarlak védeni mindentől és mindenkitől. Nem akarlak magadra hagyni, hiszen egyedül nem vagy biztonságban. Nem is értem, hogy lehet egy ilyen gyönyörű Omega egyedül. Ki az a szívtelen aki magadra hagyott - simított végig már könnyes arcomon, amit szavai váltottak ki belőlem.

Soha nem volt velem senki ennyire törődő.

És ami legjobban meghatott az Jungkook szeretettel teljes tekintete volt. /

Taehyung Pov.

Mit mondjak erre?
Hiszen nem is ismerem. Honnan tudjam, hogy ő tényleg megvédeni akarna. Nekem kell a bizalom. Megbízni egymásban. Számomra ez egy alap dolog.
Bár lehet ő lenne számomra az első ember akiben úgy igazán bizalmam lelem.

- Jungkook... - néztem fel szemeibe, amik engem kémleltek a válaszomra várva kíváncsian. - Én megszeretném önt először ismerni - mondtam félénken.

Elmosolyodott, majd bólintott egyet.

- Rendben. Legyen - egyezett bele. - De cserébe azt kérem költözz hozzám, hogy biztonságban legyél - mondta határozottan. - Lehet külön szobád és mindent használhatsz amit csak akarsz - simította meg karom.

- Ja, és szeretném ha ezt a formális formát elhagynád - tette hozzá.

Azt szeretné, hogy ide költözzek?

Sóhajtottam egyet. Ő csak megszeretne védeni, de mégis attól félek, hogy megint egy idegen emberhez kell hozzászoknom. De lehet ez az ember lesz az aki végre boldoggá tesz. Végre.

- Rendben - mondtam.

- Akkor ebben az esetben, holnap elmegyünk a cuccaidért és elhozunk mindent amit szeretnél. Elég szoba található úgyis a házban, van egy ami a legtágasabb. Az lenne a tiéd. Úgy alakítod majd ahogy csak szeretnéd. Rendben?  - kérdezte kedvesen.

Bólintottam egyet.

- SeokJin merre van? - kérdezte mögém tekintve, de kérdésére azonnal választ is kapott mikor látta, hogy a keresett fiú jön le a lépcsőn.

Jungkook Pov.

- SeokJin. Szeretnék veled beszélni. Lehetőleg most - mondtam határozottan, mire a férfi meglepetten nézett rám majd bólintott egyet.

- Taehyung légyszíves addig foglald el magad itt a nappaliban - mondtam neki, majd Jinnel bementem a konyhába.

- Miért nem figyeltél rá? - kérdeztem tőle érzelemmentes arccal, mire ő értetlenül nézett rám.

- Uram, én végig mellette voltam és körbe is vezettem. Most meg felmentem ágyazni még fürdött - kezdett bele a szabadkozásba, mire feldühödve emeltem fel a kezem és egy nagyobb pofont adtam a férfinek.
Már előfordult ilyen ha nem úgy végezte a munkáját, vagy visszaszólt nekem.

Igen, ilyen is vagyok én igazából. Határozott, kegyetlen másokkal és mindenki fölött álló.

Maximumot kell teljesítenie. Elég ideje dolgozik nálam, hogy tudja mit várok el tőle. És ha kiadom neki a feladatot, akkor azt úgy is végezze el hogy ne tudjak belekötni.