Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Nishinoya × reader

Fall in love
with the wrong person

Otthon ültél,mint mindig. [H/sz] színű hajadat fésülgetted és közben zenét hallgattál. Halkan énekelgetted néhány sorát,amit úgy éreztél,hogy illik rád.

Young people fall in love with the wrong people sometimes
Some mistakes get made,that's alright,that's okay
You can think that you're in love when you really just in pain...

Folyton ez a pár sor járt a fejedben. Hogy miért? Mert mindent elszúrtál,azért. Az egész még pár hónapja kezdődött, amikor megpillantottad a Karasuno fiú röpiseit. Bajnokságot rendeztek a sulitokban,és a mai meccsen a ti csapatotok játszott velük. Mint a legtöbb tanuló, neked is a saját iskoládat kellett volna erősítened. De! Ugyanis mindenhol van egy de. A másik iskola csapata előtted ment el és megláttad őt. Az alacsony srác eléggé kitűnt a többi viszonylag magas fiú közül. Barna haja fel volt zselézve,elől pedig két szőke tincse volt. A többiektől különböző mezt viselt,gondoltad,ő a libero. Fejét feléd fordította,mire azonnal elpirultál. Megejtett egy enyhe mosolyt és továbbment. Az volt sz a pillanat,amikor az idő hirtelen lelassult körülötted. Csak magadat és őt láttad. Minden más elmosódott. De igen hamar visszazökkentél a valóságba, ugyanis az egyik felügyelő rázogatta a vállad.
- I-igen? - kérdezted.
- A szurkolóknak fel kell mennie a kilátóra. Kimész vagy fel?
- Fel. - és már indultál is.
A csapat bizonyára azt hihette,hogy nekik szurkolsz,de téged leginkább az a karasunos fiú érdekelt.

Egész meccs alatt jól játszott és jól is tippelted,hogy milyen posztban játszik.
Épp az öltözőkben voltak és öltöztek,te pedig amilyen gyorsan csak tudtál,a folyosóra siettél. Újra látni akartad. Meg akartad szólítani. Csak a nevét! Legalább a nevét had tudd meg! Épp kérdezni akartad,mikor eléd állt a csapatotok feladója.
- Kicsit siethetnétek...Remélem felfogtátok hogy vesztettetek. - mondta gúnyosan.
Próbáltál elállni előle,de nem jártál sikerrel.
- Attól még,hogy egy meccsen megvertetek minket,nem jelenti azt,hogy jobbak vagytok nálunk. - jelentette ki bátran a Karasuno liberoja.
- Hah,álmodozni jó,de egyszer szállj vissza a földre,vakarcs.
A két fiú majdnem egymásnak estek,de egy szürkés hajú játékos közéjük állt,ezzel megelőzve a bajt. Neked sikerült kimásznod a feladótok mögül,de mire meg akartál szólalni,már késő volt. Ezt a srác is észrevette.
- Ha?! Azt ne mond,hogy azzal szóba akartál állni!
- Miért nem hagytad,hogy odamenjek? - kérdezted.
- Csak nem bejön neked az a senkiházi?! Meg se érdemled,hogy elgyere a meccseinkre!
Azzal félrelökött téged és tovább ment.
A szemeid könnyekkel teltek meg. Nem sírtál,de rosszul esett. Soha többet nem láthatod őt....

🕑pár nap múlva🕑

Amikor beértél az iskoládba, valami nem volt a helyén. Tekintetek tapadtak rád a folyosón sétálva és valamit sugdolóztak rólad. Néhány helyen a fejüket csóválták vagy épp nevettek rajtad. Egyszer csak megállt benned az ütő. Sejtetted mi lehet a dolgok mögött. A szemét elmondta mindenkinek. De ennyin fennakad mindenki? Csak beszélni akartál vele.

A terembe beérve,barátnőd sietve sétált oda hozzád.
- (Név)-san,miről beszélnek ezek?
- N-nem tu-tudom. De mindenhol ezt látom.
- Azt mondják elárultad az iskolánkat és belezúgtál egy karasunos játékosba! - nézett rád ijedten.
- Tessék? - kiáltottad. - Csak beszélni akartam a liberojukkal, mert olyan aranyos volt és meg akartam tudni a nevét! - mondtad még mindig nagy hangerővel,amit valószínű még a szomszéd osztály is hallott.
Odakaptad a kezed a szádhoz,de már késő volt. Tényleg elárultad magad.
- Szóval igaz. - sóhajtotta barátnőd.

🕑nap végén🕑

Egész nap lesokkolva,könnyekkel küszködve ülted végig az órákat. Mindenki arról beszélt,hogy a visszahúzódó lány beleszeretett egy másik iskola játékosába. De hisz még alkalmad sem akadt megszólítani!

Összetörten mentél haza,a szobádba belépve pedig hagytad hogy könnyeid elárasszák a szemed. Csak némán feküdtél és próbáltad elfogadni,hogy mindenről te tehetsz. Ha nem jött volna az fura érzés,amikor meglátod,ez mind meg sem történik. És ha nem kiabálod el magad,akkor nem rosszabbodott volna a helyzet. De megtörtént, megtetted. És valószínű sose lesz többet alkalmad arra,hogy találkozz vele. És ha hozzá is eljut a hír? Megtudja,hogy van egy lány aki beleszeretett anélkül hogy ismerné,biztos csak kinevet téged.

🕑🕑🕑

Befejezted a visszaemlékezést. Tovább fésülted a hajad és új szám kezdődött. Ekkor anyukád hangját hallottad meg.
- Bejöhetek? - mondta az ajtó mögül.
- Igen.
- Valamilyen fiú keres téged. Egy kis barna hajú. Kint áll az ajtó előtt.

A szíved kihagyott egy ütemet. Óvatosan sétáltál le az emeletről ki a bejárati ajtóhoz. Amikor kinyitottad,nem hittél a szemednek.
- He-helló! Nishinoya Yuu vagyok. Bizonyára csak látásból ismersz. A karasuno röpi csapat liberoja vagyok. Egy lány a sulitokból azt mondta,hogy beszélni szerettél volna velem és megadta lakcímeteket. - mosolygott rád. - Van kedved elmenni valahova? Mondjuk egy fagyi?

És ettől a pillanattól kezdődött a te boldog jövőd. De az már más téma ;)

...

Huh,hát egy jó pár órámba telt míg kigondoltam,hogy miről írjak és ezt találtam ki. Tudom,nem vagyok egy professzionális író de próbálkoztam. Szoooval remélem jó lett :3