Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Akaashi × yandere reader

Elhoztam a részt Vanadyn kérésére! Remélem tetszeni fog!

...

Rossz terv, még is siker

Azt mondják, egyszer minden ember szerelmes lesz. Valaki egy véletlen során ismeri meg az igazit, akad aki saját riválisába szeret bele és van, aki első látásra tudja hogy a vele szemben álló idegen fogja boldoggá tenni őt élete hátra levő részében. Veled is az utóbbi történt azon a napon, mikor először sétáltál végig a Fukurodani iskolájának folyosóján. Ha ő abban az órában nem sétál pont az osztályod terme felé, talán soha nem ragadta volna el a szívedet.

Nem telt el perc, mikor nem gondoltál volna rá. Valahányszor megpillantottad, a szíved hevesen kezdett el verni és a pillangók menekülő vad módjára szálldostak gyomrodban, mintha csak arra késztetnének téged hogy te magad is menekülj. Minden egyes szó, amit feléd intézett, jobbá tette a napod és mosolyt csalt érzelemmentes tekintetedre. Ahogy teltek a napok, hetek, majd hónapok úgy érezted, az életed újra értelmet nyert. Van, aki a szürke hétköznapokat mesés napokká varázsolja. Egy fiú, aki aznap mindent megváltoztatott.

Azonban a rózsa is gyönyörűnek látszik, míg nem a tüskéi vérrel áztatottá nem teszik a kezeidet. És a tüskék akkor szúrnak a legfájdalmasabban, mikor némán kell nézned, ahogyan valaki elveszi tőled azt akit szeretsz.

A folyosó kihalt volt, három ember tartózkodott ott. A hosszú nap után sietősen pakoltad össze könyveidet a táskádba, hogy a délután zárása kép láthasd Akaashit haza menni. Azonban a kapuhoz érve csak az üres előkert fogadott. Aggódóan tekintettél körbe, majd tovább sétálva az utca bal, majd jobb irányába is elnéztél, hátha hamarabb elindult már. Azonban a fiú, akit mindennél jobban szeretsz, sehol se volt.
- Hé, ez gonosz volt. - hallottad meg valaki nevetését az udvarról.
A hang irányába fordulva szokatlan kép tárult szemeid elé. Akaashi egy lány oldalán sétált pont feléd.
- E-egy... lány...? - suttogtad magad elé.
- Csak vicceltem. - hallatszódott a fiútól, aki szokatlan módon, mosolygott.

Lábaid akaratod ellenére elindultak és kétszeres gyorsasággal igyekeztél egy helyre, ahol nem láthatnak meg téged. Mikor a bicikli tárolóknál sikeresen láthatatlanná váltál a két személy számára, végig követted szemeddel őket.
- Holnap nincs kedved elmenni valahova, Akaashi-san? - kérdezte mosolyogva a lány.
- Holnap edzésem van. - sóhajtott csalódottan.

A szívedet ebben a pillanatban nem melegség árasztotta el, ami Akaashi láttára általában történt. Szinte alig hallhatóan vert, mintha egy kést szúrtak volna bele és az utolsókat verné. Majd valami meleg és nedves érződött bőrödön. Kigombolt inged szabadon hagyta mellkasodat, amelyre egy könnycsepp esett. Majd a cseppet egyre több követte, végig legurulva arcodon.
- Nem... ugye ez nem igaz, ugye? - suttogtad remegő hangon és egy keserű mosoly jelent meg arcodon.
Megsemmisülten rogytál térdre, megoldás után keresgélve de csak is egyre tudtál jelen helyzetben gondolni: Mindennek vége.
Ha Akaashi szerelmes lesz, többé nem fog megmosolyogtatni, többé nem kérheted, hogy karjai közé zárva megnyugtasson téged.

Csendben ültél a fűben, és nem érdekelt semmi. A két személy már rég elhagyta az iskola épületét, így egyedül voltál a több száz négyzetméteres területen. Majd hirtelen valami furcsát éreztél. Az összetörtnek hitt szív dobbant egyet... majd mégegyet. Azonban immáron más késztette arra, hogy ne adja fel. Mert volt egy megoldás.

Az arcodon a könnycseppek abbahagytak folyni és egy apró mosollyal az arcodon az égre tekintettél.
- Ne haragudj, Akaashi-san...