Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Kenma × reader

Elhoztam a kért részt animefan0056352 részére! Remélem tetszeni fog! Sajnálom, hogy ilyen késve hoztam, de a többi könyvemet is elkezdtem írni.

...

A nagy este

- Erre megkérdeztem, hogy eljön e velem egy randira. Ő pedig igennel válaszolt. Azóta már egy csomó helyre elvittem, és a bál tökéletes alkalom lesz, hogy megkérdezzem, hogy lesz e a barátnőm. - dicsekedett Kuroo.
- De jó már neked! Én próbálkoztam elhívni Akane-chant valahova, de mindig kinyomta a telefont. - mondta búsan Lev.
Erre a fiúk mind Torára néztek.
- Mivan? Én is próbálkoztam elhívni Kiyoko-chant, de mivel a Karasunósoké, ezért elég nehéz. Főleg, hogy nem akarom felvenni Ryutól se. - felelte az említett karba tett kézzel.
- Haver, nem erről van szó. Te kapcsolod mindig ki Akane telóját? - kérdezte Yaku.
- Mert egy idióta hívogatja, még jó, hogy rácsapom.
- Az az idióta én vagyok! - kiáltott fel Lev.
- Oh... - lepődött meg. - Akkor meg főleg. - vont vállat, mire a többiek elnevették magukat.
- Én már leszerveztem egy randit egy nagyon aranyos lánnyal. - dőlt hátra Yaku.
- Na és ki a szerencsés?
- Alisa.
- Tessék?! - esett le az említett öccse. - Morisuke-san!
- Most mivan?
- De hisz te nagyon alacsony vagy hozzá képest. - vakarta a fejét.
- Fogd be! - rúgta vissza a földre a feltápászkodó szürke hajú fiút.
- Na és te, Kenma? - fordult felé Tetsu.
- Én nem megyek a bálra és nem is randiztam még. - jelentette ki egyszerűen fel se nézve a képernyőről.
- Mi? - döbbentek meg a többiek.
- Ha valaki érdeklődik felőlem, majd úgy is odajön hozzám.
- És te elutasítod, mondván hogy a játékod fontosabb tőle.
- Ez azért kicsit sértő volt. - morogta Kenma Kuroora nézve.
- Haver, nem ülhetsz életed végéig várakozva.
- Nem fogok, de még nem jött el az igazi. - válaszolta.

Eközben a teremben te és lány osztálytársaid bent ültek. A többi lány mind az iskola bálra vett ruhájukról beszélt, míg te a padodban ülve olvasgattál egy ismeretterjesztő könyvet a rovarokról. Mindig is érdekelt a természet és az apró érdekes lények. Emiatt nem egyszer hallottad a folyosón azt a bizonyos 'bogaras a csaj' kifejezést a hátad mögül. Barátkozásban nem voltál a legjobb, de nem is törekedtél a barátok szerzésére, mivel a természetben minden bajod és boldogtalanságod elszállt.
- Hé, (Név)-san. - sétált oda hozzád egyik osztálytársad. - Téged ki hívott el a bálra?
- Öhm... Eddig senki. - mondtad zavartan. - De még nincs késő. - folytattad boldogabban.
- Hát... - mondta elnézve a lány. - Próbálkozz majd jövőre. Ha már akkorra nem fognak érdekelni a csótányok, biztos valaki el fog hívni. - nevetett és elsétált.
Te csak kinyújtottad rá a nyelved és kitekintettél az ablakon. Ekkor láttad a fiúkat a padoknál. Épp valamin nagyban nevettek, de a köztük ülő Kenma csak komoly tekintettel bámult a kezében levő eszközre.
- Ha téged kedvelnek az emberek, miért nem élvezed ki? - suttogtad magad elé. - Biztos a barátnődön jár az eszed,mi? - kuncogtál.
- Vigyázz (Név)-san, ha észreveszik hogy bolond is vagy amiért magadban beszélsz, kicsapnak! - kiáltották nevetve.
- Inkább beszélek magamban, mint veled. - motyogtad.

🕑nap végén🕑

- Végre friss levegő, nem igaz? - mondtad megkönnyebbülve az előtted szálló kis lepkének, amit biosz órára fogtak el és nemrég engedtek el.
Már épp indultál volna haza, mikor valaki neked jött.
- Hé, nézz a -
Ekkor valami megreccsent a lábad alatt.
- Te jó ég! Mit tettem?! - szörnyülködtél, mikor megláttad, hogy Kenma játéka a lábad alatt hever szilánkokban. - Én...Én nagyon sajnálom, nem láttam...
- Nem tudtam végigjátszani... - válaszolta a fiú.
- Ígérem, végig tudod játszani, csak mond meg, hogy mennyibe került és kifizetem! - mondtad aggódva.
- Nem kell, van otthon két másik.
- A-akkor gyere el velem valahova! Fizetek neked egy italt vagy bármit, kérlek Kenma-san!
- Nem ke-
- De kell! - fogtad meg a kezét és visszarántottad.
Ahogy feléd fordult, alig pár centire állt meg egymástól az arcotok. Te még mindig ijedten néztél rá, egyenesen a szemeibe. Kenma pár pillanatig még lesokkoltan nézett vissza rád, majd pírba borult arccal húzódott el és azonnal az aszfaltra szegezte tekintetét. Még mindig a kezét fogtad és vártad a választ, mire ő habozva de bólintott.
- Köszönöm! - hajoltál meg és elengedted.

Így indultatok el egy kis kávézó felé, ami pár utcányira volt csak a sulitól. Vettetek egy-egy jegeskávét és hazaindultatok.
- Gomene, amiért eltörtem. - mondtad megtörve a csöndet.
- Mondtam már, hogy nem baj.
- De igen. Mert... tudom, mikor valami olyat veszítessz el, ami fontos neked. Vagy ha nem teheted azt, amit szeretnél. - suttogtad.
- Történt valami? - fordult feléd.
- Semmi különös. Ugyan mit vársz, mit mondjon a bogaras lány, akit mindenki hülyének néz? - nevettél keserűen.
- Miért néznének hülyének? Szerintem nem vagy az. - vont vállat. - Ha meg a bogarakat szereted, hát szeresd.
Ezeket a szavakat hallva melegség töltötte el a mellkasod. Nem volt rá alkalom, hogy valaki ilyet mondott volna neked. Olyan, aki elfogad téged ilyennek...
Csillogó szemekkel néztél fel Kenmára és rgy apró mosoly ült ki az arcodra. Ő is feléd nézett, s mikor meglátta, mennyire jó érzéssel tölt el téged ez, enyhén elpirosodva nézett a szemeidbe.
- Örülök, hogy ma veled tarthattam, Kenma-san. - felelted.
- Én is. - válaszolta ő is halkan.
- Na de én most balra megyek. Úgy tudom, te a másik irányba laksz. A házatok melletti telken sok szép lepke él.
- (Név)-chan... - szólt hirtelen.
- Igen? - néztél rá kíváncsian.
- Eljönnél velem a bálba? - kérdezte félve a földet bámulva.
- É-én? - sokkoltál le. - Persze.
- Tényleg? - kérdezte már a szemeidbe nézve.
- Igen. Úgy se hívott még el senki. Veled meg tuti jó muri lesz. - mosolyogtál aranyosan.
- Akkor é-érted jövök hatra.
Már meg se várta a válaszodat Kenma, hanem elindult hazafelé.

🕑a bál napján🕑

- Kicsim, valaki jött! - szólt fel anyukád.
Már teljesen elkészülve nézegetted magad a tükörben, mikor hallottad őt.
- Engedd be! - kialtottál vissza.
Anyukád kinyitotta az ajtót, ekkor látta a szőkés hajú fiút igen elegáns ruhában, ahogy várakozik.
- Szóval te vagy Kenma-san. Örülök, hogy látlak! - mosolygott édesanyád a fiúra.
- Örülök a találkozásnak. - válaszolta enyhén elpirulva.
- Nem hittem volna, hogy a lányom egy ilyen fess fiatalemberrel megy majd a nagy estére. Aztán vigyázz rá, tudod kicsit vadóc. - suttogta.
Ekkor leértél a földszintre.
- Szia Kenma-san. - köszöntél rá.
Kenma felnézve teljesen elvarázsolva nézett rád. A sötétebb ruha, amit felvettél igazán jól mutatott rajtad a szolid sminkkel és felkontyolt hajaddal.
A fiú alaposan végigmért, majd odasietett hozzád.
- Mehetünk? - kérdezted felvéve a cipőd.
- Aha. - bólintott.
Elköszöntél a szüleidtől és elindultatok a suli felé.

Mikor odaértetek a fiúk már nagyban buliztak. Kuroo az italoknál állt egy hosszú fekete hajú lánnyal, aki láthatóan a fiú minden szavától elolvadt. Yaku és Yamamoto a táncparketten rázták magukat, Lev pedig néhány végzős lánnyal próbált kommunikálni.
- Pont időben. - felelted.
- Ja.
- Oh tényleg. - nyúltál a kistáskádba. - Ez a tiéd. - nyújtottad oda a melletted állónak a kis nintendo készüléket.
- E-ezt nekem? - kérdezte.
- Tudom, azt mondtad ne fizessem ki, szóval vettem neked egyet. Nem tudtam melyik modell volt a régebbi, ezért megvettem a legújabbat. - mosolyogtál rá.
- Köszönöm. - szólt még mindig meglepetten.
- Na de most menjünk táncolni!

Magaddal húztad Kenmát a parkettre és elvegyülve a tömegben elkezdődött a buli. Azonban hamar eljött a lassú szám.
- Most következik egy lassú, romantikus szám. - mondta be a DJ.
Kenma óvatosan lecsúsztatta a derekadra a kezét, de tekintetével nem mert felnézni rád. Te megfogtad a vállait és elkezdődött a meghitt percek ideje. Idővel a fiú is felnézett rád. A zene, a hangulat, minden mintha csak értetek lett volna. Tekinteteteket nem tudtátok levenni egymástól, egyszerűen elvesztél az előtted álló srác szemeiben. Úgy érezted, hogy a szíved egy ütemet ver az övével. Bizonytalanul közelebb hajoltál hozzá, mire alig 2 centire voltak csak ajkaitok. A fiú megszüntette ezt a távolságot is egy érzelmes, mégis apró csókra vonva téged. Ez volt életed első csókja, de már akkor tudtad, hogy mástól nem is akarsz.
- Te halljátok. - sétált Tetsu Yakuékhoz, hozzájuk pedig Lev is odament. - Az nem Kenma egy lánnyal? - mutatott felétek.
- Dehogynem! - vigyorgott Yamamoto. - És méghozzá az előbb épp megcsókolta a lányt!
- Ezaz haver! - kiáltották oda.
Kenma összerezzent a hirtelen hangtól, majd idegesen fordult hátra.
- Francba... - mormogta.
- Látom igazán testvéries barátaid vannak. - nevettél.
- Bocs, ne foglalkozz velük.
- Ugyan. - legyintettél.
- Megismételhetnénk az előzőt? - nézett rád szégyenlősen.
- Bármikor. - suttogtad és újra ajkaidon érezhetted övéit.

...

Tudom, mostanában nincs rész, mivel túl sok más ötletem is akadt, ezért bocsánatot kérek. A kéréseket pótolom amint tudom!