Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Boys × reader

Ebben a részben rövidebb szösszenetek lesznek, mégpedig a Karasunos fiúkkal!

Téma: Mit csinálnának a fiúk, ha (Név) megbetegedne/rosszul érezné magát?

Hinata Shoyo:

Kopogás hallatszott az ajtón.
- Gyere... - nyöszörögtem erőtlenül, mire az illető benyitott.
- (Név)-chan, hoztam neked teát. - jött közelebb Hinata egy gőzölgő forró teával teli bögrében a kezével.
- Ugyan, nem kellett volna. Én is meg tudom csinálni. - mosolyogtam, majd felültem és elvettem tőle.
Ő aggódó tekintettel nézett rám és leült mellém.
- Nem tudod, hogy...mikor fogsz meggyógyulni? - nézett aggódóan rám.
- Sajnos a betegséget nem tudom kontrollálni.
- De már úgy megölelnélek!
Apró pír szökött az arcomra és elmosolyodva néztem Hinatára.
- Én is téged, Shoyo. De nem akarlak megfertőzni.
- Most már nem érdekel, hogy én is beteg leszek! - felelte morcosan, majd mellém mászott és magára húzta a takarót. - Már nem bírok várni...
Rövid időn belül meg is éreztem a fiú karjait magam körül, vörös hajkoronája pedig mellkasomon foglalt helyet, amit gyengéden simogatni kezdem.
- Már nekem is hiányzott ez az érzés... - suttogtam. - De nem az én hibám lesz ha hamarosan te is el kezdesz tüsszögni. - nevettem fel.

Koshi Sugawara:

- Ha-ha-ha-hapsziii! - tüsszentettem egy hatalmasat, mire én is és mellettem sétáló barátom is megtorpant.
- Jól vagy, (Név)-chan?
- Persze, csak... - töröltem meg az orrom. - Bizonyára picit megfáztam.
- Haza kell mennünk. - válaszolt hirtelen Suga, majd megfogva kezemet a házunk felé vette az utat.
Alig 5 perc alatt odaértünk, mire pedig feleszméltem, már az ágyban feküdtem.
- Suga, nincs semmi bajom, csak-
- Csak megfáztál. Télen az ilyen előfordul és nem szabad félvállról venni. - mondta és komoly tekintettel nézett rám.
- De... rendben, akkor itt maradok egy picit. - adtam be a derekam végül.
- Ügyes! Addig csinálok forró csokit, rendben? - enyhült meg a tekintete.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Szeretném, ha ezidő alatt is jól éreznéd magad. - állt fel, majd odahajolva hozzám lágyan megcsókolt és elindult a konyha felé.
- Nem is tudom mire mennék nélküled... - suttogtam magam elé.

Daichi Sawamura:

Az egész napot egyedül töltöttem. A betegség miatt, a héten nem mehettem iskolába, így nem is láthattam Daichiék edzéseit.
- Mikor jössz mááár?! - nyavalyogtam a bejárati ajtó előtt állva, mikor kopogást hallottam.
Persze azonnal ajtót nyitottam és meg is láttam a barna hajú fiút.
- Szia (Név)-chan. - köszönt kedvesen barátom, mire én szó nélkül nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.
- Úgy hiányoztál egész nap!
- Te is nekem. De neked nem ágyban kéne lenned?
- Oh, ugyan Daichi! Semmi bajom, azt sem értem minek kell otthon maradnom. - sóhajtottam, és a szemeibe néztem.
- Ha az orvos azt mondta, hogy itthon kell lenned, akkor biztos van valami oka. Pihenned kell. - válaszolta és homlokomat megpuszilva bezárta mögöttünk az ajtót.
- Jövő héten már megyek, hogy egész nap piszkálhassalak, hihi. - kuncogtam egy ördögi mosollyal az arcomon.
- Engem sose zavar, ha veled lehetek. - nevetett ő is és lehuppant a kanapéra az ölébe véve engem. - Most pedig tényleg pihensz és itt leszek veled.
Válaszképp csak bólintottam és nyakába fúrtam az arcom.

Azumane Asahi:

- Ö-öhm, (Név)-chan... jól vagy?
- Miért ne lennék? - néztem kérdőn Asahira.
- Olyan sápadt vagy... Mármint nagyon szép vagy, csak mintha beteg lennél... Úgy értem nem beteges vagy, csak aggódok-
- Nyugi, jól vagyok. Csak fáj a fejem.
- Van nálad gyógyszer?
- Nincs... - sóhajtottam és lehajtottam a fejemet a padra.
Egyszercsak egy kezet éreztem meg a fejemen, mire a mellettem ülő fiú felé fordítottam tekintetem.
- Te most simogatsz?
- I-igen... azt hittem ettől jobban fogod érezni magad. - válaszolta enyhén elpirulva.
- Nos, igazából tényleg jobban érzem magam tőle. - mosolyogtam, majd felemelve fejem közel hajoltam a fiú arcához. - De attól mégjobban érezném magam, ha egy puszit is kaphatnék.
Asahi arca a mondat hallatán teljesen vörös lett.
- É-én n-nem is tudom, b-biztos, hogy ezt szeret-n-néd...? - dadogott.
- Igen. - mosolyogtam, majd mégközelebb hajolva egy apró puszit adtam a fiú szájára. - Így.
Ő szótlanul hagyta, majd nézte ahogy eltávolodom tőle és visszahajtom fejem a padra.
- Máskor magadtól is eszedbe juthatna ilyesmi. - nevettem.
- R-rendben.

Tanaka Ryuunosuke:

- (Név)-chan... - szólt halkan Tanaka, miközben mellettem állt a fürdő ajtajában.
- Mi van...? - kérdeztem a wc felett görnyedve.
- Te terhes vagy?
- Tessék?! - néztem oldalra a fiúra.
- Akkor szoktak hányni a nők, mikor terhesek, és most tényleg nem mondok hülyeséget!
- Miért lennék terhes, te idióta?!
- Mit tudom én, megszállt a szentlélek, vagy... - hirtelen elhalkult és szigorúan a szemeimbe nézett. - Megcsalsz.
- Te hülye vagy, Ryu... Mi a sz*rnak csalnálak meg?! - egyenesedtem fel és a fiú felé fordultam.
- Mit tudom én!
- Csak hányingerem volt, ennyi az egész. Túl dramatizálod. - sóhajtottam. - A fantáziádat más alkalmakra tartogasd. - mondtam, majd kikerültem és visszaindultam a szoba felé.
Azonban Tanaka megfogta a csuklómat és visszahúzott magához.
- Mondjuk nem bánnám, ha a jövőben tényleg amiatt lennél rosszul.
- Ahhoz elsőnek egy gyűrűt szeretnék látni az ujjamon.
- Kérned se kell. - mosolygott kacéran, majd megcsókolt, amibe én is belemosolyodtam.

Kageyama Tobio:

- Itt a lista arról, hogy mi kell, rendben? - adtam Kageyama kezébe a kis cetlit, mire ő olvasni kezdte.
- Mi az a... tampon?
- Meg fogod találni, kérdezz meg egy eladót.
- És miért kell télen csoki fagyi?
- Túl sok a kérdés, baba. - sóhajtottam. - A lényeg, hogy ezeket vedd meg, mert azok nélkül nem élem túl ezt a hetet.
- Rendben. - bólogatott hevesen.
Egy fél óra múlva meg is érkezett egy szatyorral a kezében.
- Megtaláltad őket?
- Vettem tejet is. - emelte ki büszkén a kis tejes dobozokat.
- De amiket felírtam, megvannak?
- És tej is van.
- Okés, mindegy. - dőltem hátra az ágyon. - Megdobsz egy epressel?
A fiú erre így is tett, majd lefeküdt mellém az ágyra és bekapcsolta a tv-t.
- (Név)-chan.
- Hm?
- Azt hittem a mikulás télen jön, de az eladó nő azt mondta, hogy neked most az van. - nézett rám. - Mit titkolsz előlem...?! Jóba vagy a télapóval, mi?!
- Te hülye, még ennyit se tudsz a nőkről?!
- Ne tereld a témát!

Nishinoya Yuu:

Fehér falak, egy szaggatott sípoló hang. Kórházban vagyok.
Bágyatlan néztem körbe, majd megláttam Nishinoyát a mellettem levő széken.
- Noya...
Erre az említett azonnal felkapta a fejét és izgatottan nézett rám.
- (Név)-chan! Már jobban érzed magad? Az a fránya romlott takoyaki az étteremben.
- Már minden rendben. Meddig voltam kiütve?
- Olyan két óráig. De a lényeg, hogy most már ébren vagy! - ujjongott.
Akaratlanul is elmosolyodtam, mennyre örült nekem. Még az is boldoggá teszi, hogy felébredtem. El se tudnám nélküle képzelni az életemet.
Óvatosan a kezéért nyúltam, majd összekulcsoltam az ujjainkat.
- Szeretlek, Noya.
- Én is téged! Legközelebb odafigyelek, hol eszünk. Az a férfi nagyon átvágott minket.
- Bizony. - nevettem erőtlenül. - Legközelebb együnk otthon.
- Otthon?
- Igen. Kettesben, filmet nézve vagy hasonló.
- Rendben. - mosolygott, majd közelebb húzódott és átölelt engem, amit én azonnal viszonoztam.

...

Nos, ennyi is lenne ez a rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket! Most így éjszaka jutottak eszembe ezek az ötletek, úgyhogy le is írtam és akkor ki is teszem.
Oh és bocsánatot szeretnék kérni a non-binary/fiú/... olvasóimtól, hogy ez a rész ilyen lett, igyekszem a jövőben gender free részeket írni!

Írjátok meg kommentbe, hogy legközelebb melyik röpi csapat tagjaival irjak ilyen részt és milyen témával! <3