Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Boys × reader

Ebben az egy részben több apróbb szösszenet is lesz különböző karakterekkel. (A borító kép nem azt jelenti, hogy csak Aoba Johsaios karakterekkel lesz, csak ezt találtam ide jónak.)

Téma: Mi történne, ha elesnél? Mit tennének a fiúk ilyen helyzetben?

Hinata Shoyou:

Szokásos tavaszi nap volt. Csicseregtek a madarak, a Nap lemenőben volt és gyenge sugarai rózsaszínre festették az égbolt alját. Néha-néha egy kisebb szellő siklott végig az utcán megmozgatva hajtincseidet. Épp Hinatával sétáltál hazafelé, amikor megbotlottál egy kőben. Mire feleszméltél, már a földön ülve fájlaltad térdedet, amin egy igen csúnya seb éktelenkedett.
- Áú! - kaptál oda a fájó ponthoz.
- (Név)-chan! Te szent ég, jól vagy? Nagyon fáj? Mit csináljak? - hadarta rémülten és odasietett hozzád.
- Csak...csak fáj. - mondtad és próbáltál felállni kevés sikerrel.
- Ne mozdulj, segítek. - kapta el a karod, mielőtt visszaesnél.
Pár másodperc múlva már sikerült két lábon állnod, de a fájdalom nem csillapodott. 
- Támaszkodj rám,(Név)-chan.
- Jól vagyok, nem kell. - ellenkeztél.
- De nem szeretném, hogy újra eless. - nézett rád aggódva.
Csak sóhajtottál egyet és szót fogadtál. Így sétáltatok hazafelé csöndesen, amikor a melletted sétáló srác megszólalt.
- Tudod, nekem anyukám mindig azt mondta, hogy a gyógyi puszi sokat segít. - nézett rád. - Amikor elestem, kaptam tőle egy puszit az arcomra és már jobban is voltam.
- Én nem hiszek az ilyenekbe.
- Miért?
- Nekem nem volt senki, aki 'gyógyi puszit' adjon. - forgattad a szemed.
- Akkor én megmutatom! - mosolyodott el és adott egy nagy puszit az arcodra.
Erre elvörösödve szegted le a fejed, de még mindig magadon érezted a kis vörös tekintetét. Igazából nem volt hülyeség, amit mondott. Bizonyára ezzel kapcsolatban mondták azt, hogy a szeretetnek van gyógyító hatása. Tényleg jobban érezted tőle magad.
- Jobb már? - kérdezte kíváncsian.
Válaszként csak bólogattál, de elpirult tekinteteddel még mindig a betont bámultad.

Oikawa Tooru:

Nap végén már nem vágytál másra csak arra, hogy otthon bekuckózz az ágyadba és nasikkal körülvéve megnézz egy új filmet. Miközben gondolkoztál, a melletted sétáló Oikawa épp magyarázott valamit, de te semmit nem értettél belőle. Ezt ő is észrevette, ezért előre sétált egy picit, majd veled szembe megállt. Abban reménykedett, hogy észreveszed a nagy gondolkodásban őt, de ennek épp az ellentéte történt. Figyelmen kívül hagyva őt neki sétáltál, ekkor eszméltél csak fel. Nekicsapódtál mellkasának, majd megtorpantál. Egyensúlyod ennek következtében elvesztetted, de mielőtt bekövetkezne a baleset, az előtted álló fiú elkapta derekad és megtartott. Riadtan néztél rá, mire neki csak egy mosoly ült ki arcára.
- Min ábrándozol ennyit, picur? - kérdezte.
- Nem ábrándozok! - válaszoltad.
- Aha, akkor miért jöttél nekem?
- Cs-csak nem figyeltem.
Kezeit le nem véve rólad közelebb húzott téged magához, meg nem szakítva a szemkontaktust.
- Legközelebb figyelj oda, mert nem mindenki kapja el a neki ütköző szép lányokat. - mondta halkan és egy puszit adva a homlokodra elengedett és tovább sétált. Egy ideig még ledermedve álltál egyhelyben, majd magadhoz térve utána futottál.

Kozume Kenma:

- Én csak azt mondom, hogy szerintem nem kéne ennyit játszanod. - magyaráztad.
- Meg vagyok,kösz. - válaszolta halkan, le sem véve tekintetét a kis készülékről.
- De komolyan beszélek! Aggódom érted. - hadonásztál. - Folyton azon a cuccon lógsz. Mi van, ha egyszer nem figyelsz és -
Nem tudtad befejezni, ugyanis saját lábadban megbotolva a fűre estél.
- És még én nem figyelek. - mondta Kenma.
- Eh... - nyögted fájdalmasan (nem félreérteni!).
- Gyere. - nyújtotta feléd a kezét, amiben megkapaszkodva felálltál.
- Máskor is el kéne esnem, legalább ilyenkor elteszed azt a bigyót. - mosolyogtál, de arcodtól tisztán le lehetett olvasni, hogy nem kellemes élményben volt részed.
- Bolond vagy. - forgatta a szemét, majd egyik kezét a derekadra vezetve biztosított, hogy el ne ess ismét.
Így indultatok tovább. Egy hatalmas mosollyal az arcodon indultál el a fiú oldalán, aki kivételesen az utat figyelve magához húzva ment. Te csak vállára döntötted a fejed és élvezted az út további részét.

Bokuto Koutaro:

Már lelki szemeid előtt láttad, ahogyan otthon egy egész estés anime maratont tartasz uralva a házat, mivel szüleid üzleti úton vannak.
Egy nagyot sóhajtottál, majd kiléptél az iskola épületéből. Boldogan indultál el, viszont ez a derű hamar eltűnt. Bokuto kezdett el kiabálni mögüled, te pedig hátra se fordulva tudtad, hogy hamarosan odaér hozzád. Oda is ért, de megállni már nem tudott. Mint egy atom katasztrófa, úgy csapódtatok egymásnak, majd egymásra esve a betonon landoltatok.
- Normális vagy?! - kiabáltál rá.
Ő hamar felpattant és aggódva nyújtotta feléd a kezét.
- Bocsi (Név)-chan! Nem figyeltem. - vakarta tarkóját nevetve.
- Hát figyelhetnél! Majdnem agyon nyomtál. - morogtad.
- Nem haragudj. - mondta szomorkásan. - Szeretlek...
- Hát én nem. - jelentetted ki barátodnak és tovább indultál otthagyva őt.
- Várj meg. - kiáltott utánad.
- Majdnem megöltél.
- Azért azt nem.
- Hát de.
- Naaa, bocsika. Ne durcizz. Látni akarom a cuki mosolyod.
Erre nem válaszoltál csak elfordítottad a fejed, hogy csak azért se láthasson.
- Azért még a kezedet megfoghatom? - kérdezte óvatosan.
Válasz nélkül odanyújtottad azt és rákulcsoltad ujjaidat az övéire. Még ha mérges is voltál, sose tudtad volna elutasítani a cuki kérdéseit, hisz imádtad.

Kageyama Tobio:

- Állj meg, te idióta! - hallottad a már ismerős hangot, aki egy másikra kiáltozott.
- Én fogok nyerniii! - nevetett a másik.
- Előre figyelj!
Viszont ezt a kijelentést a vékonyabb hang tulajdonosa már nem hallotta. Teljes erőből csapódott beléd és még ő talpon maradt, te a földön ülve próbáltál magadhoz térni. Pluszba pedig a kedvenc ízesítésű tejed is rádömlött.
- Mi a... - néztél magadra.
Iskolai egyenruhád felső és alsó része is csokis tejtől áztatott lett.
- Boke Hinata Boke! - kiabálta Kageyama miközben az idegesen toporgó Hinata mellett állt.
- Na-nagyon sajnálom! Figyelmetlen voltam. - dadogta.
- Te mindig az vagy. - szidta a magas.
- Hát, melegem már biztos nem lesz. - nevettél kínosan.
Tobio segített felállni, majd megigazítva magadon a ruhadarabokat felnéztél rá.
- Bocsánatot kérek az idióta helyében is. - nézett rád komolyan. - Fogadd el ezt. - nyújtott feléd egy bontatlan csokis tejet.
- Oh, tényleg nem muszáj.
Ő szó nélkül nyomta a kezedbe az italt és újra a szemedbe nézett. Te csak elmosolyodtál kedvességén. A fiú tekintette egy pillanatra lejjebb tévedt, ugyanis a baleset következtében a felsőd feltűnően odatapadt testedhez, kiemelve idomaidat.
- Köszönöm. - mondtad, mire tekintetét gyorsan visszaemelte arcodra és elpirulva bólintott egyet.
- Úúú, Kageyama-kun. Minden okés ott lent? - hergelte szemöldök húzogatva Shoyo az előtted állót.
Erre az említett dühösen nézett hátra és köszönés nélkül Hinata nyomába eredt.

Kuroo Tetsurō:

Már egy hónapja, hogy szakítottál barátoddal és újra szabadnak érezheted magad. Nem kell senkitől se függnöd, nem kell a kinézeteden aggódnod, nincs aki megszabja hogy hogyan viselkedj. Természetesen nem minden kapcsolat ilyen, de a tiéd ilyen volt.
Felszabadultan sétáltál el a tornaterem előtt, amikor lábad megakadt valamiben. Ez a valami pedig az egyik lépcsőfok volt. Már nem volt időd megtámaszkodni, így pontosan a betonra puffantál. A hangra három személy is kisietett, köztük egyik barátod Kuroo.
- (Név)-chan, minden okés? - kérdezte kíváncsian.
- Hát nem teljesen. - válaszoltad sziszegve.
Egy nagy lila folt jelent meg lábszáradon, amihez fájva kaptál oda kezeddel. Tetsu mosolyogva nyújtotta kezét, amit elfogadva feltápászkodtál.
- Köszi. - sóhajtottad. - Viszont nekem most mennem is kell. Ilyen ruhában nem akarom, hogy bárki is észrevegyen. - néztél magadra.
Harisnyád egy nagy részben ki volt szakadva, szoknyád és inged pedig poros foltok helyezkedtek el.
Próbálkoztál kezeddel eltüntetni a nyomokat, de nem jártál sikerrel.
- Majd én segítek. - ment közelebb hozzád és kezeivel többször végigsimított a ruhádon. Majd mikor a szoknyád aljához ért, csupasz keze a bőrödre tévedt. Hideg érintésétől enyhe libabőr járta át testedet, majd amikor hátrébb lépett, megilletődve néztél rá.
- Akkor majd később találkozunk. - intett és egyet kacsintva tovább állt csapattársaival.
Te is elindultál kis idő után a másik irányba, és már is egyetlen egy dolgon törted a fejed: Nehogy megint beleszeress valakibe...

(Na jó, ez a rész ritka fura lett és őszintén megmondva nekem nem tetszik, de most már itt hagyom xd)

...

Ennyi lett volna ez a kis rész, remélem valamelyik sztori elnyerte a tetszéseteket. Hamarosan jövök a továbbiakkal.