Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Kyotani × reader

Mosoly

- Kyotaniiiii! - rohantál be a terembe.
- Mit akarsz. - kérdezte unottan.
- Ma elmegyünk fagyizni? - kérdezted mosolyogva és leültél mellé.
- Muszáj?
- Hát...nem,ha nem szeretnél. - hajtottad le a fejed.
- Menjünk.
- Tényleg jössz? - csodálkoztál. - Ezaz! - azzal megölelted és már el is siettél.

Te vagy az egyetlen akit a közelébe enged. A többiek minden ilyen alkalommal szájukat tátva néznek rátok,hisz ahogy ismerik Kentarot,nem az a srác aki annyira barátkozna valakivel vagy netalántán arra vetemedne, hogy egy lánnyal összeismerkedik.
Ő inkább az a magának való fiú. De természetesen mindenki anélkül állítja ezeket,hogy igazán ismerné. Te vagy az,aki igazán ismeri,hisz a legjobb barátod. Elvégre úgy tartja a mondás,hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ez rátok pontosan igaz. Te vagy az alacsony,kicsit ügyetlen, mosolygós szeretetgombóc,míg ő a magas,erős és komor rosszfiú. De te így szereted őt,és tudod hogy belülről egy kedves és édi srác.

- (Név)-chan. - mentek oda hozzád osztálytársaid.
- Igen?
- Te tényleg jóba vagy a másodéves Kentaro Kyotanival?
- Még jó! Hisz a legjobb barátom! - vigyorogtál.
- Mivan? - csodálkoztak.
- Va-valami rosszat mondtam? - húztad össze magad,mikor láttad hogy a lányok rémülten néznek rád.
- Az a srác olyan,mint egy démon!
- De nem az! - emelted fel a hangod.
- Najó,figyelj. Elég fura ízlésed van,(Név)-chan és fogalmunk nincs,hogy hogyan barátkoztál össze vele,de vigyázz vele. Szerintem titokban egy pszichopata...
- Ja,elég menőn néz ki de egyben hátborzongató.
- Fejezzétek be! - kiáltottál fel.
Sose viselted jól,ha ezzel piszkáltak téged. Nem is értetted,mire fel beszélnek most így hisz már jó ideje tudják,hogy jóba vagy vele.

Erre a lányok szemforgatva elsétáltak tőled. Már érezted,hogy nehezen tartod vissza a könnyeidet. De meg kellett állnod,hogy ne sírj.

🕑órák után🕑

- Mehetünk? - néztél Kentarora.
- Igen.

El is indultatok a fagyizó felé. Útközben több témát is felhoztál és ezeken valamennyire el is tudtatok beszélgetni. Majd felhoztad a mait.
- Tudod,ma egyik óra előtt odajött hozzám néhány lány. És csodálkoztak,hogy kedvellek. - mondtad,ekkor már kicsit megtörve de mosollyal próbáltad eltakarni a fájdalmad. - És azt mondták,hogy egy démon vagy és vigyázzak veled... - folytattad már könnyekkel a szemedben. - De miért mondanak ilyeneket,ha te nem is vagy ijesztő? - kérdezted sírva és felnéztél a fiúra.
Ő csak csöndben hallgatta végig,majd megszólalt.
- Ne sírj. - törölte le a könnyeid. - Felesleges miattuk sírnod,nem érdemlik meg hogy foglalkozz velük. - mondta egyhangúan de tudtad hogy a szívéből szól.
Erre megölelted és vállába fúrtad a fejed.
- Nem is fogok miattuk. - szipogtál és újra elmosolyodtál. - Mert itt vagy nekem és mindennél többet érsz.

Ő csak komoly arccal nézett le rád.

- Egyébként... - távolodtál el tőle. - Tudod miért akartam ma fagyizni jönni?
- Miért.
- Mert ma van a szülinapom. Ez pedig egy nagyon jó program. - mosolyogtál.
- Tudom,hogy ma van. - válaszolta.
- Tessék? - lepődtél meg.
Kentaro kivett egy pici dobozt a nadrágja zsebéből és feléd nyújtotta.
- Boldog szülinapot. - mondta és megtörtént a ritka alkalmak egyike. Mosolygott.
- Ne-nekem? E-ez? - szipogtad.
Kinyitottad a kis dobozt és egy nyakláncot láttál benne. Egy gyönyörű ezüst nyakláncot,amin egy apró szívecske medál volt. Kivetted a kis ékszert és jobban megnézted.
- Nézd meg a hátulját. - mutatott a medálra.
Bele volt gravírozva egy szó: Szeretlek!

Szemed újra megtelt könnycseppékkel,de ezek örömkönnyek voltak. Nyugodtan hagytad,hogy a cseppek elárasszák arcod majd felvéve a nyakláncot odaugrottál a fiúhoz és szorosan megölelted.
- Én is nagyon szeretlek! - motyogtad sírva és mégjobban odabújtál hozzá. Ő a karjai közé zárt és ha tehettétek volna,soha nem engeditek el egymást.

...

Őszintén megmondom,én nagyon szeretem ezt a kis durcás fiúcskát,ezért szerettem volna írni vele is egy részt :3 Na de a lényeg,hogy remélem tetszik nektek! ^^