Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Sugawara × reader

Valóra vált álom

Délután 3 óra volt. Haza igyekeztél menni. Ilyenkor a tanulók nagyrésze valamilyen klub tevékenységben vesz részt...veled ellentétben. Sose voltál a szociális programok kedvelője,így a tanórák után a legjobb elfoglaltságod az alvás és az otthon tengődés volt.
Épp a kijárathoz igyekeztél,amikor nekimentél valakinek. Az illető sokkal magasabb volt,mint te. De ez nem volt meglepő,hisz alig karcoltad a 155 cm-t.
- Oh,bocsesz. - mondtad egyhangúan és készültél továbbmenni,de az ismeretlen megszólalt.
- Semmi baj. Várj,nem te vagy (Teljes név)?
- Ohmm...De. Ismerjük egymást? - kérdezted.
- Hallottam az iskolai eredményeidről. A menedzsere voltál az alsós röplabda csapatnak. Ez egy igazán jó dolog. - mosolygott rád a szürkés hajú srác.
Na de várjunk. Honnan tud ez erről?
- Kitől hallottad ezeket...? - mondtad flegmán.
- Jaj,ne haragudj,ha kellemetlen témát hoztam fel. Sugawara Koshi vagyok,a röpi csapatban játszom feladóként.
- Nembaj. Nekem meg gondolom nem kell bemutatkoznom.
- Tudod,az hogy menedzser voltál,egy tök jó dolog. Miért hagytad abba?
- Figyelj,most nem tudok beszélni erről,dolgom van. - mondtad,majd köszönés nélkül ott hagytad és haza indultál.

🕑másnap🕑

Amíg az iskola felé mentél,a tegnapi napon gondolkoztál. Lehet kicsit durván válaszoltál a fiúnak,amíg ő aranyosan érdeklődött feléd. És azt a sportot játsza,ami téged titokban nagyon érdekel.

Úgy döntöttél,szünetben megkeresed Sugawarát és bocsánatot kérsz tőle. De addig át kell gondolnod,hogyan mond el neki az igazat.

🕑órák után🕑

Értesültél arról,hogy a fiúknak ma lesz edzése,így a tornaterem felé vetted az irányt. Nem is kellett sokat sétálnod,hamar észrevetted Sugát.
- Izé,Sugawara-kun! Állj meg! - siettél oda hozzá.
- Oh,szia (Név)-san. Valami baj van?
- Sajnálom a tegnapit. - álltál meg előtte. - Nem voltam valami kedves. A tegnapi témával kapcsolatban kereslek. - sóhajtottál egyet és elkezdted.
- Igen? - kerdezte kíváncsian.
- Már egy éve hogy lemondtam a menedzselésről. Mindig is érdekelt a röplabda és sokat álmodoztam arról,hogy egyszer én is játszak majd és tagja lehessek a csapatnak. Ezért úgy döntöttem,hogy először csak szemlélődöm,így jelentkeztem menedzsernek. De a felsőbb évesek hamar megtudták,hogy mi a célom. Mindennap megkaptam azt,hogy túl alacsony és gyenge vagyok ehhez a sporthoz és hogy attól még,hogy pár alsós kölyökre vigyázok,nem lesz belőlem semmi.  Ekkor döntöttem úgy,hogy otthagyok mindent és nem próbálkozom... - mondtad megtörve.
Sugawara döbbenten hallgatta végig a mondandódat. Könnycseppek hullottak le az arcodról,hisz mindig nehéz volt erről beszélned. Hisz az volt az a nap,amíg lemondtál a legnagyobb álmodról.
Sugawara odahajolt hozzád és letörölte a könnycseppjeid. Te csodálkozva néztél fel rá,ő pedig csak mosolygott.
- (Név)-chan. Egyáltalán nem lehetetlen,hogy röplabdázz. Nincs semmi baj a magasságoddal. Ne félj mások véleményétől,hagyd figyelmen kívül őket.
Egy furcsa,szokatlan érzést éreztél a mellkasodban. Melegséget és hogy a szíved egyre hevesebben ver.
- De...nem tudok röplabdázni. Esélyem sincs olyan jól játszani,mint a többi lány.
- Akkor én majd megtanítalak. - mondta kedvesen és rádmosolygott.
Te erre enyhén elpirultál,majd könnyeid egyszercsak nem folytak tovább. Te is elmosolyodtál. Szorosan átölelted az előtted álló fiút és nyakába fúrtad a fejed.
- Köszönöm. - motyogtad.
Ő visszaölelt téged.
- Ugyan nincsmit. Edzés után?
- Edzés után.

Aznap elkezdtél gyakorolni. Komolyan vetted a sportolást és jelentkeztél a női röplabda csapatba. Fel is vettek és immáron komoly,erős játékosként játszhattál. Sugawarával pedig...A kapcsolatotok olyan szinten megerősödött,hogy elválaszthatatlanokká váltatok. De Nem csak úgy,mint barátok.

...

Éééés here's another story. Bevallom,nem a legjobb de hátha elnyerte a tetszéseteket! ♡