Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Shirabu × reader

Téged soha

- Hol van már (Név)-chan? - sóhajtott Semi.
- Az újdonsült kis menedzserünk úgy látszik még nincs tisztában az idő fogalmával. - mosolygott pimaszul Tendou. - Pedig aranyos lány.
- Biztos mindjárt ideér. - szólt Ushijima.
Ekkor úgy is lett. Gyors léptékkel caplattál fel a lépcsőn, majd be is értél a tornaterembe.
- Elnézést a késésért. - lihegted.
- Semmi baj, ülj le.
Úgy tettél, ahogy az edző mondta és figyelmesen nézted, ahogy a fiúk elkezdik a meccset.

Már régóta tetszett neked Shirabu, azonban sose volt bátorságod ahhoz, hogy elmond neki. Megannyiszor fültanúja voltál annak, ahogyan Goshikit piszkálja, így jobbnak láttad, ha érzelmeidet elrejtve éled tovább napjaidat.
- Hé, (Név). - sétált oda hozzád a világosbarna hajú fiú.
- Igen?
- Megtöltenéd a kulacsom? - kérdezte miközben feléd nyújtotta az üres üveget.
- Persze.
Elvetted tőle, majd a csapok felé indultál. Azonban néhány hangra lettél figyelmes. Az öltözőből jöttek.
- Shirabu-san nem hisz bennem, de én tudom hogy egyszer ásszá válok!
- Ne add fel az álmaidat és hátha sikerül. - válaszolta Semi.
- Bezzeg (Név)-sant sose piszkálja, pedig ő is elég ügyetlen.
- Még kezdő a menedzselésben, szóval ez természetes. És ki tudja, lehet van oka, hogy vele más.
- Oka? - suttogtad magad elé.

Végül magára hagytad a fiúkat és visszamentél a tornaterembe. Ushijimáék már ki voltál fáradva, az edzés a végéhez közeledett.
- Shirabu-san. - szóltál.
- Oh, köszönöm. - mosolygott rád, mikor meglátta a teli kulacsot a kezedben.
Mosolya láttán a pillangók életre keltek a gyomrodban és kissé elpirulva nyújtottad át neki a tárgyat.
- (Név)-san, nekem is megtöltöd?
- Már vége az edzésnek, menj és töltsd meg magadnak, Goshiki. - szólt mogorván Shirabu.
- Ha ennyire bele vagy zúgva, akkor hívd el valahova és ne rajtam vezesd le a stresszt. - morogta alig hallhatóan a fekete hajú.
- Öhm, ügyesek voltatok. - álltál fel a padról.
- Kösz. Jó formában kell lennünk, hogy kijussunk a nemzetire.
- Szerintem sikerülni fog.
- Én is remélem. - válaszolta és letéve a kulacsot rádnézett. - Mond, élvezed a menedzselést?
- Igen. De tudom, hogy elég suta vagyok és én tényleg igyekszem fejlődni csak még nem szoktam, szóval kérlek bocsáss meg hogy néha nem vagyok jó menedzser. - hadartad idegesen.
- Nyugi, nincs semmi baj. Még csak 5 napja vagy az, minden oké.
- Té-tényleg? Csak mert Goshiki-kun is néha hibázik és elég dühösnek szoktalak látni. - kezdted el bámulni a padlót.
- De ő már több éve játszik. Rád meg amúgy se szólnék rád. Tudom, hogy ügyes vagy. - mosolygott.
A fejed hirtelen olyan vörös szinbe váltott, hogy sok déli gyümölcs megirigyelt volna téged.
- É-én... köszönöm... - dadogtad.
- Nincs kedved eljönni valahova ma délután?
- D-de.
- Átöltözök és mehetünk. Addig várj meg a kapuban.
- Rendben.
A fiú elindult az öltöző felé, de mielőtt még tovább ment volna visszasietett hozzád és egy apró puszit adott arcodra.
- Ezt elfelejtettem.

...

Ha tudnátok mennyi idő kellett még kiötlöttem, hogy mit írjak ebbe a részbe... Nem lett a legjobb de legalább sikerült egy kis részt írnom vele is.