Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Satori × reader

Elhoztam a kért részt Under_girl számára! Remélem tetszeni fog!

...

Hoppá!

- Álmos vagyok. - mondtad ásítva.
- Nem kell velünk jönnöd,(Név)-chan. - felelte Suga.
- De szeretnék. - mosolyogtál.
- (Név)-chan,haza kéne menned. - javasolta Tanaka.
- Menj haza,de tényleg. - helyeselt Yu.
Megálltál és furcsállva néztél rájuk. Haza akartad kísérni őket, de folyamatosan mondogatták, hogy menj haza. Mintha távol akartak volna téged tartani maguktól.
- Hát...jó. - bólintottál és megfordulva elindultál az otthonod felé. A többiek köszönés nélkül továbbmentek.
Kicsit kellemetlenül érezted magad. Végül csak megvontad a vállad és a holnapi napon kezdtél gondolkozni.

Másnap megújult erővel keltél és indultál suliba. Sokak azt hitték,hogy Karasunos vagy mert mindennap eljártál megnézni az edzésüket. De egy másik suliba jártál,ahol nem volt röplabdázásra lehetőség. Így el kezdtél a Karasunohoz járni,de mivel nem játszhattál a csapatban,mert nem voltál tanuló ezért a fiúk edzését nézted mindig. Egy ideig furcsállták a srácok,hogy jársz hozzájuk de idővel megszokták. Megtudták,hogy Kiyoko-san egyik régi osztálytársa vagy így a csapatból máris két ember szívesen látott téged.

🕑órák után🕑

Megebédeltél és már mentél is edzésre. Mikor odaértél,megláttad Tsukishimát és Noyát az ajtó előtt.
- Sziasztok! - köszöntél kedvesen.
- Oh,(Név)-san. - nézett rád Noya. - Pont veled akartunk beszélni.
- Tényleg? Na akkor ki vele! - mosolyogtál.
- Tudod,már egy ideje jársz hozzánk,de... - vakarta kínosan a tarkóját. - Izé...
- Ne gyere többet. - jelentette ki Tsukishima.
- Tessék? - néztél aggódóan.
- Menj el. - válaszolta ismét a szőke érzelemmentes tekintettel.
- A terhetekre vagyok? - kérdezted szomorúan. - Rosszat csináltam?
- Nem,csak...egy idegen jelenlétében kicsit furcsa játszani. Mármint a meccseken is van ilyen,csak ott másra koncentrálunk. Meg nem is ide jársz,azt se tudjuk ki vagy...
Yu próbált kedvesen fogalmazni, de azonnal leesett neked,hogy mi a helyzet.
- De akkor...többet nem nézhetlek titeket? - kérdezted keserűen.
- Nem. Szerintem érthetőek voltunk. - válaszolta Tsukki.
Szemeid megteltek könnyel,de nyomban letörölted őket. Nem akartad,hogy így lássanak téged.
- Re-rendben. Mi-minden okés. Többet nem jö-jövök. - próbáltál mosolyogni de a könnyeid és a csalódás nehezen engedett.
Noya szomorúan nézett rád,nem akart fájdalmat okozni neked. Nem is arról volt szó,hogy nem kedveltek. Csak nem passzoltál a képbe.
- Sajnálom,(Név)-san...
- Nem...Semmi baj. Én sajnálom. - mondtad és azzal elfutottál.
Könnyeidet hagytad,hogy végig csorogjanak arcodon. Nem haragudtál rájuk,senkire se. Mindegyikőjüket szeretted,de úgy érezted,hogy sehol se találod a helyed. Az iskoládban is kiközösítettek téged és nap mint nap kaptad a sértéseket,de mosollyal az arcodon tűrted őket. Amikor elkezdted Shoyoék edzését nézni,valahogy újra boldognak érezted magad. Azt érezted,hogy van ahol megbecsülnek. De sajnos semmi se tarthat örökké.

Hazafelé futottál,amikor beleütköztél valakibe. Egy magas, vörös hajú srác állt előtted és furcsállva nézett rád.
- Oh,te sírsz? - kérdezte,mikor látta könnyes arcodat. - Valami baj van?
- Se-semmi. Bocsi,nem figyeltem.
Már mentél volna tovább,de ő a válladra helyezte a kezét.
- Miért sír egy ilyen szép lány? Egyesek hogy nem tudják megbecsülni a másikat... - rázta a fejét.
- Nincs semmi bajom. - mondtad és próbáltad letörölni a könnyeidet.
- Hát nekem nem úgy tűnik. - lehajolt és rád nézett. - Mesélj.
- Csak...Csak épp most küldtek el az egyetlen olyan közösségből, ahol jól éreztem magam. - vontad meg a vállad és a könnyeid újra eleredtek.
A fiú letörölte az arcod és rádmosolygott.
- Micsoda barmok... Én pont most megyek edzésre. Van kedved megnézni minket?
- Milyen edzés?
- Röplabda. Az egyik legjobb vagyok. - húzta ki magát büszkén.
Erre csak elkuncogtad magad és bólintottál. Elindultatok az iskolájuk felé,majd mikor odaértetek láttad,hogy a fiú Shiratorizawás. Hisz az egy nagyon erős csapat!
- Gyere. - mondta és elindultatok a tornaterem felé.
Mikor beértetek,a fiúk mind odakapták a fejüket.
- Sziasztok! - kiáltotta. - Útközben összefutottam ezzel az aranyos lánnyal. Ma megnéz minket. - lelkesedett.
- Ő ki? - kérdezte Shirabu.
- Oh...Hogy is hívnak?
- (Teljes Név).
- Na igen. Ő itt (Név)-chan.
- Én is hallottam. - válaszolta.
- Edző! - szaladt oda egy idős férfihez. - (Név)-chan itt maradhat megnézni minket?
A férfi feléd nézett majd bólintott.