Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Hoshiumi × reader

Ne hidd, hogy jobb vagy!

(Teljes név). Ha bárki meghallotta ezt a nevet, furcsállva nézett a kérdezőre. "Azt hiszem az a lány, aki olyan magas és röplabdázik" - ezt válaszolta szinte mindenki. 168 centiméterrel már magasnak számítottál, de te magad se értetted miért. Voltak lányok, akik még e magasságon is túlmentek, mégis te voltál az akit ezzel a jelzővel illettek.

Épp a tornaterem felé siettél, mikor két lányt láttál a helyiség ajtajánál feléd nézve. Nem tartoztak a csapathoz, és szimpla iskolai egyenruhában voltak. Mikor odaértél, kíváncsian néztek rád.
- Mit szeretnétek? - kérdezted.
- Bocsáss meg nekünk (Név)-san, nem akarunk zavarni, de -
- Szerettük volna megkérdezni, hogy te Hoshiumi-san testvére vagy? - kérdezte óvatosan egyikük.
Erre nem tudtad mit mondj. Jól ismerted a fiút a meccsekről és mindig arra törekedtetek hogy jobbak legyetek egymástól. Ha bárki látott titeket, veszekedő kisgyerekekhez tudott volna hasonlítani. De hogy a testvére? Mármint mint a húgocskája? Na azt nem! Egyidősek vagytok és méghozzá csak 4 centiméterrel magasabb tőled. De még nem is hasonlítotok! - gondoltad magadban.
- Nem. - válaszoltad egyszerűen.
- Látod, mondtam neked! - fordult egyikük a másikhoz. - A szem színük különbözik.
E kijelentésre majdnem elnevetted magad. Nem csak a szem színetekről volt szó. Úgy mindenről.

A lányok elsétáltak, te pedig elmentél átöltözni. Edzés végén az edző magához hívott téged.
- Valamit rosszul csináltam?
- Nem, semmi ilyenről nincs szó. Azért hívtalak ide, mert egy pár mondatban meg szeretnék beszélni veled valamit.
- Mi lenne az? - néztél rá érdeklődve.
- Ugye te is tudod, hogy hamarosan lesz az a bizonyos nagy játszma.
- Persze.
- Viszont a szálláshely lefoglalásakor valami nem volt rendben. Közületek kettő embernek nem lett szoba lefoglalva, így egy másik épületbe lettetek beosztva.
- Hogy mi? - lepődtél meg.
- Ne aggódj. Tudom, hogy önálló és megbízható lány vagy, nem lesz semmi baj. Csak egy éjszakáról van szó. A másik lány egy első éves, kérlek vigyázz rá.
Te bólintottál és elköszönve átöltözni mentél, majd hazaindultál.

Másnap reggel kialvatlanul keltél ki ágyadból. Egész éjjel ez az ügy járt a fejedben. Elkészülve a fürdőben és átöltözve lementél a földszintre reggelizni. Anyukád a konyhában készítette a kávét, mikor leültél az asztalhoz.
- Jó reggelt, kicsim. - köszöntött.
- Ohayo. - ásítottad.
- Nem aludtál jól?
- Nem. Egész este az járt a fejemben, hogy nem a csapatommal leszek egy szálláson.
- Azt én is hallottam. De ne izgulj, minden rendben lesz. Viszont a fiúkkal vigyázz.
- Milyen fiúkkal?
- A Kamomedai fiú röpi csapata is ott lesz. Remélem jó távol tőletek.
- Mi a jó édes?!?! - ugrottál fel.
- Jaj, csak nem lesznek olyanok. De azért ne add olyan könnyen magad.
- Szó sincs ilyenről,de...
- De? - nézett rád.
- Na én biztos hogy nem leszek egy légtérbe azzal a tollas labdával!

Az iskolába beérve még mindig lefagyva ültél be padodba. Már csak ez hiányzott.
- Valami baj van? - jött oda hozzád egyik barátnőd.
- Se-semmi. - ráztad meg a fejed.
- Csak nem valami rossz történt?
- Oh, jó is lenne ha csak 'valami rossz' lenne. - nevettél.
- Ilyen szörnyű lenne a helyzet?
- Áh, inkább hagyjuk. - legyintettél.

Semmi kedved nincs találkozni vele. Mármint bírod őt, de ha ti egyszer összefuttok, ott valaki biztos vesztesként végzi valamiben.

🕑azon a bizonyos napon🕑

A busz megállt, a csapat tagjai pedig kisétáltak a járműből. Mindenki kíváncsian szemlélte a kis fogadót, ahol majd töltik az éjszakát, míg te csak helyeden ülve bámultál ki az ablakon. Egy részed azt súgta, hogy mennyire jó lesz újra látni egymást, de a másik részed azt, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.