Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Kuroo × reader

Elhoztam a kért részt Aisaka_19 kérésére! Remélem tetszeni fog!

...

Vicc

(Teljes név). A nagy mókamester, aki a fiúk szemében nem egy esetlen kislány, aki a hercegére vár. Ő maga a harcos, aki megküzd magáért és beszólásaival nyeri el a fiúk szívét.

Sose voltál az a lány, aki várt a megoldásra vagy valakire aki megoldást kerít a problémáira. Jobb szeretted magad elintézni a dolgokat. Azonban voltak gyengepontjaid amikről csak nagyon kevés ember tudott. Ezek közé tartozott a volt barátod, akinek mindent elmondtál mert bíztál benne, de ő eldobott magától, majd mikor látta hogy nem hagyod magad elkezdte kiteregetni ezeket a titkokat. Így sarokba lettél szorítva és azóta az ő kis bábjaként kell viselkedned, mert ha bármi rossz mozdulatot teszel, ő felszakít benned egy régi mély sebet.

Épp ebédidő volt, így boldogan kaptad elő ételes dobozodat.
- Hé,(Név)-san! - kiáltott oda neked Lev a terem ajtajából.
- Hm? - kaptad fel a fejed egy pockyval a szádban.
- Délután eljössz velünk a belvárosba?
Válaszképp csak hevesen bólogatni kezdtél, majd figyelmedet újra az ebédnek szentelted. Az osztályban néhányan csak megforgatták a szemüket, valakik összesúgtak, néhányan pedig figyelmen kívül hagyták az előző jelenetet. Azonban te nem törődtél velük. Sokan tartottak téged túl fiúsnak, csak amiatt mert a fiúkkal haverkodtál.

Az órák hamar elteltek és mire feleszméltél, már a kapuban várakoztál a fiúkra. Kis idő múlva meg is jelentek.
- Szia (Név)-san. - köszönt Kenma.
- (Név)-san! - sietett hozzád Lev.  - Yaku-kunnal fogadtunk, hogy arra, hogy mit reagálsz,ha-
- Fogd már be égi meszelő és kopj le (Név)-sanról! Nincs semmi fogadás. - mondta Yaku és egy ügyes mozdulattal kigáncsolta az eddig előttem álló magas fiút.
-  Na, nyugi van srácok. - nevettél játékosan. - Mire is fogadtatok?
- Nem fogadtunk, csak Lev akart fogadni arra, hogy mit reagálsz,ha megcsókol téged. - forgatta a szemeit a barna hajú fiú. - Ő azt mondta visszacsókolnál, én pedig azt hogy egy isteneset beütnél neki. 
- Ki akarja megcsókolni (Név)-chant? - jelent meg Kuroo a legkevésbé barátságos tekintettel.
- Most már senki, nyugi. - szólt Yamamoto.
- Amúgy Lev akarta. - mutatott Kenma a fiúra, fel se nézve a képernyőről.
Kuroo az említett felé nézett, aki csak hevesen csóválta fejét.
- Akkor jó, csak viccelődtem. - nevetett, habár a többiek még mindig halál félelemmel néztek rá.
- Menjünk.

El is indultatok az árusok felé, azonban egy ismerős hangot véltél felfedezni magad mögül.
- Hé, kiscsibe. - szólt oda neked az a bizonyos személy. - Hova igyekszel?
- Semmi közöd hozzá, idióta. - fordultál szembe vele és lenézően pillantottál felé.
- Jaj, ne legyél már ilyen feszült. Úgy tudom, hogy már rég történt olyan, ami miatt feszültnek kéne lenned. - húzta fel egyik szemöldökét és ördögien elmosolyodott.
- Fejezd be. - mondtad halkan.
A bátorságod azonnal inadba szállt, mikor felhozta ezt a témát. Tudta, hogy mivel tud téged megfenyíteni.
- Miért? Mert ha nem teszem, mi lesz? Oh, hogy a drága barátocskáid tudni fognak a kis titkaidról? - sétált még közelebb.
- N-ne... - suttogtad, miközben a sírás folytogatott.
Ekkor érezted, hogy valaki eléd áll. Jóval magasabb volt tőled.
- Mit akarsz tőle, ha?!
- Te inkább ne szólj bele, röpi bolond.
Bizonyára Kuroora gondolt. A fiú egy gyors mozdulattal elkapta bolt barátod ingjét és előrerántotta.
- Mit mondtál?
Csönd telepedett az utcára. Mintha évek teltek volna el, olyan lassúságban telt az idő, míg végül szétvált a két srác és elindult az ellenkező irányba.
- Ne-nem kellett volna beleszólnod.
- Nem fogom tétlenül nézni, ha valaki bánt téged. - válaszolta az égre nézve, majd elmosolyodott. - Azért vagyok itt, hogy megvédjelek.
A

pró pír szökött az arcodra a mondat hallatán, de igyekeztél elrejteni reakciódat.

- Na felejtsük el az előbbit és együtt valamit! - kiáltott fel boldogan Yamamoto, mire neked is apró mosoly szökött az arcodra.

A nap további részében igyekeztél nem gondolni a rossz dolgokra és kiélvezni a közös délutánt. Több helyre is elmentetek és a fiúkat látva nagyon jól sikerült minden.
- Holnap találkozunk! - integettél Kenmának, Yakunak, Levnek és Yamamotonak.
Hazáig Kurooval kettesben sétáltatok, mivel elég közel laktok egymáshoz. Azonban szokták mondani, hogy a történelem ismételni önmagát. Nos ez igen hamar bekövetkezett. Volt barátod egy villanyoszlopnak támaszkodva bámulta a betont, valószínű rátok várva.
- Azt hittem egyedül jössz majd,(Név), de nekem így is jó. - lökte el magát.
- Már megint mit akarsz...? - morogtad.
- Kár volt szakítanunk, édes. Csak nem emiatt - mutatott Tetsura. - dobtál engem?
- Semmi közöd nincs hozzá, baromarc. Tudod, volt még jó pár oka. Mondjuk-
- Fogd be a mocskos kis szádat. - sziszegte a srác.
- Miért? Mert mi lesz,ha elmondom? Csak nem leégsz az egész iskola előtt? - nevettél. - Nem csak nekem van olyan múltam, amit nem szívesen hánytorgatok fel.
- De kis... Pontosan csak ezért születtél erre a világra. Hogy egy ideig jó kis játék legyél valakinek, aztán pedig eldobhassanak. Visszagondolva jobb is, hogy szakítottunk. Már úgy is untalak. Ahogy az apucikád és a jó pár más srác is. - felelte egy mocskos vigyor kíséretében.
A szíved abban a pillanatban kihagyott egy ütemet. Elmondta... Elmondta pont Kuroo előtt...
- E-ez nem igaz... - mondtad remegő hangon.
- De bizony igaz. Elég volt felnevelni téged, mindenki látta a családban, hogy haszontalan vagy.
- Elég! Nem így volt! - kiáltottad és a könnyek megindultak az arcodon. - Én... Én nem vagyok az!
- Dehogynem. - nevetett.
- Na jó, nekem most lett elég. - sóhajtotta a melletted álló.
A fekete hajú keze nagyot lendült és pontosan volt barátod arcát vette célba. Az ütés hatására vérző orral rogyott a földre. Azonban nem ez volt az egyetlen, továbbiak érték arcát mindenhol. Mikor elvesztette az eszméletét, Kuroo óvatosan leguggolt hozzád.
- Jól vagy? - simította meg óvatosan a hátad.
Egy szó szólása nélkül felé fordultál és erősen belekapaszkodtál.
- Minden rendben. Mondtam, hogy vigyázok rád. - suttogta.
- Köszönöm... - válaszoltad halkan.
- Ugyan nincsmit. Tudod, hogy fontos vagy nekem, picur. - mosolygott rád. - Szeretlek...
- Én is téged. - válaszoltad erőtlenül majd a fiú nyakába fúrtad arcodat.

...

Huh, hát egy ilyen ötlet pattant ki a fejemből. Kicsit durva és nem a legjobb, de azért remélem nem lett olyan rossz.