Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Bokuto × reader

Itt is lenne a Bokutos rész _Saiko_chan_ kérésére! Remélem tetszeni fog!

...

Diák és tanító

- Jézus ereje! - ordítottad el magad.
A labda pontosan feléd szállt igen nagy erővel. Szerencsére sikerült kikerülnöd,ezután pedig remegve néztél barátnőd felé. - Te ezt meg hol tanultad?! Ezzel ölni is lehetne!
- Nyugi van,(Név)-san. Tudod,hogy nemrég kezdtem csak röpizni. Nem megy még olyan fényesen.
- Ezzel teljesen egyet kell,hogy értsek.
- Gomenasai. De te is beállhatnál a csapatba. Nem lennék egyedül. - ujjongott a lány.
- Na azt nem. A röpi jó sport,de én csak leégetném magam vele.
- Ez nem igaz! Próbáld meg!
- Nope. - válaszoltad nemes egyszerűséggel és elindultál hazafelé.
- Nekem viszont ma edzésem lesz.
- Na,az jó! Legalább megtanulsz ütni is,nem csak gyilkolni,nem? - mondtad nevetve,mire barátnőd csak morogva intett egyet feléd és a másik irányba ment el.

Otthon nem sok dolgod akadt. Átmentél a bátyád szobájába és elővetted a röplabdáját. Dobálgattad a falnak,a levegőbe és azon elmélkedtél,vajon tényleg nem kéne e beállnod a lány röpisekhez. Elvégre érdekel a sport. És le is foglalna. Ekkor a bátyád hívott.

- Igen? - szóltál bele a telefonba.
- Ma nem jössz el megnézni egy edzésünket? Most tovább fog tartani és te is beállhatnál.
- Hmmm... - gondolkodtál el. - Nálatok van olyan,akinek az ütése el tudja tüntetni a fejemet a helyéről? - kérdezted.
- Öhmm...nincs?
- Akkor megyek. Mikor kezdődik?
- Fél hatra légy itt. Na csá!
- Helló. - azzal tetette.

Összeszedtél egy kényelmes rövidujjút,egy testnadrágot és a sport cipődet,majd összefogtad a hajad és öltözni kezdtél. A pólóra felkaptad testvéred otthon hagyott röplabdás egyen pulcsiját és egy palack vízzel a kezedben elindultál a suli felé. Mikor odaértél,a fiúk már elkészülve gyakorolgattak a tornateremben.
- Hali! - léptél be a helyiségbe.
- Szia (Név)-chan. - köszönt a bátyád.
- (Név)-chaaan! - szaladt oda hozzád a bagoly srác.
- Bokuto! - ordította le a testvéred,mielőtt odaért volna hozzád. - Ha egy ujjal is hozzá mersz érni a húgomhoz,letépem a karodat!
Erre te egy gonosz mosollyal az arcodon csak azért is odabújtál a fiúhoz,látva bátyád elfehérült arcát.
- Ahwww,(Név)-chaan - olvadozott a tőled sokkal magasabb srác téged ölelve.
- Bokuto Koutaroooo! - kiáltott a testvéred,akit ilyen helyzetekbe legszívesebben letagadtál volna.

Egy jó pár percnyi rohangászás és ordítozás után elkezdődött az edzés. Nagyrészt csak nézted őket,majd a végén Bokuto megkért,hogy menj oda.
- Oya,(Név)-chan! Nem akarsz röpizni tanulni? - mondta.
- Hát...nem hiszem,hogy valami jó játékos válna belőlem. - vakartad a tarkód bizonytalanul.
- Majd én megtanítalak! Én leszek a tanár,te pedig a diák! - vigyorgott rád.
A kezedbe adta a labdát és óvatosan mögéd sétált. Megfogta a karjaid és el kezdte magyarázni, hogy kell feladni. Olyan közel állt hozzád,hogy érezted,ahogy szíve hevesen ver.
Néhány ütés után már egyre jobban ment neked. Majd áttértetek a fogadásra. Bokuto többször megdicsért,és te minden egyes alkalommal elpirultál tőle.

Így mentek az edzések hétről hétre,napról napra. Egyre inkább lelkesedtél a sport iránt,hisz Bokuto Koutarotól tanulhatsz,az egyik legjobb játékostól a megyében,aki iránt már jóval többet éreztél mint szimpla barátság.

Egy keddi nap a szokásosnál is lelkesebben mentél iskolába.
- Mi ez a nagy mosoly,(Név)-san? - kérdezte gyanakodva barátnőd.
- Ugyan mi lenne? Olyan vagyok,mint amilyen szoktam. - vontad meg a vállad.
- Gyanús vagy te nekem. - húzta össze a szemeit.
Te csak megforgattad a szemed és elkezdődött az óra.

🕑órák után🕑

- Én mentem! - szóltál és már siettél is a tornaterem felé,hogy átöltözhess.
Mikor kész lettél,elvettél egy labdát és a falnál ütögetted,amíg a többiek öltöztek. Mikor elkezdődött az edzés,leültél a padra és érdeklődve figyelted a fiúkat. Majd bekövetkezett az,ami még nemrég történt meg a barátnőddel. A labda szélsebesen feléd repült egy rossz ütés miatt. De már nem volt okod megijedni. Egy ügyes mozdulattal visszaütötted a labdát a pályára,ezzel egy pontot szeretve Bokutoék csapatának.
- Ez az én (Név)-chanoooom! - kiáltott egy nagyot szökelve a levegőbe.
- Mivan?! - ordított a testvéred.
Egyszerre nevettél és voltál zavarban a jelenettől.
- Se-semmi!- dadogott a bagoly megrémülten,hisz tudta mi fog következni.

Edzés végére érve a többiek fáradtan vonultak be az öltözőbe,de Bokuto vidáman várta hogy egy kicsit veled is játszhasson. Csináltatok egy egy-egy elleni kis meccset,amit 4 pont híján majdnem megnyertél.
- (Becenév)... - ment oda hozzád Bokuto.
- Igen? - kérdezted lihegve.
- Változhatna a szerepkör? Csak egy picikét.
- Mármint?
- Lehetne úgy hogy én vagyok a tanító barát,te pedig az én ügyes röplabdás barátnőm? - kérdezte vörös fejjel.
Azt se tudtad,mit kezdj az információval. De legbelül majd szétrobbantál az örömtől. De még mielőtt válaszolhattál volna,a bátyád előjött. És természetesen mindent hallott.
- Bokuto-san...szerintem tudod mi következik. - mondta és megroppantotta ökölbe szorított ujjait.
- Fuss! - kiáltottál rá,majd úgy is tett.
Amikor már cuccal együtt rohantak volna el,még odakiáltottál neki.
- A válaszom igen!
- Mire?
- Amit még kérdeztél! Leszek! - kiáltottad mosolyogva.
Bokuto ledermedt egy pillanatra,majd örömében egy nagyot ugrott és elordította magát.
- EZT NEKED,VAN BARÁTNŐŐŐM!

Ezen te csak nevettél egyet és láttad,ahogy a bátyád mégnagyobb sebességgel kezdi el üldözni őt.

Másnap az volt az első,hogy odamentél barátnődhöz és megkérdeztél tőle valamit.
- Hali! Még lehet jelentkezni a csapatba?
- Na csak meg gondoltad magad?
- Most már van valamennyi tapasztalatom és egy kis segítségem is. - kacsintottál.
- Úgy tudtam,hogy van valaki! - vágta rá. - Természetesen jöhetsz! Órák után mehetünk is szólni,hogy van egy új érdeklődő.

...

Hey hey hey! Meghoztam a részt!

Innentől kezdve több időm lesz írni,mert a vírus miatt min. 1 hónapig otthon digitálisan kell tanulnom,de szerintem nem csak én vagyok ebben a helyzetben.

Addig is,további jó olvasást! :3