Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Ushijima × reader

Mint egy ártatlan bárány

A mai nap iskola után készültél a fiúkkal elmenni valahova. Nem voltatok sokan ilyen alkalmakkor, csak pár barát és te, akik jól el tudták együtt ütni az időt.

Már épp pakolni készültél, mikor Goshiki levágódott melléd az asztalhoz.
- Szia (Név)-chan! Akkor ma áll a randi? - kérdezte lazán.
- Te tényleg nem tudod mikor kell feladni,mi? - nevettél. - Nem fogok elmenni veled randira, már elmondtam. Csak elmegyünk délután közösen valahova.
Ő szomorúan hajtotta le a fejét.
- Na ne búsulj, áfonya! - karoltad nyakon mosolyogva.

Mindenki, aki ismert tudta, hogy te nem vagy az a lányos fajta. Felszabadultan viccelődtél, néha játékosan karba ütötted a másikat vagy simán benne voltál egy kis lökdösődésben. A srácok velük egyenrangúként kezeltek tudván, hogy téged nem lehet csak úgy megpuhítani. Viszont ez a mindennapos forma nem mindig volt rád igaz. Többen is próbálkoztak felszedni téged, mert a stílusod miatt igen egyedi voltál, de te acsak elutasítottad őket és próbáltad fenntartani a baráti kapcsolatotokat. Volt azonban egyetlen személy, akivel annak ellenére hogy alig beszéltél, hajlandó lettél volna elmenni vele bárhová. De sose láttad rajta, hogy érdekelnéd őt.

Felkaptad a táskád és kisétáltál az épületből, Goshikivel az oldaladon. Út közben Shirabu is mellétek szegődött. Így sétáltatok végig az utcán, majd Tendou és Ushijima is csatlakoztak hozzátok.
- Nos, hova menjünk? - kérdezte Shirabu.
- Vegyünk valamit inni és sétáljunk el a park felé! - vetetted fel az ötletet.
- Nekem okés. - válaszolta Tendou és Goshiki.
- Ushijima-san? - fordultál felé.
- Rendben.
- Aki utoljára a bolthoz ér, az fizet! - kiáltotta Tsutomu és előrerohant.
- Na azt nem. - mondtad és utána eredtél a többiekkel.
Végül te értél be utoljára.
- Francba... - sziszegted.
- Én egy kólát kérnék, (Név)-chan. - mosolygott pimaszul Satori.
- Én epres tejet. - felelte Goshiki.
- Én jégkrémet választok, ha nem baj. - mondta Shirabu.
- Jó, menjetek. Válasszatok... - sóhajtottad.
- Wakatoshi-kun? Neked mit vegyek?
- Semmit. Én majd kifizetem magamnak.
- De én értem be utoljára. Megveszem neked is, válassz nyugodtan. - mosolyogtál.
- Nem kell. Én veszek magamnak két limonádét.
- Hát jó. Ha így akarod. - vontad meg a vállad és a többiekhez mentél.
- A mi kis pénztárcánk. - mondta Tendou és átkarolva téged a pénztárhoz ment.
- Ezért még kapsz,vöri! - nevettél.
Kifizetted a dolgokat és a szatyorral a kezedben kisétáltál az üzletből. Odaadtad mindenkinek a sajátját, és elkezdtetek sétálgatni.
- Holnap? - kérdezted.
- Holnap. - válaszolták mindannyian.
- Még jó. Főleg ha megint te érsz be utoljára. - vigyorgott Shirabu.
- Figyeljétek csak meg,holnap mindenki nekem fog vásárolni. - emelted fel büszkén a fejed.
Erre csak elnevették magukat.
- Eldönthetnénk most is. - javasolta ismét Goshiki.
- Na ne! Fáradt vagyok én már ehhez. - sóhajtottad.
- Márpedig most döntjük el. - mondta és előreszaladt. - A parkig! - kiáltotta vissza.
Megráztad a fejed, jelezve hogy te ma már nem vagy hajlandó rohangálni, de a többieket ez nem érdekelte. Ők is nekiiramodtak.
Ushijima melletted sétált, míg te csak gondoltál egyet és utánuk mentél. Viszont a fáradtság nagyobb úr volt. Ahogy hirtelen elindultál, elvesztetted az egyensúlyod és nagyot puffanva elestél a betonon.
- (Név)-chan, jól vagy? - kérdezték.
- Semmi bajom! - válaszoltad, viszont kicsit sem voltál rendben. A térdeidet teljesen lehorzsoltad, lábszáradon egy nagy lila folt éktelenkedett.
- Ah... - törölgetted a sebet. - Ez fáj...
- Hagyd hogy segítsünk. - szólt Tendou.
- Minden okés, már mondtam. Csak pár horzsolás, túlélem.
Próbáltál feltápászkodni, de a fájdalom nem engedett. Eközben Ushijima is odaért hozzátok. Eltette táskájába a még bontatlan üdítőt és lehajolt hozzád. Menyasszony pózban felemelt és a padhoz vitt téged. Ott letett és egy zsebkendőt nyújtott át neked.
- Ezzel töröld kicsit meg a seb körül. - utasított, mire úgy tettél.
A többiek szótlanul néztek rátok, majd Tendou megszólalt.
- Nézzétek... Neki meg hogy hagyja. - mosolygott tudván, hogy mi a helyzet. - Mindenki előtt ő az erős lány, de Wakatoshi-kun előtt mint egy ártatlan kisbárány.
Erre csak mind bólogattak.
- Szerintem haza kéne mennünk. - szólt Shirabu.
- Igen.
- Minden rendben már? - kérdezték.
Mindketten bólintottatok.
- Nekünk haza kéne érnünk időben. Meglesztek ketten?
Erre ismet bólintottatok. A fiúk elsétáltak, te pedig ott maradtál vele kettesben.
- Köszönöm a segítséget.
- Nincsmit. - válaszolta és a táskájába nyúlt.
Elővette a másik limonádét és feléd nyújtotta.
- Ezt nekem? - kérdezted.
- Azért vettem kettőt. Neked is és nekem is.
Erre elpirulva néztél rá, majd elvetted tőle.
- Ezt is köszönöm. Viszont nekem haza kell mennem.
- Hazaviszlek.
- Ho-hogyan?
- Ölbeveszlek és -
- Mi? Ne-nem kell, é-én tudok járni. - dadogtad vörös fejjel.

...

Nem lett jó,de hát na. Ez sikerült.