Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Tsukishima × reader

Baka...

A szél erősen fújt. Vihar készülődött. A gyermekes anyukák mind hazasiettek a játszóterekről, az idős emberek is jobbnak tartották, ha most nem ülnek le nézelődni a padokra. A madarak vészjóslóan károgtak és csiripeltek és messzire repültek menedéket keresve. Téged viszont nem rettentett meg az időjárás. Nyugodt tempóban sétáltál hazafelé Tsukishimával, aki veled ellentétben már mihamarabb otthon akarta élvezni a nyugalmat.
- Mint egy vénasszony... - mondta idegesen.
- Mi vénasszony?
- Úgy sétálsz, mint egy vénség! Mindjárt itt egy hatalmas vihar! - kiáltozott.
- És? Hátha majd belémcsap egy nagy villám! - kiáltottál vissza.
- Miért akarsz meghalni?!
- Én csak azt mondom,hogy tök mindegy lenne ha történne velem valami mert úgy se érdekelne téged! - mondtad sértődötten.
- És ezt honnan veszed?
- Egyértelmű... - tetted karba a kezeid.
- Akkor most is azért megyek el hozzátok, mert leszarlak.
- Pontosan. - bólogattál.
Ő csak megrázta a fejét és csöndesen ment tovább. Láttad, hogy elkezdett gyorsabban menni de te ugyanazzal a komótos tempóval mentél utána.
- Ha nem jössz gyorsabban, a vállamra kaplak és hazacipellek!
- El se bírsz. - röhögtél.
- Nézzük meg? - vonta fel a szemöldökét és teljesítette.
- Tegyél le te marha! - verted a hátát dühösen, de ő meg se hallotta csak sietett a házatokhoz.
Egyszercsak ugrottál egy nagyot a karjaiban,aminek köszönhetően ő elvesztette az egyensúlyát,te pedig egyenesen a fűre estél. Ő járt rosszabbul. Ahogy elesett, csak a fa és a beton tompította az esést. Mivel már csak pár méterre voltatok a lakásotoktól, könnyebb dolgotok volt.
- Te jó ég! Jól vagy Tsukki?! - kérdezted ijedten és odarohantál hozzá.
- Francba... - nyöszörögte.
- Én...Én úgy sajnálom.
- Ne dumálj, hanem segíts felállni... - dünnyögte és te úgy tettél.
- Bocsánat.
- Ha nem fészkelődtél volna, akkor nem esek el! - morogta teli sebekkel. - Aú! - kapott a vállához.
- Ha nem vettél volna fel, ez nem történik meg!
- Ha nem sétálsz lassan, nem veszlek fel!
- Ha... - elgondolkodtál. - Semmi.

Besétáltatok a nappaliba, Kei leült a kanapéra, te pedig ködszerért mentél.
- Vedd le a pólód. - utasítottad, mire ő levette. Amint megláttad, lehajtott fejjel közeledtél felé, nehogy észrevegye a pírt az arcodon. Ügyetlenül próbálgattad bekötni a faág által okozott vérző sebet, ami igaz kicsi volt de elég fájdalmas.
- Nem férek oda... - mondogattad.
Ő sóhajtott egyet és az ölébe húzott.
- Csináld rendesen.
- Te is meg tudnád csinálni. - raktad csípőre a kezed.
- De miattad történt minden.
- Pfff...

A seb bekötése után szemforgatva rádőltél a mellkasára és sóhajtottál egyet.
- Na belőlem se lesz ápolónő.
- Az biztos. - nevetett és odahajtotta a fejét hozzád.
Így ültetek csöndesen.
- Na én asszem felállok. - mondtad és már készültél kimászni az öléből, amikor visszahúzott téged.
- Ne menj. Jó így.
- Hát jó. - felelted vörös arccal.
Erre ő elnevette magát.
- Most mi az? - kérdezted.
- Ez vagy te. - nézett végig rajtad.
- Mi?
- Baka.
- Baka? Ezt most vegyem sértésnek?!
Ő nem mondott semmit csak odahajolt hozzád és megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztad a csókot, már rég vártál erre.
- Mo-mondhattad volna, hogy a baka nálad egy pickup line. - fordultál el.

...

Hát...Na igen. Ezt hoztam most össze. Tudom, nem a legjobb de próbálkoztam😅 Remélem tetszik!