Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Lev × reader

Légy őszinte

- Hol van (Név)-senpai? - kérdezte Kenma.
- Nem tudom. Azt mondta elintézni valója van. - válaszolta Yamamoto. 
- Valakinek meg kéne-
- Megyek! - vágott közbe Lev és már sietett is.
- Öregem,ez a srác nem adja fel. Tökre belezúgott (Név)-senpaiba. - nevetett Yamamoto.

(Teljes név). Ez vagy te. Harmadéves a Nekoma közép iskolában. Már elsőéves korod óta a fiú röplabdások menedzsere vagy.  Szereted az iskoládat, legtöbb szabadidődet pedig a csapatodnak szenteled. Mindenben segítesz,amiben csak tudsz nekik.

Épp a kis tornaterem felé sétáltál,amikor láttad,hogy a lány röplabdások jönnek veled szemben. Amikor a közeledbe értek,abba hagyták a beszélgetést és némán sétáltak tovább,amíg távolabb nem kerültek tőled. Tudtad,hogy mi az oka ennek. Tudtad,hogy miért nem kedvelnek. Tudtál a pletykákról,amik rólad szóltak. De nem érdekelt,mert hittél magadban,hogy jól döntöttél egykoron.

Amikor beléptél a helyiségbe,jobban érezted magad. Felszabadultál,ha itt lehettél. Magadban egy nagy helyiségben. Elővettél egy röplabdát és elkezdtél magadban játszani. Feladásokat gyakoroltál és felelevenítetted a régi szép időket.

Eközben Kurooék még mindig rád vártak. Azon gondolkodtak,hova mehettél.
- Nem lehet,hogy rosszul lett? - kérdezte Yaku.
- Eddig semmi baja nem volt. - válaszolta Yamamoto.
- Jah,csak hogy te pár perce levetted a cipődet. - mondta miközben próbálta visszafolytai a röhögését.
- Hé! - kiáltotta el magát az említett.
- Legyetek komolyak,fiúk. (Név)-san mindig azt mondja,hogy az ideje akár a tenger. Mi jöhetett közbe pont edzés vége felé?
- Szerintem tök mindegy. Majd úgy is visszajön,nem? - mondta a kis puding.
- Nem tudom.

Lev még mindig téged keresett.
- (Név)-senpaiiii! Hol vaaagy? - kiáltotta,majd észrevette a kis tornateremből kiszűrődő fényt.
Benyitott,ekkor vett észre téged,ahogyan szorgalmasan 'edzesz'.
- Senpai! Mit csinálsz te itt? - kíváncsiskodott.
Megijedtél a hang hallatán és elejtetted a labdát.
- Oh,Lev. Semmi különöset. - vakartad zavarodottan a tarkódat.
- Te tudsz röplabdázni?
- Oh,én...izé....
- De hisz ez fantasztikus! Nem tanítasz meg engem is pár ütésre,amik nem annyira mennek? - lelkesedett a magas fiú.
- Hát,igazából csak szabadidőmben röplabdázok már. Nem megy minden olyan jól,mint régen.
- Régen?
Rájöttél,hogy lebuktattad magad. Muszáj lesz elmondani az igazat,hisz egy ilyen aranyos fiú mit kezdene ezzel az információval,minthogy végighallgatja?
- Régebben én is csapattag voltam. Egész alsóban játszottam és az egyik legjobb játékosnak tartottak. Felsőben is folytattam a játékot,de észrevettem hogy nem illek a képbe. A többiek máshogy játszottak és nekem köszönhetően nem volt meg a csapatmunka. Így hát kiléptem a csapatból. Sokáig mondogatták,hogy maradjak és hogy értékes vagyok de nem hallgattam rájuk. Én nem találtam magam annak. - sóhajtottál. - Így hát végleg különváltam és jelentkeztem a menedzsereteknek, hogy legalább ennyire tudjak foglalkozni ezzel a sporttal.
A sztori végére érve megkönnyebbültél,hogy elmondhattad valakinek. Lev csöndesen hallgatta végig az egészet. Látszott,hogy megérintette a történet.
- (Név)- senpai...
- Mindig mondom magamnak: légy őszinte. Én őszinte voltam magammal és csak a csapat dolgat könnyítettem ezzel a döntésemmel. - mosolyogtál.
- (Név)-senpai! Szeretlek! - jelentette ki hirtelen.
- Te-tessék?
- Azt mondtad legyek őszinte. Én az vagyok! - vigyorgott.
Csak elkuncogtad magad,hisz láttad,hogy milyen fiatal és felszabadult. Odamentél hozzá és megölelted.
- Jaj,Lev... - sóhajtottad mosolyogva. - Az ütésekkel kapcsolatban meg,mutatok néhányat de nem biztos hogy sikerül neked is. - mondtad pimaszul.
- De még így is én vagyok a magasabb. - mosolygott rád.
- Na! - morogtad.

Ott maradtatok és egy kicsit röpiztetek. Lev minden tőle telhetőt megtett,de így se sikerült mindent pontosan fogadnia. Rá egy fél órára eljöttek a többiek is,azzal az indokkal hogy gyanús nekik,hogy ennyi ideje egyikőtök se jött vissza.
- Hé,ti ketten. - mondta Kuroo. - Vissza a nagy torna terembe. - intett és már ment is ki.
Ti szófogadóan követtétek őket,de egy pillanatra megálltatok az ajtóban.
- Lev. - mondtad lábujjhegyre állva.
- Igen? - neki még mindig nem esett le,hogy mit akarsz.
- Hajolj le,baka! Nem érlek el. - azzal pólójánál fogva lehúztad a te magasságodba és egy apró csókot adtál neki,hisz tudtad hogy neki már ennyi is elég. A hős szerelmes vörös fejjel egyenesedett vissza és nézte,ahogy a senpaia mosolyogva távolodik el tőle.

...

Jaj,hát erre nem is tudom mit mondjak😂 Ezt a Tanaka és Kiyoko közötti kis dolog alkotta. Na mindegy, remélem elnyerte a tetszéseteket!