Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Sakusa × reader

Meghoztam a kért részecskét Under_girl számára! Remélem tetszeni fog!

...

Kivétel

- Már megint lemondta. - mondta az egyik lány halkan, majd feléd tekintett a többiekkel.
Padodban ültél és serényen rajzoltad következő alkotásod vázlatát, észre sem véve a rád néző szempárokat.
- Megint ugyanarra hagyatkozott,mi? - kérdezte egy magas lány érzelemmentesen.
- Azt mondta, Sakusa-sannal tölti a délutánt...megint. - csóválta lemondóan fejét egyikük.

Már több mint egy hónapja, hogy lemondod a klubotok programjait és a délutánt rajzaid kidolgozásával vagy legjobb barátoddal töltöd. A mai nap utolsó órájának szünetében is így tettél. Szorgosan alakítottad következő mesterműved alap rajzolatát figyelmen kívül hagyva a rólad sugdolózó lányokat.
- Valamikor szólni kéne neki, hogy ez így nem mehet tovább.
- Egyet értek. - bólintott a magas.
Már épp indultak volna feléd, mikor teljesen összepakolva elindultál kifelé. Nem tudtak téged megállítani és te se vetted észre, hogy beszélni akarnak veled.
Mikor kiértél az iskolából az udvarra, megláttad Sakusát a padon ülve.
- Sakusa-san! - integettél neki mosolyogva már a távolból.
- Mit szeretnél...? - kérdezte, mikor odaértél.
- Menjünk el fagyizni!
- Miért?
- Miért ne? - néztél rá boldogságtól csillogó szemekkel.
Végül sóhajtva felállt és elindultatok az utca végén található kis cukrászdához.

Az fagylalt után elindultatok a hegy felé, ahol kevesebb ember volt és a levegő is kitisztultabb volt.
- A mai délután is nagyon jó volt! - mondtad, mire ő nem válaszolt.
- Figyelj,Sakusa-san. Holnap lerajzolhatnálak? - néztél rá.
- Muszáj?
- Hát...nem,ha nem szeretnéd. - néztél cipődre, várva az elutasítást.
- Legyen. - válaszolta.
- Komolyan? - pillantottál fel rá.
- Ha nagyon szeretnéd. Habár nem értem, mi jó abban, hogy firkálgatsz egy ceruzával össze vissza.
- Ez művészet. Az érzelmeidet is tükrözhetik a művek.
- Tudod mennyi baktérium telepedhet meg a ceruza szárán?
- Jaj, ne csináld már! Én élvezem ezt. És méginkább fogom, ha téged is lerajzolhatlak. - mosolyogtál rá.

Másnap boldogan indultál el otthonról az iskola felé. Míg a legtöbb diák a tanulnivaló miatt aggódott, te a közepes átlagoddal tökéletesen meg voltál elégedve és minden pillanatban új ihlet után kutakodtál. Meg persze hogy Sakusa kedvében járhass. Őt tekintetted minden ember közt a legjobb barátodnak. A személyiségetek különbözött, de mégis úgy érezted, hogy rá számíthatsz. Még ha ő nem is az a fajta, aki annyira lelkesedik, te minden percét élvezted a közösen töltött időtöknek.

A terembe beérve levágtad magad a padodhoz és előkapva füzetedet már rajzolni is kezdtél. Kis idő múlva néhány lány sétált oda hozzád. A klubb tagjai.
- (Név)-san, lenne valami, amit meg kéne beszélnünk.
- Ohayo. Mi lenne az? - néztél rájuk mosolyogva.
- Huh... - sóhajtott egyikük. - Ügy döntöttünk, hogy kizárunk a klubból.
- Te-tessék? - néztél rájuk lefagyva.
- Már egy hónapja alig jössz be délutánonként. Egyszerűen nem tudunk mit csinálni veled. Nem járulsz hozzá a munkáinkhoz.
- Én... Én sajnálom, kérlek ne tegyétek én -
- Nem, (Név)-san. Ennyi volt. Sajnáljuk. - mondta és elsétáltak.

Mikor láttad az eltávolodó lányokat, ürességeket éreztél. Szeretted a klubbot, mert ez jelentette neked azt, hogy van amiért jó a suli. Mert új embereket ismertél meg és a klub tevékenységek jelentették számodra az egyetlen olyan eseményeket, amikor közös dolgozhattál emberekkel, akiket kedveltél.

🕑órák után🕑

Csendben sétáltál ki az utcára az udvarról. Már a szemed sarkából is láttad legjobb barátodat a távolból, de nem volt kedved felnézni a betonról. Mikor mellé értél, megálltál és sóhajtottál.
- Mehetünk? - kérdezte.
Erre csak némán bólintottál és elindultatok a házatokhoz.

Pár perc alatt odaértetek. Kinyitottad a bejárati ajtót és a cipőtöket levéve felsétáltatok a szobádba. Anélkül, hogy bármit is mondtál volna, lehuppantál az ágyadra és egy párnát magadhoz szorítva bámultál ki az ablakon.
- Öhm... Ha nincs kedved rajzolgatni vagy mi akkor én hazamegyek. - mondta a még mindig álldogáló Sakusa.
- Bocsi, van kedvem hozzá, csak... - ráztad meg a fejed.
- Csak mi?
- Semmi, hagyjuk. - legyintettél és öledbe véve a rajz füzetedet, szóltál a fiúnak hogy üljön le.
Elkezdtél rajzolni, kezdted a vázlattal és próbáltad minél jobbra rajzolni.

Egy óra múlva kész is lettél a rajzzal, majd meg is mutattad a 'modellnek'.
- Milyen lett? - kérdezted.
- Szép. Ügyes vagy. - mondta halkan.
- Kösz. - sóhajtottad és hátradőltél.
- Amúgy... Valami baj van?
- Nem, minden okés.
- Nekem nem úgy tűnik. - mondta a székről nézve téged.
- Minden a legnagyobb rendben. Csak kirúgtak az egyetlen klubból, amibe nem éreztem magányosnak magam. - vontad meg a vállad felülve.
- Miért?
- Mert ahelyett, hogy bejártam volna inkább veled akartam lenni. De most már ez is mindegy, mert nem úgy látom, mintha élveznéd az egészet. - hajtottad le a fejed.
- Tessék?
- Ugyan Sakusa-san. Én nagyon is kedvellek téged, de többet nem tudom magamnak azt hazudni hogy te is így vagy ezzel.
- Baka vagy. - forgatta a szemét.
- Miért? - néztél rá tanácstalanul.
Ő közelebb sétált és melléd leülve feléd fordult.
- Szerinted minek megyek el veled minden délután valahova...? Miért egyeztem bele, hogy lerajzolj...? Biztos mert irtózom tőled.
- De sose látom, hogy boldog lennél.
- De az vagyok. Attól még, hogy maszk van rajtam, én igenis mosolygok alatta. - vette le az említett anyagot arcáról.
Mikor megláttad az apró mosolyt az arcán, szemeid újra felcsillantak. Szinte soha nem látod ezt rajta és már ez a röpke pillanat hatalmas boldogsággal töltött el.
- Akkor... Tényleg jó velem lógni? - kérdezted félve.
- Igen. - fordult el és a maszkot letette az asztalodra.
- Én... - dadogtad, majd újra lefelé néztél. - Annyira szeretlek, Sakusa-san. - suttogtad alig hallhatóan.
- Mondtál valamit? - fordult vissza hozzád.
- Ne-nem. - válaszoltad elpirultan.
- Én is.
- Mi?
- Én is szeretlek. - hajolt oda hozzád.
Erre arcod az enyhe piros árnyalatból erős vörösre váltott. Még mielőtt reagálhattál volna a mondatára, arca pár centire volt tőled, majd ezt a távolságot is megszüntetve ajkaitok összeértek. Lesokkolva hagytad, de hamar viszonoztad csókját. Mikor elváltatok csak álmodozva néztél a fiú szemeibe. Újra érezni akartad az előzőt, de hamar elhajoltál tőle megelőzve talán rossz mozdulatodat.
- Bocsi, tudom. Csókkal is terjednek a bacik. - felelted kicsit szomorkásan.
- A te esetedben kivételt teszek. - mondta Sakusa és már cselekedett is.

...

Szoooval igen. Itt is lenne a Sakusa × reader rész. Mielőtt publikáltam volna, más volt a sztori (elég kaki), szóval újraírtam az egészet :)