Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Tanaka × reader

Pofonért csók

- Kiyoko-san?
- Igen?
- A fiúk miért ilyen hülyék? - kérdezted érzelemmentes fejjel,mégis aranyosan.
Ezt az említettek azonnal meghallották.
- Hülyéknek nem mondanám őket. Inkább csak komolytalanok. - válaszolta higgadtan a lány,mire Tanaka és Noya azonnal felkiáltottak.
- Haaaa? Nem is vagyunk komolytalanok! - jelentette ki a kopasz.
- Igen! Csak védelmezzük a mi Kiyokonkat. - bólogatott hevesen Nishinoya.
- Tudjátok fiúk,nem csak én vagyok itt az egyetlen lány. - fordult feléjük,majd rádnézett.
- Mi? Rám Ne nézz Kiyoko-san. - tetted karba a kezed. - Melletted én labdába se rúghatok. Főleg ha az ő tiszteletükről van szó. - néztél összehúzott szemekkel a két fiúra.
- (Név)-san,nem arról van szó,hogy nem vagy szép. - mondta Noya. - De a mi feladatunk az,hogy megvédjük őt a más iskolák baromarcú fiú játékosaitól. - húzta ki magát.
- Habár... - tűnődött el Ryu. - (Név) ugyanúgy egy gyönyörű lány,akinek segítségre van szüksége.
- Nekem? Na ezt meg honnan veszed? - nevettél hitetlenül. - Megállok én a saját lábamon.
- Pedig igen! Eddig észre se vettük,hogy két szépségünk is van! - vigyorgott.
Amint ezt kimondta,elpirultál.
- Ryu,te most azt akarod mondani,hogy nem érdekel Kiyoko-senpai?
- Nem,én nem erről beszélek. De innentől (Név)-chant is védeni fogom. - azzal odament és oldalról átkarolt téged.
- Tanaka-san...vedd le rólam a kezed.
- Jaj,ne izélj már (Becenév).
Erre te szó nélkül csak szembefordultál vele és a kezed egy nagy lendítésével hatalmasat pofoztál a fiún,aki még pár másodperce a kezét a derekadon pihentette,viszont most a földön feküdt. Nishinoya egy hatalmasat röhögött a jeleneten,még a másik srác kómás állapotban próbált feltápászkodni a padlóról,arcán egy nagy vörös tenyér folttal.

🕑edzés után🕑

A röpi csapat átöltözve készült hazamenni,mikor Tanaka ment el melletted. Arcán még mindig ott éktelenkedett a nyom.
- Oi,Tanaka... - szóltál oda neki.
Ő félve fordult feléd.
- Nagyon fájt...? - kérdezted.
- Hát,eléggé. - dörzsölte meg.
Te lábujjhegyre álltál és adtál neki egy puszit. Erre a fiú elvörösödött.
- Most már nem fog. - mondtad.
Már készültél volna elmenni, mikor ő a karodnál fogva visszarántott és ajkait a tiedre tapasztotta. Lesokkoltan hagytad, majd mikor észhez tértél viszonoztad a csókot.
- Pofon megbocsájtva. - kacsintott rád és tovább sétált.
Te még mindig a sokk hatása alatt voltál. Ott álltál,a fejed paradicsom vörös árnyalatban. Nem hitted,hogy megmeri ezt tenni ezek után. De nem is bántad,sőt már most hiányzott neked az érzés.

...

Na helloka! Hoztam egy részt a kis kopaszkáról is. Remélem azért valakinek tetszik,hiába olyan rövid😅