Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Bokuto × reader × Hinata

Tripla randi

Az iskolában gyorsan terjedtek a pletykák. Azonban te az a fajta lány voltál, akit nem érdekeltek a baráti klikkel, hogy kit hogyan ítélnek meg az öltözködése alapján, hogy kiről mit pletykálnak. Te te voltál, önmagadat adtad és ezt a nagy önbizalmadat senki nem rombolhatta le. A szüleid mindig is támogatóak voltak, így ha valamit elhatároztál, ők segítettek hogy megvalósítsd. De még a kevés szabály ellenére se voltál extrém vagy őrült. Csak élvezed a kis életed.

- (Név)-chan, délután át kell mennem a Karasuno sulijába, de fél órája hívott anyukám, hogy az öcsém nincs jól. - szólt egyik diák társad aggódóan. - El tudnál menni helyettem?
- Persze! Úgy sincs semmi programom suli utánra. - válaszoltad mosolyogva, majd kacsintottál egyet.
- Jaj, nagyon köszönöm! - viszonozta a mosolyt, majd elsétált.
- Jobbulást a kisöcsédnek. - kiáltottál utána.

Így történt az, hogy fél háromkor már a másik iskola udvarán sétáltál a röpi csapatot keresve.
- Ki-kis tornaterem. Az meg hol lehet? - suttogtad magad elé, miközben érdeklődve néztél körbe a nagy füvesített területen található épületek között.
- Szia! - hallottál meg egy barátságos hangot a hátad mögül.
A hang irányába fordultál, mire egy körülbelül veled egy magas vörös hajú fiúval találtad szembe magad.
- Szia. - köszöntél.
- Te nem itteni vagy, igaz? Még nem láttalak. - fordította oldalra a fejét.
- Nem. A Fukurodanitól jöttem.
- Oh, akkor te lehetsz a menedzserük! -szökött nagy mosoly az arcára. - Habár kicsit máshogy jellemeztek téged.
- A menedzser nem tudott eljönni, helyette ugrottam be. El tudnál vezetni a tornateremhez?
- Természetesen. - bólogatott.

Alig két perc alatt oda is értetek, ahol a többi fiú már nagyban gyakorolt.
- Meghoztam a menedzs- vagyis a helyettest! - nyitott be a srác, mire csapattársai felé fordultak.
- Szia. - köszönt egy magas barna hajú fiú. - A csapatkapitány vagyok, Daichi Sawamura. - nyújtotta a kezét.
- (Teljes név). - ráztál kezet vele.
- Ugyan, hagyjuk ezt az óvatoskodást! - jött oda egy alacsony fiú, kinek barna hajában egy pár szőke tincs ékeskedett. - Nishinoya vagyok, de te szólíthatsz Yuunak is. - felelte és kacsintott.
- Ahogy engem is Ryunak. - sétált közel hozzád egy igen rövid hajú, szinte kopasz srác.
- Oh, okes. - válaszoltad bátortalanul.
- Kiyoko-sant a falnál találod. Vele tudod megbeszélni a következő edző meccs időpontját. - mutatott a lány irányába Daichi.
Te csak megértően bólintottál és odasétáltál.

Kiyokoval alig pár perc alatt feloldódtatok egymás társaságában és sikerült leegyeztetni a jövő héten egy napot a meccs megtartására.

- Köszönjük, hogy eljöttél (Név)-san. - hajolt meg a csapatkapitány.
- Ugyan, semmiség. Örülök, hogy ennyien élvezitek ezt a sportágat. A Fukurodanisok is biztos örülni fognak. - válaszoltad mosolyogva.
- Reméljük. - egyenesedett vissza. - Oh, Hinata majd kikísér téged.

Úgy is lett. A kis vörös melléd szegődött és elkezdtétek a kapu felé sétálni.
- Tudom, kicsit élénk a csapat, de ne haragudj emiatt. - vakarta a tarkóját.
- Ugyan, jófejeknek tűnnek. Te is nagyon segítőkész és aranyos vagy, Hinata-san. - néztél rá kedvesen.
A mondát hallatán a fiú arcára pír szökött és nyomban leszegezte tekintetét.
- É-én csak ke-kedves voltam, de köszönöm hogy így go-gondolod.
- Remélem még találkozunk.
Ekkor megálltatok, mivel elértetek a nagy kapuhoz.
- Akkor én megyek. Szia! - intettél, de mielőtt elindulhattál volna, Hinata visszarántott. - Huh?
- Ígérd meg, hogy ott leszel a következő meccsen. - nézett mélyen a szemedbe. - Mert hát...
- Ott leszek, ne izgulj. Mindkettőtöknek szurkolni fogok. - nevettél játékosan, majd kihúztad kezed a vöröskéi közül és elindultál.

- Tetszik neked, mi? - szólalt meg Hinata mögül egy hang.
- Mi?! Nem?! De?! Vagyis nem! Nem tudom! Sugawara-san, mikor jöttél mögém? - kapkodott vörös fejjel.
- Nyugi Hinata. - nevetett. - Egy valamit tanácsolok neked. - hajolt közelebb. - Legközelebb hívd el valahova.
- Ho-hova? És ha már van valakije?
- Csak próbáld meg! Abból nem lesz bajod. - veregette meg a vállát Suga és elsétált.

🕑a meccs napján🕑

- Izgulok. - tördelted ujjaidat a fiú öltöző mellett állva.
- Nem is tudtam, hogy ennyire érdekel a csapat. - mondta Akaashi.
- Eddig is fontos volt a csapat, baka. Eljártam majdnem minden meccsetekre. De most olyanokkal játszotok, akikkel volt alkalmam kicsit ismerkedni. - néztél le.
- A Karasuno? - fordult feléd.
- Aha. - bólogattál.
- Ez csak egy edző meccs, nyugodj meg. Bokuto-san is megmondja.
- Hey hey hey! Kész vagyok! - csapta ki az öltöző ajtaját.
- Zárd már vissza te idióta! Mi még öltözünk! - kiáltott egy srác.
- Gomen. - zárta vissza. - Oh, (Név)-chan! Hát eljöttél!
- Miért nem veszi senki észre, hogy mindig itt vagyok?! - csaptad homlokon magad.
- Bocsika. De azért örülök, hogy látlak. - sétált közel hozzád és alig pár centire megállt tőled. - Ugye szurkolni fogsz nekünk?
- Perszeee.... - nyújtottad el a szót.
- Azt ne mond, hogy átálltál az ő oldalukra! Elcsábított téged a tanítványom? - kapott fel téged.
- Mit csinálsz?! Tegyél le Bokuto-san! Nem csábított el senki! - nevettél, miközben a vállát csapkodtad.
Erre ő is felnevetett és letett téged.
- Csak azt mondom, hogy mindkettő csapatnak sok sikert kívánok.
- Figyelj,(Név)-san. Ha megnyerjük, eljössz velem egy randira?
- Egy- tessék? - néztél rá meghökkenve.
Nem voltál zavarban, csak hirtelen jött a fiú kérdése.
- Ha megnyerjük... gyere el velem egy randira. - mosolygott.
- E-ezt így hirtelen?
- Igen! Eddig is aranyos lánynak tartottalak, szóval itt az alkalom.
- Öhm, oké. - vontad meg a vállad.

Pár perc múlva már csak nyújtottak a fiúk. Közeledett a meccs kezdete. Te az ajtó mellett állva nézted őket. Ekkor azonban megláttad a kis vöröst, ezzel egyidőben pedig ő is téged. Amint feleszmélt, odasietett hozzád.
- (Név)-san, sokat gondolkodtam hogy hogyan kérdezzelek meg, mivel még csak egyszer találkoztunk,de... - nézett mélyen a szemeidbe. - Ha megnyerjük ezt az edzőt, eljönnél velem valahova? Kettesben... - fejezte be elvörösödve.
A melletted álló két lány csak kedvesen elmosolyodott, te viszont kicsit zavarban érezted magad.
- Pe-persze.
- Tényleg? Ezaz! Köszönöm! Igyekszek megnyerni! - lelkesedett, majd visszarohant.

Az állás egész végig szoros volt. Mindig csak egy pontokkal volt előrébb valaki, míg nem jó 3 óra után úgy döntöttek, hogy döntetlenre zárják le. Ezzel nem is lett volna probléma, hisz ritka ritkán megesik az ilyen. Azonban te eligérkeztél két fiúnak is ma délutánra. Mivel egyikük se nyerte meg igazán, így vagy mindkettejükkel vagy egyikükkel se mehetsz el.

Ahogy így gondolkoztál, már jöttek is ki a fiúk. Bokuto és Hinata egymás mellett sétáltak és mindketten veled szemeztek. Mikor eléd értek, te csak kíváncsian néztél rájuk.
- Ez... döntetlen lett... - suttogtad.
- Pedig azt hittem sikerülni fog. Sajnálom (Név)-chan. - hajtotta -lé fejét szomorúan a vörös.
- Tessék? Azt hittem nekünk szurkolsz, hogy utána elmehessünk valahova. - nézett rád érdeklődően Bokuto.
- De hisz nem úgy volt, hogy velem jössz el valahova? - kérdezte Hinata.
- Álljon meg a menet! Becsaptál minket? (Név)-chan!
- Hé, úgy volt hogy aki megnyeri, azzal megyek el. Ez döntetlen lett szóóóval... - álltál lábujjhegyre, hogy áthatolhasd Bokuto és Hinata vállát is. - Elmegyek mindkettőkkel! - mosolyogtál.
- Egyszerre? - értetlenkedett Hinata.
- Aham. Mint egy tripla randin.
- Shoyo, ha ki mered sajátítani, nem fogok semmit se tanítani. - nézett szúrós tekintettel a bagoly a kis vörire.
- De te se! - nevetett Hinata.
- Ez a beszéd. Olyan aranyosak vagytok! - ujjongtál és mindkettejük arcára adtál egy puszit.

...

Hát ez elég furára sikeredett, szóval bocsássatok meg xd De azért remélem valakinek tetszik.