Tiltott határ ✓

HAT

TAEHYUNG

- Mostantól két naponta lesznek különórák. A hétvége kivétel, azokon a napokon nem vagyok hajlandó veled foglalkozni és neked is jobb, ha dugsz a barátoddal, különben ilyen nagyszájú leszel, ami nem könnyíti meg a dolgom a későbbiekben. A vizsgádig még négy alkalommal találkozunk, az egy napi óra számát megduplázzuk, így talán tényleg lesz esélyed átmenni. Minden alkalomra kapsz házi feladatot, sőt az óra végén az aktuálisan átvett anyagokból is írsz egy röpdolgozatot. Fogd fel úgy, hogy ezzel is neked lesz jobb. Ami viszont a legalább elégséges vizsgádat illeti... - előre hajol, az asztalra könyökölve néz a szemembe. - ...ha nem mész át, kárpótolnod kell az elvesztegetett időért. És én mondom meg, hogyan.

Az utolsó két mondattól elnyílnak az ajkai és nem szükséges gondolatolvasónak lennem ahhoz, hogy tudjam, miért. Megint a múltkori megszólalásomra gondol, annyira nyilvánvaló. Úgy döntök, nem erősítem meg benne, miszerint arra is célzok kárpótlás gyanánt.

- Óradíjat számolsz fel? - nyögi ki végül, a korábbi határozottsága picit meginog. De csak picit. May hamar összekapja magát. - A szabályok a mániáid.

- Úgy is mondhatjuk, nem leszek tekintettel a barátodra - és van egy olyan érzésem, hogy ő sem lenne az. Bármennyire is próbál a kereteik közt mozogni, May kíváncsi. Fogadni mernék, szeretne rákérdezni a fenekelésre, mégis hogyan gondoltam és ami azt illeti, örömmel avatnám be a részletekbe.

A legelső találkozásunkkor is éreztem azt a bizonyos vonzást, ahogy most is. Állandóan. Ez akkor van meg, ha a két fél igényei megegyeznek, amolyan első látásra megérzés. Volt már benne részem, de nem kecsegtettek akkora élvezettel, csupán a szokásos szintet hozták. A megszokottat, ami egy idő után unalmassá válik. Az én szexuális életvitelem - vagy az ő szavaival élve, perverzióim és mocskos gondolataim - jócskán túlmutatnak a többség által preferálton. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbáltam volna ki magam abban, egyszerűen csak nem az én világom. Ahogy Mayé sem, ott és akkor láttam, hogy ő olyan, mint én. Egy másik oldalról megközelítve. Mikor észrevette, hogy végig mérem, lesütötte a szemét. Mintha tökéletesen tisztában lett volna a szabályaimmal, amiket máshol, más körülmények között szeretek alkalmazni. Ugyanakkor nagyszájú, és nem tűnik úgy, hogy megrémíti a büntetés, vagy a kárpótlás gondolata. Tisztán látszik rajta, mennyire fogalma sincs róla, mit is jelent ez pontosan.

- Mindig Jinen csattan az ostorod. Miért? - tényleg nem érti, miért nem kedvelem a barátját. Persze, hiszen a drága, ártatlan Jin soha, semmi pénzért nem avatná be Mayt az évekkel ezelőtt történtekbe. Yeona ezt készségesen megtenné.

- Jobban szeretnéd, ha rajtad csattanna? - kérdezek vissza, mire egyből elvörösödik. Túlképzelte, már megint. A gondolatai vissza-vissza tévednek és látom rajta, ez eléggé megijeszti. Komolyan, ennyire nincs tudomása, mi is történik vele? Hogy miért ez a hirtelen kíváncsiság? - Mire gondolsz?

- Végeztünk, ugye? Szeretnék vissza menni a barátomhoz.

- Akkor menj! - elé teszem az összeírt feladatokat tartalmazó papírt, mintegy néma elbúcsúzásnak szánva. - Hétfőn találkozunk. - az még három teljes nap. Lehet, hogy sikerült felkorbácsolnom May kíváncsiságát, de neki ezzel a mai viselkedésével az én elmémet sikerült megbolygatnia. Mennyi minden újat mutathatnék neki és mindet imádná!

Összepakolja a cuccait, elveszi a papírt az asztalról, majd feláll és szó nélkül kimegy a helységből. Hallom a lépteit, amik a lift felé vezetik, én viszont nem állok fel, kihasználom ezt a kis magányt a tanulószobában.

Szóval az egyezség. Továbbra is vállalom a korrepetálását, ami, ha figyel és tanul, sikerrel zárul, amennyiben az elégséges vizsgát tartjuk célnak. Ez esetben nincs kárpótlás. Van az az érzésem, miszerint ezt mindketten nagyon bánnánk. A különbség csak az, hogy én beismerem, May tagadná. Ha csak egyetlen dolgot mutathatnék meg neki, az az lenne, aminek a gondolatától képtelen szabadulni. Tartanom kéne magam a csak Statisztikával kapcsolatos beszélgetésekhez, ez az ő feltétele. De lássuk, ő mennyire biztos magában. Úgy viszonyulok majd én is hozzá.