Tiltott határ ✓

NEGYVENKETTŐ

TAEHYUNG

May nem marad sokáig, én pedig nem marasztalom. Azt mondta, időre van szüksége és nagyon úgy fest, hogy nekem sem ártana átgondolnom, elrendeznem egy-két dolgot. Először üzenetet írok Jinnek, miszerint délután visszamegyek a kollégiumba és ajánlom neki, hogy akkor ott legyen. Nem törekszem kedvességre, még békülési szándék sincs bennem. Mielőtt elindulnék, többszöri nekifutásra végül felhívom Seohyunt. Szinte azonnal felveszi, a hangjától csak még dühösebb leszek, egyszerre rá és magamra is.

- Már azt hittem, nem fogsz hívni.

- Úgy gondoltam, nem árt tisztázni a helyzetet és a döntésemet.

- Mire jutottál?

Még egyszer átgondolom, amit mondani készülök. Nem találok benne kivetni valót, vagy hazugságot. Seohyun azt hallja, amit valóban érzek és akarok.

- Már nem vágyom utánad, Seohyun. Azt szeretném, ha élnéd az életed és nem kereszteznéd az enyémmel. Nagyon sokáig máshogy akartam, de most abban vagyok a legbiztosabb, hogy nem akarlak téged. Hálás leszek neked az együtt töltött időért, sok mindenre megtanítottál, és még most is tudtál újat mutatni.

Először semmit se hallok a túloldalról, majd Seohyun halk, mély kuncogása üti meg a fülem.

- Mindez azért, mert az a lány is sérült az igazság miatt? Ez elkerülhetetlen volt, Taehyung.

- Meglehet, de nem szabadott volna így történnie. Senki sem érdemli meg azt, amit Jin és Yeona veled tettek, ahogy azt sem érdemelte meg May, hogy lássa a felvételt. Túl messzire mentél, számodra felfoghatatlan mélységű sebeket ejtettél a lelki világán.

- Elég gyorsan változnak az érzéseid. Tudom, hogy utáltad őt.

- Pont úgy, ahogy téged viszont szerettelek. Ne állítsd szembe magad vele, ne is kérd még egyszer, hogy válasszak kettőtök között, mert őt fogom választani.

- Csak nem fordult a kocka?

Semmi szükség rá, hogy Seohyun tudja a Mayjel folytatott beszélgetésem részleteit. Elég, ha ő és én tudjuk, mit érzünk, mi az, amit most nem kaphatunk meg egymástól. Az érzéseimen ez mit sem változtatott.

- Nem fog a karjaidba omlani. Közöd volt ahhoz az estéhez, meg akartad keseríteni az életét. Kihasználtad őt. Ezt nem felejti el.

- Pontosan tudom.

Ez a végszó, Seohyun nem köszön el, én sem mondok többet. A vonal búgása jelzi, hogy Seohyun kinyomta a hívást, megszakította a beszélgetést, talán épp a legjobbkor. Sok mindent mondhatnánk még egymásnak, de a lényeg ugyan az maradna. Félig megkönnyebbülve állok fel az ágyról és indulok meg az ajtó felé, utan a kollégiumba vezet, hogy még utoljára beszéljek Jinnel is.

˚˚˚

Zajlik az élet az emeletünkön. Jungkook Jiminnel egy forrónak tűnő tepsit cipel végig a folyosón, a teret belengi a friss, fűszeres krumpli illata. Yoongi sietősen elhalad mellettem, üdvözlésképp rácsap a vállamra. Olyan mindenki, mintha semmit sem érzékeltek volna az elmúlt hetek történéseiből. Hoseok egy lánnyal tér be a szobájába, még hallom, ahogy elfordítja a kulcsot a zárban. Namjoon a konyhából jön ki, a tekintete egyből elkomorul, mikor meglát és Jin szobája felé bök a fejével. Ő tudja egyedül, mi történt és mi fog történni.

- Szabad! – szól ki Jin, miután kettőt kopogok a szobájának ajtaján. – May elmondta, gondolom.

- Jól gondolod.