Tiltott határ ✓

HÁROM

Másnap

TAEHYUNG

Az egy órára összegyűlt kis tanulócsoport ideje öt perc múlva lejár. A reggel összeállított feladatsort oldják és mindegyikőjükön látom, épp melyik feladattípusnál veri őket a víz. Figyelmeztetem őket az időre, mire az eddigieknél is gyorsabban kezdenek körmölni, az egyik lány szinte elsírja magát idegességében. 

- Ez nem élő vizsga - ennek ellenére úgy rájuk tudom hozni a frászt, hogy az már nevetséges. - Még fél perc.

Az idő letelik, automatikusan piros tollra váltanak és, miután elmondom nekik a megoldásokat, a legtöbbjük arca ellazul a megkönnyebbüléstől. Haladnak, egész szépen és ebben a tempóban a vizsgájuk is sikerülni fog. Ezt a néma bólintásomból tudják, én csak ennyivel jelzem a jó irányba haladásukat. Nem fecsérlem a szót pozitív megerősítésekre. 

- Következő alkalomra a megbeszéltek szerint készüljetek! - összepakolnak, megköszönik a munkámat és távoznak. 

A telefonom kijelzőjére pillantok, három perc múlva fél kettő. Megnézem, May vajon látta-e a neki küldött instrukcióimat, miszerint a tanár által feladott és általa megoldott feladatsorral készüljön. Látta. Nos, az már egy másik kérdés, vajon fel is készült, vagy...

- Remélem nem gond, hogy korábban ide értem - hátam mögül jön a hangja. Megfordulok, addigra a holmiját már lepakolja az egyik székre, a másikon helyet foglal. - Tessék, a kért feladatsorok - nyújt át nekem néhány papírt.

Hát, az egyből feltűnik, hogy May felfújta magát. Mint aki úgy érzi, kezében a gyeplő, ő irányít. Ezek szerint nagyon megbánthattam tegnap, ha ma ennyire átlátszóan képes felvenni ezt a stílust. Ez nem ő. Határozottan nyújtja felém a feladatokat, még a szemkontaktust is tartja. Itt egy újabb lehetőség, hogy leromboljam azt a dirib-darab önbizalmát. 

- Már most látom, hogy a négyes feladatod megoldása rossz. Talán jobb lenne, ha nem a hibás feladataiddal akarnád kiszúrni a szemem - elrugaszkodok az asztaltól, az ajtó felé indulok. Ahogy elhaladok mellette, észreveszem, mennyire meginog a korábbi határozottsága. - Mire vissza érek, a jó megoldás legyen bekarikázva! Különben azt kell feltételezzem, tényleg reménytelen eset vagy és még arra sem vetted a fáradtságot, hogy legalább a könyvet kinyisd, amiben ott a válasz. Éppenséggel a kilencvenedik oldalon, ha tudni szeretnéd. 

°°°

Arra érek vissza, hogy May a tankönyve fölé görnyed, szövegkiemelővel emeli ki a szerinte fontos mondatokat...vagyis inkább oldalakat. 

- Ebből te ezek után tudsz tanulni? - leülök a vele szemben lévő székre. Rászorít a kezében lévő szövegkiemelőre. 

- Nem térhetnénk rá arra, hogy segítesz?

- Ami azt illeti, dehogynem. Kezdésnek akkor szabadulj meg ettől a salátától - húzom ki keze alól a könyvet és egyszerűen átdobom a vállam fölött. - A mögötted lévő polcon van egy kevésbé kicsicsázott példány. 

Látom rajta, mérgében mindjárt elbőgi magát. Te jó ég, még az alsó ajkát is beharapja. Nagyon pipa lehet. 

Teszi, amit mondok. Megkeresi az előbbi oldalt az újszerű könyvben és várakozva néz rám. Ujjaimmal kopácsolok az asztalon, viszonozom a pillantását. 

- Mire vársz? Kezdd el olvasni! - mondom unottan. Legnagyobb megdöbbenésemre hangosan belekezd. - Mit hiszel, hol vagy? Felolvasó délutánon? 

- Jó - hirtelen becsapja a könyvet és felém taszítja. - Még sincs szükségem a segítségedre. 

 - Naná, hogy szükséged van rá. Igazság szerint nem csak a segítségemre lenne szükséged, de mellőzzük a mocskos részleteket, túl prűdnek tűnsz hozzájuk - tátva marad a szája, ám egész hamar összeszedi magát. May egyáltalán nem prűd. Már mondaná tovább, mekkora seggfejnek gondol, viszont én pedig azt gondolom, May nincs tisztában a szabályokkal - Kezdjük a legelején! Elvállaltam a korrepetálásod, holott egyáltalán nem fűlik a fogam hozzád. A saját stílusomban tanítok, nem fogok a kedvedért gügyögni, társalogni a szépen kipingált tankönyvedről. A színek a te esetedben szart sem érnek. Az alapoknál vannak hiányaid, ott fogjuk kezdeni az egészet és ha nem tetszik, emeld fel a csinos fenekedet és addig sétálj ki az ajtón, amíg a térdemre nem fektetlek. Ugyanis a hozzád hasonlóan gyenge, már-már életképtelen lányok mindennél jobban elveszik az étvágyam. - inkább meghozzák, de mindegy. - Érthető voltam?