Tiltott határ ✓

HÉT

TAEHYUNG

Péntek este elkapom a momentumot, mikor Jin egy hátizsákkal a vállán elhagyja a kollégiumi szobáját. Biztosra veszem, hogy Mayhez megy és valószínűleg nála tölti a hétvégét. Mellette a lány fog vajon tanulni, vagy elkönyvelhetek egy apró győzelmet? A röpdolgozatok nem lesznek olyan könnyűek, mint a házi feladatai. 

Írok egy üzenetet Yeonának, miszerint a ma esti programját változtassa meg és töltse velem az idejét. Hazudnék, ha azt mondanám, kitörő örömmel kérem ezt tőle, de a testem és az idegeim jeleznek tegnap óta. Muszáj levezetnem a felgyülemlett feszültséget. Yeona hív, kérdezi hol találkozzunk.

- Felmegyek a lakásodra. Húsz perc és ott vagyok. 

Előveszek egy táskát, kinyitom a ruhásszekrényemet. Az alján heverő dobozért nyúlok, kinyitom és szemügyre veszem a benne lévő játékokat. Nem sok. Ide nem igazán szeretek elhozni magammal nagyobb dolgokat, se olyat, aminek nem örülnék, ha valaki megtalálná. Nem mintha bárki is bejöhetne a szobámba anélkül, hogy én ne lennék itt. Csupán a biztonság kedve. Átgondolom mivel szeretnék örömet okozni magamnak, meg persze Yeonának, hisz csak akkor jó a játék, ha mindkét fél örömét leli benne. Néhány dolgot átpakolok a táskába, a dobozt gondosan vissza csúsztatom a szekrénybe, majd cipőt veszek és miután bezárom a szobám ajtaját, elindulok Yeonához. 

Út közben a táskám tartalmára gondolok. Mi alapján válogattam? Nem mintha sok lehetőségem lett volna, de valami rendszer mindig van benne. Leginkább hangulatfüggő. Amit most érzek, az stressz. Valami olyan miatt, ami még nem lehet az enyém. Vagyis elégedetlen vagyok, bosszús, amiért várnom kell. Ha egy első alkalomra készül az ember, alapos beszélgetés, még akár papírozás után is meg kell válogatnia az eszközeit. Gondolkodnom sem kell, tudom, hogy May alapján választottam. A mit sem sejtő, teljesen a nulláról induló, kezdő alávetett szintjének megfelelően. Yeona nem fog örülni ennek. És ez egyáltalán érdekel engem? Kicsit se. Én parancsolok, ő végrehajt. Ha megtagad, vége a kapcsolatnak. Ez ilyen egyszerű. 

A lakásához érve felcsöngetek, szinte azonnal kinyitja a kaput. Ráérősen, az időt húzva lépkedek fel a lépcsőkön, nem kell sokat mennem. Az elsőn lakik, hamar felérek. Csengetek, ám ez csak a jelzés. Tudom, hogy nyitva van az ajtó. Benyitok, én fordítom el utána a kulcsot a zárban. Lerúgom a cipőmet az előszobában, megyek a gyér gyertyafények irányába. 

Sok szabályt állítottam fel, mikor eldöntöttem, hogy Yeona lesz az egyik alávetettem. Beleillik a szerepbe, tudja a dolgát - még ha párszor meg is feledkezik bizonyos előírásokról. Átbeszéltem vele mindent, nem igazán volt olyan, amibe ne egyezett volna bele. Bár előttem volt dolga hasonló életvitelű partnerrel, így hamar beletanult az én módszereimbe. Pont ezért izgat egy másik gondolat. May. Egyszerűen megfeszülök érte, hogy betaníthassam. 

Belépek a hálószobába, Yeonat a padlón térdelve találom. Úgy készült, ahogy ilyenkor kell neki: a haját kiengedve hagyta, kezeit a combján nyugtatja és nem néz rám. 

Minden helyszínen más és más a forgatókönyv. A kollégiumi szobámban nem vihet el a hév, pont ezért nem tettem semmi olyat legutóbb Yeonával, amitől elborult volna az agyam. Meg persze mert nem tudott annyira felizgatni. Valaki más jobban lekötötte a gondolataimat. Ha én jövök hozzá, a szabályok teljesen érvénybe lépnek. Van egy harmadik helyszín, de ott Yeona nem járt. Terveim szerint nem is fog. 

- Mik a biztonsági szavak? - szólalok meg, miután leteszem a táskámat és kicipzározom. 

- Fekete és fehér. 

Tudom, hogy nem lesz szüksége rájuk. A játékok nem az ő szintjét hivatottak támogatni, így is mondhatjuk. Nekem viszont tökéletesek erre az alkalomra. Csak higgadtság kérdése, hiszen Yeona úgysem lesz képes megadni nekem, amire vágyom. Ez mind maszatolás lesz, enyhítés. Amire szükségem is van a következő heti különórák előtt. Mert bármennyire is szeretnék mindenre magasról tenni és bevezetni Mayt abba a világba, ami az övé is, nem tehetem. Ő diktálja a tempót, én vele haladok. Akkor is, ha nem tud róla és akkor is, ha barátja van. Előbb vagy utóbb döntenie kell. Mert én tudom, amit ő nem: hogy a kettő nem fog megférni egymással.