Tiltott határ ✓

EGY

Hét hónappal később

A jelen

MAY

Belesüppedek a tiszta, friss illatú ágyneműbe, ahogy Jin a fejem két oldalánál megtámaszkodik és felém magasodik. Haja a homlokába lóg, mosolya ragadós. Kezeimet felvezetem a tarkójára, ujjaimmal bőrét cirógatom és várom, aminek jönnie kell. Mert mindketten tudjuk, mi következik. Közelebb hajol, ajkai a fülemnél járnak.

- Egészen hihetetlen, hogy több, mint fél évet már lehúztam veled - mondja suttogva, mire kitör belőlem a nevetés.

- Hát, igen. Enyém a megtiszteltetés - adom alá a lovat, bár az egójának nincs szüksége több biztatásra. 

Alkarjaira engedi magát, csókot nyom a számra. Nem engedem eltávolodni, elmélyítem a csókunkat és érzem, természetesen ennél többre is készen állok. A vizsgák miatt egy hete nem találkoztunk, ami a mi kapcsolatunkban nagy szó, mivel előtte szinte minden nap láttuk egymást. Ez a kis távolság elég volt ahhoz, hogy mindkettőnkben felerősödjenek a vágyaink a hiányérzettől. 

Miközben ajkai végig haladnak a nyakamon, gyengéden érintve a bőrömet - csak alig-alig, és Jin pontosan tudja, ez mennyire megőrjít -, agyamon átfut az elmúlt hét hónap. Az egyetem első félévében kezdtünk randizni és mindkettőnk legnagyobb meglepetésére én kezdeményeztem. Közös volt a gyakorlatunk, már az első órán szemet szúrt nekem. Állítólag ez kölcsönös volt a kezdetektől, de azóta is, akárhányszor felkerül ez témának, hozzávágom Jin-hez, milyen ignorálóan viselkedett. Persze erre mindig az a válasza, hogy csak nem akart könnyűvérűnek tűnni. 

Az egyik gyakorlaton közös projekt munkára került a sor, én pedig rögtön felírtam a nevem az övé mellé. Amint leült mellém az asztalhoz, a szikra már tagadhatatlanul ott volt közöttünk, és onnantól nem tett úgy, mintha kihívás elé akarna állítani. Azonnal megszerzett magának, főleg azzal a lehengerlően zseniális humorával. A következő gyakorlatra már együtt mentünk, az utunk utána egy kávézóba vezetett, a többi már jött magától. Három hét kellett, míg végül rákérdeztem nála, mi is van közöttünk. A válasza egy örökre emlékezetes, kezdetben bátortalan, de aztán annál szenvedélyesebb csók volt. 

- Már az első találkozásunkkor össze kellett volna jönnünk - szakítja meg útját lefelé a mellkasomon. Felnyögök. 

- Ha rám néztél volna...

- Néztelek, mikor nem figyeltél. 

Visszatér a munkájához, jobb tenyere a csípőmre simul, feljebb húzza a pólómat. Vagyis, az ő pólóját. Ujjaim hajába túrnak, a bőrömbe mosolyog. 

Három hét múlva mutatott be a barátainak, illetve egy embernek, akiről nem tudtam eldönteni, barát-e, vagy esetleg ellenség. Azóta sem tudom. És ez minden alkalommal, mikor találkozunk, változatlan. 

- Aludj ma itt! - fogai közé csípi a nadrágom szélét, esdeklően felnéz rám. Atya ég, azok az esdeklő szemek! - Rendelünk pizzát, megnézünk egy filmet, aztán szexelünk egész este. 

- Hogyisne! A vizsgámra meg felkészülsz te helyettem? - kelletlenül gondolok az előttem álló vizsgaidőszakra, főleg egy bizonyos tantárgyra. 

- Kérlek szépen, May, legalább most ne gondolj a Statisztikára! Árt a libidódnak. 

- Jézusom, Jin! - meghúzom a haját, mire a teste megfeszül és a korábbi könyörgő tekintete eltűnik, helyette tűz gyúl benne. 

Ó, hogy is felejthettem el, mit jelent nálunk a hajhúzás? A következő pillanatban már egy szál bugyiban fekszem alatta, körmeim a hátát karcolják és ajkai a korábbinál sokkal vadabbul tapadnak az enyéimre.

°°°

A konyhában ücsörgök, miközben Jin a tűzhelynél ügyeskedik. Csak a melegítőjét vette fel, ezért iszom a látványát. Ezt nem lehet megunni. 

Elém tesz egy adag sült tésztát, kettőnk közé két tányér zöldséget és csirkehúst, majd leül ő is és neki látunk a tápanyagok visszatöltésének. Ami azt illeti, az utóbbi egy órában majdnem bepótoltunk egy heti kimaradást, érthető okokból farkaséhes vagyok. Jin arról beszél, mi mindent sűríthetnénk még bele a ma estébe, mikor kinyílik a konyhaajtó és szinte megfagy a levegő a helységben. 

Hiába van rajtam Jin egyik térdig érő pólója, szabad kezemmel még lejjebb igyekszem húzni. A fiú pillantása csak egy pillanatra állapodik meg rajtam, de az épp elég ahhoz, hogy kényelmetlenül kezdjem érezni magam. Felhorkan, ezt akár az üres hűtő miatti reakciójának is lehetne venni, viszont az elmúlt hét hónap alatt megtanultam: ezek a másoknak semmitérő hangok, megszólalások nekem szólnak. 

- Jimin visszaért már? - kérdezi Jin, Taehyung szó nélkül vállat ránt. - Ezek szerint nem. 

- Nagyjából most lesz vége az utolsó előadásának - nézek az órára, igyekszem minden erőmmel figyelmen kívül hagyni a plusz embert, aki rajtunk kívül a konyhában tartózkodik. Hallom, ahogy megbont egy dobozos kólát. 

- Ha jól tudom, ért a Statisztikához - céloz Jin Jimin-re. - Megkérhetnéd egy kis vizsga előtti korrepetálásra -  ártatlan kijelentése is azonnal reagálást eredményez Taehyung-tól. Ez esetben lesajnáló nevetést. - Vagy Hoseok az, aki...?

Taehyung motyog valamit az orra alatt, Jin idegesen rávillantja a szemeit. 

- Hogy mondod?

- Csak azt mondtam, Hoseok egy balfasz, ha számokról van szó - és ez még egy finomabbnak számító kifejezés a szájából. Taehyung nem szokta megválogatni a szavait. Ez a másik, ami taszító a közelségében. Az obszcén megnyilvánulásaitól égnek áll a hajam, főleg mivel a barátairól is így beszél. 

- Akkor megkérdezzük Jimin-t. 

Nem sok étvágyam marad, mivel Taehyung nem mozdul a konyhából, végig ott áll a pultnál, amíg befejezzük az evést. Látom, ahogy Jin néha rosszalló pillantásokat lövell felé, de akárhányszor megkérdezem miért, a téma másfelé terelődik. Mintegy végszóra, Jimin betoppan. Táskáját az asztalra dobja, egyből a hűtőhöz megy, kivesz egy üveg hideg ásványvizet és majdnem egy húzásra megissza az egészet. Taehyung ezt a pillanatot választja a távozásra, a légkör megtisztul, könnyebbé válik és már én sem küszködök annyit a pólóm - vagyis Jin pólójának kinyújtásával. 

- Jimin, drága barátom, engedj meg egy kérdést - kezdi Jin, mire Jimin lihegve rá néz. Ismét az üvegre húz, most már ki issza a maradék vizet. - Te jó vagy Statisztikából. Legyél olyan kedves és segíts May-nek, hogy...

Jimin nevetni kezd, de olyan jóízűen, majdnem megfullad. 

- Meghat a bizalmad felém, sajnos ennek ellenére nem segíthetek. Ma kaptam ki a felmérőm eredményét, a kettes valagát se súrolom. 

Együtt érzően nézek rá, úgy tűnik sorstársamra akadtam. 

- Lehet kénytelenek leszünk keresni egy magántanárt. Szeretnék minél több időt veled tölteni a tavaszi szünetben - Jin leguggol elém, kezei közé veszi az enyémeket. 

- Majd a hétfői órák előtt ránézek a hirdetőtáblára. Ott szoktak lenni ilyen felajánlások csoportos vagy egyéni korrepetálásra - ettől kicsit lazít a kezeim szorításán. Tudom mennyire törődő Jin, ha rólam van szó, alig ismer határokat. Az igazság az, hogy ő mindenkivel ilyen. Ez az egyik dolog, amit szeretek benne. 

- Minek keresnél fizetős magántanárt, ha van ingyen is? - szakítja félbe Jimin a meghitt pillanatunkat. 

- Kicsoda? - nézek rá kérdőn. 

- Hát mégis ki? Taehyung.