Tiltott határ ✓

HUSZONKILENC

MAY

Vihar előtti csend jellemezte a hét napjait. Fogalmam sincs miért, de minden reggel és este ezt éreztem, miután új napnak néztem elébe, vagy köszöntem volna el tőle. Megmagyarázhatatlanul szorongtam és ez csak akkor csillapodott, múlt el teljesen - még ha átmenetileg is -, mikor Taehyung velem volt. A korrepetálások tanulással teltek, bár néha azt hittem sikerül kizökkentenem őt a tanár szerepből és kaphatok tőle újabb kielégülést a tanulószoba asztalán. Taehyung mellett nehezemre esett koncentrálni, főleg mivel elhessegette a sötét felhők közeledtének gondolatát és arra a pár órára minden más dolog semmiségnek tűnt. 

Jin üzenetei nem szűntek meg. Inkább úgy tűnt, felerősödött a honvágya és naponta elmondta, mennyire várja már a hétvégét. Látni szeretett volna, még ha csak kamerán keresztül is. Hiányoztam neki. Az érzés valamilyen szinten kölcsönös, de ahogy neki, úgy nekem is vannak más dolgaim, amik annyira lefoglalnak, hogy néha órákig a telefonomra se nézek. Akkor se, ha éppen ő hív, mert közben minden figyelmemet a felettem mozgó, sötét tekintetű, éhes Taehyungnak szentelem. A szerda és a csütörtök nem képezték az együttléteink alkalmát, pusztán tanítási célból ültünk össze, de a péntek kárpótolt mindenért. 

- Ereszd ki a hangod, drága May! - súgja a fülembe,mindkét kezével a melleimet markolja, mellkasa a hátamnak feszül. 

Alig kapok levegőt az élvezettől. Bal keze előre nyúl, a sodor a darabokra hullás felé, ahogy ujjai megtalálják a csiklómat. Kiszakad belőlem egy sóhaj, szeretném a hajánál fogva magamhoz húzni egy csókra, de nem tehetem. A kezeim a fejem fölött a baldachin tartóhoz vannak kötve egy hosszúra engedett bondage kötéllel. Nem fájdalmas, csak pont annyira feszül meg a testem, hogy az érzés felfokozza az amúgy is közel lévő második orgazmusom. 

Minden egyes újabb lökésére egy nyögéssel felelek, az idegvégződéseim kezdik feladni és a látásom is homályos lesz, hamarosan elérem a csúcspontot. Taehyung a csípőmnél fogva tart, a tempója őrültebb, mint valaha és mondanunk sem kellett, mindketten nagyon vártuk már ezt a napot. Az első alkalmak után vágytunk a következőre és a korrepetálás okozta pangás csak erősebbé tette ezt a vágyat. Nem volt benne annyi finomkodás, mint először. A behatolás után Taehyung állatias oldala lépett előtérbe és én vártam őt, mint a megváltást. 

A testem akkor fárad el végleg, mikor Taehyung is elmegy. A légzésem csillapodik, de a lábaim még mindig remegnek. Taehyung elenged, csak addig, amíg kibontja a csomót és óvatosan az ágyra fektet. A vállaim sajognak és ezt jól tudván, finoman masszírozni kezdi őket. 

- Mindig ilyen lesz? - hangom nem több suttogásnál. 

- Mármint micsoda? 

- Hogy ennyire kifáradok a végére. 

Taehyung kuncog, lassan visszatér az az énje, amelyik a meztelen testem láttán háttérbe szorult egy kis időre. 

- Ha jól tudom nem sportolsz rendszeresen. Nem véletlenül fáradsz el, meg hát nem is hagyom, hogy pihenj közben - céloz a tempóra, amit diktált és ami néha még túl lassúnak is tűnik, annyira vágyom rá. Persze csak addig, amíg nem ingerelt fel annyira. Utána már inkább pusztító, megsemmisítő. 

- Talán nem ártana elkezdenem valamit - motyogom szinte csak magamnak, ám ezzel egy elég érzékeny gyufaszálat próbálok meggyújtani, nem is szándékosan. Taehyung rásegít, belobbantja egyetlen kérdéssel. 

- Erre a két hónapra? 

Ezt is célzásnak szánja. Nem tudom az is a terve része vajon, hogy ezzel kiüldözzön az ágyából, de sikerül neki. Hiába remegnek a végtagjaim, megpróbálok felkelni és a ruháim után kutatok. Hallom az elégedetlen morgását, nem törődöm vele. Igen, két hónap most már nagyon is kevés időnek tűnik. Kötve hiszem, hogy ezzel a sok élvezettel, a közelségével be tudnék telni két hónap alatt és utána ne vágynék rá többet. De ezt beszéltük meg, így kell lennie.