Tiltott határ ✓

NÉGY

MAY

Ezt az estét nem töltöm a kollégiumban Jinnel. Mivel fél füllel hallom, ahogy Jungkook az esti buliról beszél Jiminnel, amit Taehyung rendez, úgy gondolom semmi keresnivalóm ott. Különben is, ha Jin a közelemben van, aligha figyelnék oda a Statisztikára, márpedig remek motivációt kaptam ahhoz, hogy összeszedjem magam. Nem akarok még egy ennyire kínos korrepetálást, mint a mai. 

Néhány ismeretlen srác jelenik meg a folyosón, ez pedig pont az az alkalom, mikor ideje lelépnem. A vonatom egy óra múlva indul, de sosem árt korábban oda érni a pályaudvarra. 

Akik nekem ismeretlenek, Jinnek látszólag jó haverjai. Lepacsiznak, váltanak pár szót, majd mikor megjelenek az összepakolt táskámmal a vállamon, mindent tudó pillantással összenéznek és a két idegen srác bemegy a konyhába. Hangos zene, üvegek összekoccanásának zaja és egy összetört tányér csörömpölése hallatszik ki onnan. 

- Namjoon már nagyon korán elemében van - jelenik meg mellettünk Yoongi. Az arckifejezéséből és a hangjából ítélve most ébredt. A napközbeni pihenők híve. 

Taehyung lép ki a konyhából, a tekintetünk egy pillanatra összeakad, aztán már ott sincs. Jinnel követjük, mivel ő is a kollégium bejárata felé tart. Megfogom a barátom kezét, hirtelen beugranak a korrepetáláson elhangzott szavak Taehyung szájából. Nem mintha bármi bűnt követtem volna el, de akkor is kellemetlen érzés, mivel úgy beszélt a fenekelésről, akárcsak valami nagyon is természetes dologról közte és köztem. 

A portás int nekünk, kinyitja nekem a kártyával nyíló kaput, hogy kimehessek. 

- Nem muszáj lekísérned az állomásig - torpanok meg az épület előtt. - Itt vannak a barátaid, érezd jól magad velük. 

- Mégis milyen barát lennék, ha hagynám, hogy egyedül sétálj el a pályaudvarig ebben a sötétben?

- Így sem vagy a legjobb - a szinte már romantikus párbeszédünket Taehyung szokásos, barátságtalan hangja szakítja meg. Már nyitnám a számat, hogy visszaszóljak valamit, mielőtt Jin tenné meg ezt, de a látvány, mikor megfordulok, belém fojtja a szót. 

Melleket látok. Óriási melleket. Egy nálam kissé magasabb, festett szőkés barna hajú lány nagy, lesajnáló vigyorral méreget. Taehyung keze a vállán, amitől a jelentős tüdőkapacitással rendelkező hölgy igencsak magabiztosnak érzi magát. Jin ujjai megrándulnak az enyémek körül, kíváncsian felnézek rá. Pókerarcot vág, nem tudok róla semmit se leolvasni. 

- Rég találkoztunk, Seokjin - a lány hangja irritálóan negédes. - Mikor is volt? 

- Nem véletlenül nem tartom számon - felel a barátom színtelen hangon. Megszorítja a kezem, jelezve, hogy induljunk. 

Kikerüljük a furcsa párost, Jin a tőle megszokottnál is nagyobb léptekkel akar végig haladni az utcán, csak én nem bírom tartani vele a tempót. 

- Honnan ismersz ilyen...mutatós lányokat? - keresem a megfelelő szót, de a végeredmény nevetséges. Mutatós? Ez igen, May. 

- Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem dicsekednék el. 

- Hogy hívják? - nem tudom, miért érdekel. Csak épp egyetlen olyan név sem ugrik be, ami illene ehhez a lányhoz. 

- Yeona - erre nem tippeltem volna.

Szeretném megkérdezni, miért viselkedett vele annyira hűvösen és miért nem akar eldicsekedni az ismeretségükkel, de inkább nem teszem. Jin hangulata lassan feloldódik, mire a pályaudvarra érünk és örülök neki, mert nem akarok tőle feszülten elválni. A peronon ácsorgunk, Jin ujjai a copfból kiszabadult tincseimmel szórakoznak. Végre ellágyul az arca, lehajol és csókot nyom a számra. Kihasználom az alkalmat, karjaimat a nyaka köré fonom.