Tiltott határ ✓

HUSZONHAT

MAY

Nem sokat küszködök azzal, hogy ne gondoljak a látottakra. Taehyung a monogámiát, mint szabályt fektette le közénk, tehát Yeona nem jelenthet semmit. Mégis ott bújkál a rossz érzés bennem, mert mi van, ha mégis? Ez már a bizalom megkérdőjelezése? Nem kellene zavarnia, hogy más lánnyal látom - még ha az történetesen Yeona, akinek köze van valamilyen szinten Jinhez is -, de mikor legutóbb együtt láttam őket, épp csak nem vetkőztették le egymást a szemem láttára. Egyértelmű, hogy volt köztük valami korábban. Talán ő is Taehyung egyik alávetettje volt. Igen, erre látok esélyt.

Semmi közöm hozzá. Pont. Ennyi. Ami történik, az a kettejük dolga és nincs jogom kérdőre vonni emiatt.

- May, gyere! Elkésünk! - Eiryn, a szaktársam térít magamhoz. Eljátszom a gondolattal vajon Eiryn mit mondana erről az egészről, mi lenne a véleménye. Aztán persze kiverem a fejemből még az ötletet is. Nem állunk olyan közel egymáshoz, ráadásul nem tudhatom, volt-e dolga már korábban Taehyunggal.

Ahogy megyek az előadóterem felé, minden szembejövő lányt alaposan megnézek magamnak. Hirtelen felismerem, mit is csinálok. Lehetséges sorstársak után kutatok, ránézésre próbálom megállapítani, melyikőjük járhatott már Taehyung ágyában és hallhatta ugyan azokat a feltételeket, amiket én. Őket is megjutalmazta, vagy éppen megbűntette már korábban?

Semmi közöm hozzá. Ezt ismételgetem, amíg meg nem érkezik a tanár és minden figyelmemet a gyakorlati órámnak szánom. Teljesen mindegy mi történt régen. Nem kell, hogy számítson. Nekünk két hónapnál több nem jut, erre az időre kár lenne elrontani a hangulatot effajta aggályoskodásokkal. Főleg mivel semmi jó nem származna belőle, ha Taehyung múltjában kezdenék kutakodni. Annak - megérzésem szerint - egyáltalán nem örülne és ezzel valószínűleg nem lenne egyedül.

KEDD

Reggel érkezik egy üzenetem Taehyungtól, miszerint délután négyre értem jön. A nap további részében addig nem is beszélünk egymással. Teszem a dolgom, igyekszem normálisan enni és elég folyadékot bevinni, nehogy szemet szúrjon neki, hogy bármit is megvontam a szervezetemtől, amire szüksége lenne. Különösen ma. A mai nap különleges. Különlegesebb bármelyik keddnél.

Jin hangüzeneteket küldözget, azt mondja reméli nem zavar és elmeséli, milyen új helyekre mennek a gyakorlata alatt. Izgatott, ugyanakkor nagyon hiányol és szeretné, ha hétvégén sort kerítenénk egy videóhívásra is. Látni akar. Visszaírok neki, hogy valamelyik nap biztosan mindkettőnknek akad majd megfelelő időpont erre és ő is hiányzik nekem. Nem hazudok, tényleg hiányzik. De minden bizonnyal ezt ő erősebben érzi. Én nem bírok teljesen rá koncentrálni, sokkal inkább leköt a ma este gondolata. A bűntudatom természetesen megjelenik, Jin üzeneteit olvasom vissza és keresem a megfelelő szavakat, amikkel esetleg elmondhatnám neki, mi is történik velem, miközben ő több ezer kilóméternyi távolságra van tőlem. Bepötyögök pár szót, aztán persze ki is törlöm őket. Megérdemlem a bűntudatot, hagyom is, hogy kiteljesedjen, mert tudom, ha ott leszek Taehyung lakásán és ő rám néz, vagy hozzám ér, minden más meg fog szűnni. Az irányítása alá fog vonni és én maradéktalanul minden kérésének eleget akarok majd tenni. Nem fog számítani semmi más. És senki más sem.

A fürdőszobában időzök, hajat mosok. A második kávémért indulok a konyhába, mikor megcsörren a telefonom. Taehyung hív.

- Remélem nem zavartalak meg semmiben.

- Csak kávézni indultam.

A túloldalról áthallatszik a forgalom zaja, Taehyung vezetés közben hívott fel.