Tiltott határ ✓

HUSZONNYOLC

MAY

Csöndben ettünk, Taehyung nem tett megjegyzéseket, láthatóan nagyon a gondolataiba merült és csak akkor szólalt meg, mikor szerinte nem ittam elég folyadékot étkezés után. Nem megyünk vissza a szobába, én a helyemen maradok, Taehyung elém rak egy bögre teát. 

- Most mit érzel? Zsibbad még a vállad? - hozzá kellene szoknom, hogy minden újdonságba való bevezetés után tapogatózó, óvatos lesz. Figyeli a rezdüléseimet, hátha kiakadok, vagy hirtelen meggondolom magam. 

- Ha válaszoltam a kérdéseidre, utána te is válaszolsz az enyéimre? 

- Így lenne fair, nem? Természetesen válaszolok rájuk. 

Forgatom a bögrét a kezeim között, miközben keresem a megfelelő szavakat arra, hogyan is érzem magam. 

- Nyugalmat érzek. Mintha valami a helyére került volna bennem - eközben vannak viaskodó gondolataim, de a nyugalom tölti ki a bennem lévő tér nagyobb részét. Különben is, Taehyung nem egyszer megmondta, hogy a bűntudatommal ő nem tud mit kezdeni, nem az ő dolga. Ha majd hazaérek és egyedül leszek, az én feladatom lesz dűlőre jutnom vele.

- Remélem nem kell többször mondanom, hogy amennyiben bármikor ennek az ellentétét éreznéd, azt is haladéktalanul szükséges megbeszélnünk. Szeretném átlátni mi jár a fejedben. Kommunikáció nélkül ez a kapcsolat lehetetlen. 

- Igen, ezt megértettem. 

Belekortyolok a teámba. Gyömbéres, mézzel édesítve. Taehyung várakozásteljesen rám néz, nyilván kíváncsi, miféle kérdéseim lennének hozzá az első együttlétünk után. A csuklóimon virító, egyre halványodó piros foltokra pillantok. Nem lesznek maradandóak, de talán viszonylag hamar újak tarkíthatják majd a bőröm. És én szeretném ezt? Nagyon is. 

- Tartasz még attól, hogy meggondolom magam? - nézek fel rá, az arca nem árul el semmit a kérdésem okozta első benyomásáról. 

- Inkább mondjuk úgy, kiszámíthatatlan vagy. Folyamatosan meglepetéseket okozol, ezért nem tudhatom előre, mikor jön egy újabb, ami már kellemetlenebb lesz. Néha könnyen kiigazodok rajtad, máskor kész rejtély vagy a számomra. Nem rossz értelemben, de azért fel tudod adni a leckét te is - a végén szórakozott mosolyt enged meg magának, nem tűnik annak a komor, szigorú Taehyungnak, mint korábban. Rájöttem, hogy ez az oldala is szimpatikus, könnyebbé teszi a bennem lévő feszültség elengedését. 

- És mikor lesz legközelebb? - ismétlem meg a kérdésemet, amit ma már feltettem neki, mielőtt magamra hagyott volna a zuhanyzóban. 

- Amikor akarjuk. 

°°°

Végül a pénteket beszéltük meg. A Statisztika korrepetálást pedig szerdára és csütörtökre tettük. Így ezen a héten a hétköznapok közül szinte az összeset Taehyung társaságában töltöm. Az utolsó javítási lehetőségemet nem szúrhatom el, kénytelen leszek mindent kizárni és a tananyagra figyelni, ha Taehyung magyarázni fog. Bármennyire is vonz majd a gondolata, hogy a tanulószoba egyik asztalán tegyen a magáévá. 

- Akkor holnap egykor? - mielőtt kiszállnék az autóból, még utoljára biztosra megyek. 

- Igen. A professzor blokkokra szedte a tananyagot, mi is azok szerint fogunk haladni. Úgy gondolom gördülékenyebb lesz ez a korrepetálás, elvégre az előzőek alkalmával is sokat tanultál. Fogjuk fel ismétlésnek - kerüli a tény közlését, miszerint lényegében miatta buktam meg, hiába a voltak a korrepetálásai. Magában biztosan jót szórakozik ezen, de nem mondja ki. 

Taehyung telefonja megcsörren és mielőtt még kiszállnék, meglátom az arcára kiülő nyugtalanságot. Nem tudom ki hívja, de azonnal ideges lesz tőle. Hogy még véletlenül se higgyen tolakodónak, gyorsan kiszállok a kocsiból és elnyomva a kíváncsiságom, hátra sem nézve a lépcsőházhoz sietek. 

Nagyjából minden úgy történik, ahogy azt korábban megjósoltam. Egyedül leszek, a gondolataim nem csitulnak, hamarosan elér ugyan az a lelkiállapot, mint legutóbb. Most azért erősebb, elvégre lefeküdtünk és még csak nem is hazudhatnám, hogy nem élveztem. Egyszer össze fognak csapni a fejem felett a hullámok és fogalmam sincs, mennyi minden fog történni addig. Milyen hullámok lesznek? Letarolnak mindent? Vagy csak én fulladok meg tőlük? 

Másnap

TAEHYUNG

Egy kávézó teraszán ülve várok és nem vagyok meglepve. Yeona erősségei közé aligha sorolható a pontosság. Bezzeg ha nem kellene ott lennie valahol, biztosan megjelenne időben, azaz pont a legrosszabbkor. 

- Milyen kisimultnak tűnsz. Csak nem jól telt az estéd? - Yeona ledobja a táskáját az asztalra, helyet foglal. 

- Hosszú idő óta a legjobban. A részletek nem tartoznak rád. Iszol valamit?

- Sokszor nehéz eldönteni, hogy udvariatlan vagy-e, vagy inkább úriember - rendel magának egy kávét, majd ráérősen előveszi a retiküljét és elkezdi igazgatni a sminkjét. 

- Nem sokáig leszel ennyire nyugodt. Ha Seohyun tényleg megjelenik itt, az utolsó dolog, amihez kedved lesz, az a szépítkezés. 

- Ugyan már! Páholyból fogom végig nézni az előadást. Még pezsgőt is bontok - Yeona nem hazudik valami jól. A kezének remegése elárulja, ő is fél. - Átutaltad a pénzt neki? 

- Igen,  tegnap. De ezzel kötve hiszem, hogy bármit is elérünk. Seohyunt sosem érdekelte a pénz. 

Seohyun az a fajta lány volt, akit nem lehetett megvesztegetni. Boldogan fogja elkölteni a pénzt és ettől függetlenül is vissza jön Szöulba. A kérdés csak az, hogy előbb vagy utóbb? A második opciónak jobban örülnék. Megvárhatná Seokjin hazatérését is. Nem lenne egy kellemes viszontlátás, de egyel több akadállyal kellene Seohyunnak szembenéznie, hogy May közelébe férkőzzön. 

- Szerintem folytatni fogja a tanulmányait. Kötve hiszem, hogy szeretne milliós összegeket vissza fizetni, túl drágák a félévei - Yeona nem mindig logikus, de a felvetései aggodalomra adnak okot. 

- Ugyan azt tanulta, amit most May. 

- Mindketten aktakukacok lesznek? 

- Akár, de ami a legfontosabb, hogy valószínűleg keresztfélévre jönne vissza. Ugyan azokra az előadásokra járnának. 

- Te vagy a professzorok kedvence. Kérd meg őket, hogy nézzenek bele az adatbázisba. Ha Seohyun tanulmányi féléve aktiválva lett, többet fogunk tudni és könnyebb lesz kitalálni, mit tegyünk. Az is lehet, hogy eddig levelező tagozatos volt és egy ideje már tervez vissza jönni. 

Yeona nincs valami jó hatással az idegrendszeremre. Olyan dolgokat hoz fel, amik logikusnak tűnnek, ugyanakkor egyik sem lenne kedvező hatású. Mindnek van hátulütője, de a személyes megjelenésének a legtöbb. Rengeteg gondolkodással jár ez. Az órámra pillantok, hamarosan egy óra. Mennem kell. 

- Tessék, a kávéd ára - teszem az asztalra a pénzt, majd felállok és indulni készülök, de Yeona megköszörüli a torkát, ezzel is megállít. 

- Miért érdekel ennyire, hogy találkozik-e Seohyun Seokjin barátnőjével? Nem a te feladatod ezt megakadályozni és jobb lenne, ha végre a kiscsaj is tisztán látna. Unalmas a kapcsolatuk, fel kéne dobni picit - ó, erről én kezeskedem már. 

- Nem Seohyuntól kell megtudnia a történteket. Ő az áldozat volt, Seokjin pedig az elkövető. 

- Te meg a hősszerelmes, ugye? A ténykedő exbarát, aki csak azon fáradozik majd innentől kezdve, hogy a volt barátnője újból érte áhítozzon és ne a bosszúra. Előttem nem muszáj megjátszanod magad. 

A szemébe nézek, mielőtt bármit reagálnék. Ha más nem is, a szemkontaktus még mindig parancsoló hatással van Yeonára. Most épp azt sugallom vele neki, hogy fogja be. 

- Seohyun a múlté. Te és Seokjin tönkretettétek, most pedig ő fog titeket. 

- Te sem vagy ártatlan. De ezzel is bizonyára tisztában vagy - de még mennyire! - Nem csak miattunk jön vissza. Négy ember látja kárát, a kérdés csak az, ki hogy fogja viselni.