Tiltott határ ✓

TÍZ

TAEHYUNG

A Keddek általában unalmasak. Délelőtt bemegyek az egyetemre egyeztetni a professzorral, minden megfelel-e a második szakdolgozatom leadásához. Huszonöt éves vagyok, újabb diploma előtt állok és meg kell hagyni, ez az év különösen sok újdonságot tartalmaz a többihez képest. Az egyetem épületébe lépve egy csapat lány halad el mellettem, közülük ketten nem leplezik az érdeklődésüket, egyenesen az arcomba bámulnak. Elég egyetlen pillantást pazarolnom rájuk, tudom, hogy nem ugyanazért vagyunk oda. Az egyik csalódottan veszi tudomásul, amiért eddig tartott a figyelmem iránta, a másik oldalba böki a barátnőjét, pusmognak valamit.

A tanári szoba elé érve kopogok kettőt, majd benyitok. Csak a helység egyik sarkában ég lámpa, a kinti beborult ég miatt elég sötét van a szobában.

- Taehyung? - a professzorom, aki megengedte, hogy egyszerűen Seunghoonnak hívjam, felemeli a fejét a munkájából. - Foglalj helyet! Egy perc és minden figyelmem a tiéd - mondanám, mennyire örülök neki, de igazság szerint az én figyelmem valahol egészen máshol jár, más valaki körül. Még most is a tegnap délutáni összeütközésünkön gondolkodom Mayjel. Lehetetlenség kiverni a fejemből az arckifejezését és szófogadóságát. Lenyűgöz minden alkalommal, mikor eszembe jut.

Seunghoon két tollvonás után odébb teszi az előtte lévő papírokat, aztán az enyémekért nyúl, beleolvas a kinyomtatott és már bekötött szakdolgozatomba.

- Nem bíztad a véletlenre - mondja nevetve. - Ha azt mondanám, van benne némi hiba...

- De tudjuk, hogy nincs - szakítom félbe önelégült vigyorral. - Azért ha mégis találna, ne habozzon megosztani velem is.

- Hadd maradjon nálam jövő hétig, addig sort kerítek rá és rendesen átolvasom. Kicsit el vagyok kapva az új pótvizsga összeállításával, meg egyéb más teendőmmel.

- Pótvizsga?

- Igen, a Statisztika, amit jövő héten írnak a delikvensek - jót mulat a szóhasználatán, én már kevésbé. Szóval azt a feladatsort készíti, amit May is meg fog írni. - Jelenleg is sok diák jár hozzád?

- Van egy kisebb csoportom, illetve egy magántanítványom, de nem több, mint eddig.

Seunghoon telefonja csörögni kezd, mutató ujját feltartva kéri, hogy legyek szíves türelemmel lenni, amíg fogadja a hívást. Az arca hamar gondterheltté válik, belelapoz az asztalán lévő naptárba. A vonal túlsó felén lévő illető arra kérheti, mindenképpen legyen ott, ahol Seunghoon a jelek szerint nem tudna. Nagy sóhajjal teszi le a telefont, végig simít borostás állán. Ezt akkor csinálja, ha tényleg lövése sincs, mi legyen a következő lépése. Láttam párszor, ahogy dolgozatokat, vizsgákat javít és próbálta kitalálni, miképp adhatna kegyelem elégségest valakinek.

- Taehyung, kérhetnék tőled egy apró szívességet?

MAY

Két zacskó pattogatott kukoricával a kezemben érek fel a kollégium konyhájába. Jin korábban írt egy üzenetet, miszerint elkíséri Jimint az állásinterjújára, aztán jön. A szobájának kulcsát oda adta Yoonginak, akihez az előbb nem sikerült bejutnom. Talán alszik.

Kibontom a kukoricákat, mindkettőt beteszem a mikróba és beállítom a négy percnyi időt. A konyhapultnak dőlve várakozom, közben a tegnapi napra gondolok, vagyis igyekszem csak Jinre összpontosítani. Néhány üzenetváltáson kívül nem történt egyéb köztünk a meghiúsult együttlétünk óta. Azt ugyan megkérdezte mit szeretnék nézni, jól aludtam-e és, hogy maradok-e estig, mert Hoseok születésnapja van, de a szünetet kiváltó okot kerülte. Még mindig furcsa belegondolni, hogy bár együtt vagyunk, tulajdonképpen vehetjük különválásnak is.