Tiltott határ ✓

KETTŐ

MAY

Jin nem leplezi, mennyire Jimin szavai ellen van. A fiú elmondása szerint Taehyung lenne a megfelelő korrepetitor számomra, jó pár kisebb csoportot felkészített már a vizsgákra és minden tag át is ment elsőre. Akik pedig egy bukás után keresték fel őt, pótvizsgán elég magas pontokat szereztek. Nem nézném ki Taehyungból, már csak a modora miatt sem, hogy bárkivel is fél perccel tovább foglalkozna, aki nem saját maga. 

Szeretném lebeszélni magam az előítéletességről, de a hónapok bőven elég nyomatékot adnak a véleményemnek. Ennek ellenére úgy tűnik, ebben tévedtem és Taehyung foglalkozik másokkal. Csak velem egy bunkó, minden ok nélkül. 

- Én nem tartom jó ötletnek - mondja Jin határozottan, miközben gyengéden megsimítja a hajam és a vállamnál fogva lehúz magához. Egymás mellett fekszünk az ágyában, alig hallhatóan egy film megy a laptopján, de nem igazán foglalkozunk vele. 

- Jimin szerint megérne egy próbát - ami azt illeti, én sem repesek az örömtől. Miután vissza jöttünk Jin szobájába, megnéztem az egyetem honlapját és még a keresőbe is beírtam külön, érdemleges eredményt nem kaptam. - És legalább helyben van, többet is láthatnálak. 

- Mondjuk ez igaz - morogja, félig elismerve, mi lesz a vége ennek. - Az viszont nem száz százalékos, hogy el is vállal. Taehyung elég magának való, akit nem bír, azzal nem foglalkozik és amúgy sem tenne jót, ha a tanulással kapcsolatban is lehúzna. Látom rajtad, mennyire nem esnek jól a szavai. 

- Ne aggódj, én is ki tudom nyitni a számat, ha akarom. 

Jin elneveti magát, két ujja közé fogja az állam és maga felé fordítja az arcom. 

- Eddig miért nem tetted? 

- Mert a barátotok. Ő volt itt előbb, meg amúgy is, nem süllyedek le az ő szintjére. 

- Ő volt itt előbb - idéz, nevetése már nem olyan könnyed, mint az előbb. - A barátnőm vagy, May. Nem akarom, hogy az egyik barátom kellemetlenségeket okozzon neked. Taehyung egy seggfej. 

- Ezzel most nem leptél meg - vigyorgok, próbálom eloszlatni a sötét felhőket, amik elrontják a hangulatot. - Nagyon át kellene mennem ezen a vizsgán, Jin.

- Tudom - nyom puszit a fejem búbjára. - Én is azt szeretném, ha átmennél. De azért nem minden áron.

- Jaj már! - feltornázom magam, egyik lábamat átlendítem rajta és a csípőjére ülök. Kezei automatikusan a derekamra siklanak. - Bízz bennem! 

- Benned bízom, benne már kevésbé - meggyűri a rajtam lévő pólóját, egyik ujját a fehérneműm szélébe akasztja. Ismerős terep. - Akkor sem tartom jó ötletnek. 

Lehajolok hozzá, kezeimmel feje mellett támaszkodom és lassú, mély csókot váltunk. 

- Majd én beszélek vele. Elvégre nekem van szükségem a segítségére. 

Jin hosszas hezitálás után bólint, ám sejtem, még mindig nincs megelégedve ezzel a lehetőséggel. Megfordul a fejemben a visszautasítás, ami érhet. Taehyung akár szokásához híven beleröhöghet az arcomba, aztán közli, én vagyok a legnagyobb szerencsétlen, akit látott. Nagy valószínűséggel még csak át sem fogja gondolni a dolgot, egyszerűen lesajnálóan rám néz és ott hagy. Vagy tényleg segít. Erre kevesebb esélyt látok, de Jimin elmondott információ alapján muszáj legalább egy próbát tennem. Szükségem van a kettesre. És arra is, hogy a barátomat többet láthassam. 

- Szóval, ha Taehyung fog korrepetálni, az sokkal több együtt alvást jelent - mormolja Jin a nyakam bőrébe, ahová apró csókokat nyom a szavai után.