Tiltott határ ✓

HARMINCÖT

TAEHYUNG

Namjoon után megyek a szobájába, ő csak feszülten az ágyra dobja a pulcsimat és leül az íróasztala mellé. Egy intéssel helyet kínál, de inkább állva maradok. Nem csak sejtem, tudom is, hogy miről akar beszélni és nem igazán állok készen rá. Ez őt nem érdekli, karba font kézzel mered rám. Namjoon az a fajta barát, aki hamar kiszagolja, ha valami nem a szokásos mederben zajlik. Egy darabig meg lehet téveszteni, de eddig tartott és ismerem őt. El fog menni az igazságig, mert túlságosan törődik másokkal. Jin szinte a lelkére kötötte, hogy figyelje Mayt, a lány viszont tudtommal nem igazán járkált a kollégiumba. Hogy tarthatná rajta a szemét, ha nem is látja?

- May hozta vissza a pulóveredet. Azt kérte, adjam oda neked.

- Ezzel meg is volnánk, köszönöm.

Az arrogáns, lenéző stílusomat más ellen bevethetem, de Namjoon ellen felesleges és mélységesen tiszteletlen dolog lenne. Ha az ismerőseim között van olyan, akivel szemben igenis vissza fogom magam, mert pusztán az élettapasztalata, a gondolkodásmódja megköveteli, az ő. Most így ebben a helyzetben vagyok. Meg nyilván a korkülönbség is közrejátszik, bár Jin is jóval idősebb nálam. Vele szemben ez nem számít.

- Csak egyszer kérdezem meg: miért volt nála?

- Mert a lakásán hagytam.

Namjoon kissé meglepődik, mivel nem próbálok hazudni, látja rajtam, hogy igazat mondok. Ez a tény, miszerint Maynél jártam, nem igazán tetszik neki. Meg tudom érteni. Ismer, tisztában van az ízlésemmel, a múltam bizonyos részeivel, azzal meg főleg, hogy milyen volt May és köztem a viszony nem is olyan rég. Egyedül a lezajlott változást nem látja.

- De miért voltál a lakásán? Taehyung, neked ott semmi keresnivalód.

A fenébe is, mi ez a kellemetlen érzés bennem a kijelentése hallatán? Magamra erőltetek egy lazább tartást, ne lássa, mennyire tiltakozom a szavai ellen.

- Mi van köztetek? – újabb kérdés, amire nem akarok neki válaszolni. Azok után, amit Mayjel beszéltünk azon az éjszakán, és ami azóta történt, teljesen összekuszálta a dolgokat. Nem látom át őket tisztán, nincs stabil képem róluk.

- Nem tudom – ez a válasz őszintének hangzik, mert az is. – Semmi számára rossz nem történt közöttünk – ezt muszáj kiemelnem. Magától is rájön, vagy már rá is jött, hogy nem véletlenül jártam Maynél és a pulóverem se véletlenül került le rólam. Namjoon fejében szép lassan összeáll minden, a tekintetével fel tudna nyársalni.

- Kihasználtad, hogy vonzalmat érez irántad.

- Mi? – vagyis, majdnem minden.

- Istenem! - feláll a székről, szikrázó pillantásokat lövell felém, gyorsan rendesen is becsukja a szobaajtót, nehogy kihallatszódjon valami és vissza fogja a hangját. – Mit műveltél vele?
- Hogy én mit műveltem vele? – ez már azért felhúz. Ledobom a pulóverem az ágyra, de jóval indulatosabban a kelleténél. – Ki vele, Namjoon! Mennyit tudsz?

Vajon May mondott neki valamit? Kötve hiszem. De ezzel a felindultsággal elárulom magam, az arcára diadalittas fintor ül ki. Igazat adtam a szavainak ezzel a reakcióval és már nem tudom vissza csinálni. Kezdem érezni, hogy a nyomás egyre csak nő rajtam és minden nappal közelebb kerülök a robbanáshoz. Ahogy Jin kitette a lábát Koreából, a viharfelhők elkezdtek gyülekezni. Erre fogja magát, hazajön. Mintha mennydörgés és villám vezetné be a kitörni akaró felhőszakadást.

- Így már többet is, mint reméltem. Komolyan nem bírom felfogni, hogy pont May. Ő és Jin…

- A kapcsolatuk már akkor elhalálozott, mikor May nem bízott meg benne eléggé. Sok mindent megtudtam róla. Olyat, amiről Jinnek fogalma sincs. Nem is ismerik egymást.