Tiltott határ ✓

TIZENÖT

MAY

Ahogy leérünk a földszintre, a zene csupán háttérzajnak tűnik. Jó néhány diák álldogál a kollégium bejáratánál, cigit szívnak, vagy csak a friss levegőn beszélgetnek. Már besötétedett, a portán ég a villany és a folyosókat is csak a gyér, sárgás lámpafények világítják be. Nem lifttel jöttünk le, Taehyung a lépcsőket választotta. A mosdókhoz vezető folyosónál tovább halad és kezdem sejteni, hová tartunk. Nem tévedek, Taehyung a tanulószoba ajtaját nyitja ki, előre enged.

- Ó! - nem hittem volna, de a fiúk elég rendesen betáraztak. Az asztalon, ahol a korrepetálások alkalmával ülni szoktunk, hegyekben állnak a rekeszek és a kajás dobozok.

- Mégis mit hittek, ki fog ezekért lejönni? - morogja Taehyung értetlenül. Ugyan arra gondolhat, mint én. Ha valaki ezeket fel akarná vinni, észrevenne bennünket.

Taehyung megfogja a rekeszeket, elkezdi kipakolni őket a szoba elé. A dobozokkal is így tesz, majd a zárban lévő kulcsot elfordítja. A kattanás hangjára megfordulok. Egy üveg pezsgővel nézek farkasszemet.

- Poharak nincsenek - mondja Taehyung, majd leteszi a pezsgőt az asztalra és bontogatni kezdi.

Az ablakhoz megyek, résnyire kinyitom. Nem tudom, hogy csupán a terem levegőjét, vagy magamat is le akarom-e hűteni. Pukkanás jelzi Taehyung sikeres kísérletét az üveg kinyitására. Megint Jinre gondolok. Keresett már? És ha igen, volt valaki, aki szólt neki, hogy láttak eljönni Taehyung társaságában? Mennyi időbe telne, míg megtalálna minket?

Vissza sétálok az asztalhoz, közben végig az üveget figyelem, még csak nem is pislogok.

- Ha azt hiszed be akarlak drogozni, máris kezdek megsértődni. Eszedbe se jusson!

- Nem hiszem ezt - inkább arra gondolok, vajon inna-e utánam az üvegből. A válasz persze egyértelmű, nem problémázna rajta. Elképzelem ezt, a közvetett csók gondolatától is libabőrös leszek.

- Akkor jó. Nem élek olyan szerekkel. A kábításra sokkal jobb alternatívák is léteznek.

Mindig ez a sejtelmes, körbefont megfogalmazás! Mikor a kis előadásom után vissza szóltam neki, akkor is csak elhintve, titokzatosan emlegetett egy másik opciót, amit alkalmazott volna a nagyszájú viselkedésem miatt. Sosem konkretizál.

- Csak mellébeszélsz a dolgoknak - mondom, mire Taehyung rám pillant. - Jobb lehetőség, jobb alternatíva. Ezekkel fenyegetőzöl állandóan.

- Hogy mondod? - a szemei megvillannak, ujjai erősebben fogják a pezsgős üveget. A másodperc tört része alatt leesik, mit művelek, de hiába a rövid séta és a tiszta oxigén, az alkohol igenis dolgozik bennem, felbátorít.

- Összezavarsz, akárhányszor valami ilyet mondasz. Elbizonytalanodom, vajon mi lenne a helyes és mi nem, de te nem, hogy megkönnyítenéd a dolgom, hanem még rontasz is rajta. Direkt csinálod? - nem felel semmit, csak néz. Tisztán látom az arcán ebben a félhomályban is, mennyire felhúzom. - Naná, hogy direkt. Mit hittem? Csak azzal törődsz, mi a jó neked. Arra nem is gondoltál, hogy nekem barátom van és...

- Megmondtam már. Nem leszek tekintettel a barátodra, ha valami olyasmi történik, amit mindketten akarunk. És te se lennél az.

- Egyszer sem kérdezted még meg, hogy én mit akarok.

Erre elengedi az üveget, a székem elé lép. Egyik kezével a támlán, másikkal az asztalon támaszkodva hajol le elém, arcunk egy vonalba kerül. Megérzem az illatát, a hófödte hegycsúcsokra emlékeztet és a menta ízű ásványvízre. Majdnem felkiáltok, mert a szikrák eddigi melegségét felváltja a szúró, égető érzés. A kezeim megremegnek az ölemben, Taehyung tekintete nem ereszti az enyémet.