Tiltott határ ✓

HUSZONNÉGY

TAEHYUNG

Haza kellett volna vinnem. Szabályokat állítottam fel magamnak és neki, mégis egy újabbat szegünk meg, holott a konyhában - és nemrég az ágyban is -, a tudtára adtam, hogy innentől befejeztük a tilosban járást. A fürdőből kiérve May szinte öntudatlan állapotban feküdt el az ágyamon, nem tartottam kizártnak azt sem, hogy már akkor félig aludt, mikor a tükör előtt behunyta a szemét és nekem dőlt. Kifárasztottam a sok újdonsággal és a nem várt intenzitású orgazmussal. De be kell ismernem, a lány számomra is csupa meglepetést okozott és ez még csak az első nap. 

Kint ülök a konyhában, mert bár a szabályt maradéktalanul nem tartjuk be, a másik részét nem szegem meg. Az egy ágyban alvást legalább kiküszöböljük. 

Teljes hétvégét kértem, mind a két napot vele szándékozom tölteni. A mai nap - mivel már hajnali háromnegyed négy - kizárólag a tanításával fog telni és kora délután haza fogom vinni. Holnap már újból előadásokra kell járnia és szüksége lesz annyi időre, hogy összeszedje magát. Annyi minden újdonság számára, May pedig az alapoktól tanul. Vigyáznom kell a mentális egészségére is.  

Eszembe jut, hogy nemrég még minden követ megmozgattam a távoltartása érdekében. Pórbálkozott a barátkozással, kedvességgel, de én mindannyiszor csúnyán a tudtára adtam, mennyire nem kérek belőle. Jin miatt. A srác és köztem ott lebeg a szemmel látható feszültség, csak May nem tudja az okát. Istenem! Ha megtudná, nem kellene attól tartanom, hogy csupán két hónap és újból Jin mellett köt ki, a mi viszonyunk pedig véget érne. Megfordul a fejemben, milyen gonosz húzás lenne tőlem, ha emiatt inkább én mondanám el Maynek, mi az, amit nem tud a barátjáról, de lebeszélem magam róla. Távol áll tőlem az effajta szarkeverés. Ezt meghagyom az olyanoknak, mint Yeona. Ha nem dugom meg jókor, már rég eljárt volna a szája. Annak se örülnék, ha tőle tudná meg May ezt az egészet. Jin szájából kell hallania. És én ott akarok lenni akkor, mikor ez megtörténik. 

MAY

Úgy ébredek, mintha kilómétereket futottam volna alvás előtt és most folyadékhiánytól szenvedek. A szám kiszáradt, olyannyira, hogy még véletlenül sem tesztelem le vajon felrepedne-e, ha bepróbálkoznék egy mosollyal. De minek is mosolyognék? Ó, hát persze! A tegnapi nap. Az a sok öröm és újdonság, ami ért. Az átmeneti megkönnyebbülés. 

Jó, hogy átmenetinek nevezem. Elég helyénvaló, mivel megmoccanok, ezzel elérem, hogy az ágy szélén ücsörgő Taehyung ujjait végig húzza a gerincem mentén. Az alvás okozta könnyedség helyét ismét átveszi a vágy és elnehezedik a szemhéjam a rám törő érzéstől. Még szinte magamhoz sem tértem, de azonnal igent mondanék egy hasonló zuhanyra, mint ami tegnap este esett meg. 

- A világért sem akarom elrontani a reggeled, minden bizonnyal kellene még némi idő, amíg teljesen felébredsz. Bár lenne néhány ötletem ennek a megkönnyítésére, a folyamatosan rezgő telefonod igencsak megedzi az idegrendszerem - az utolsó néhány szót nyomatékosan ejti ki, sejtem a nyilvánvalót. - Ha a barátod még egyszer belezavar a hétvégénkbe, nem leszek rá tekintettel. De ezt már említettem korábban is. 

Nem pont ilyen ébresztőre vágytam. A tegnapi odafigyelő Taehyung helyett a rideg oldalát kaptam és úgy is ért, mint egy hideg zuhany. Jin ismét a legjobb alkalmat választja a hívásra, a telefonom rezegni kezd az előszobában hagyott táskámban. Az idegesítő hang úgy tölti be a közöttünk támadt csendet, hogy már elviselhetetlen és inkább kipattanok az ágyból. Pontosabban Taehyung ágyából. A szobaajtóban megtorpanok, vissza nézek rá. 

Az arca fáradtságról árulkodik. Nem aludt az éjjel? 

Aztán össze áll a kép és nem tudom, bűntudatot vagy szégyent érezzek-e miatta. Taehyung miattam nem aludt, mivel félálomba bevetettem magam az ágyába és nem akart szabályt szegni azzal sem, hogy a kivételes hétvégénken velem alszik. Az ágy másik fele, ahol nem én aludtam, szinte rám kiabál, rosszul kezdem érezni magam. Ebből baj lesz még.