Tiltott határ ✓

HUSZONHÉT

TAEHYUNG

Nem mondom, hogy May nem okoz ismét meglepetést. Az első lehetőség, ami eszembe jut, az az egyetem udvara. Ott láthatott minket Yeonával tegnap és elég ránéznem, azonnal összeáll a kép. Mielőtt megszólalhatnék, megelőz.

- Nem akarok félreérthető lenni, csak az első szabályunk a monogámia és Hoseok születésnapján láttalak titeket együtt érkezni. Akkor nagyon bensőségesnek tűnt a kapcsolatotok. Aztán tegnap... - bingó! - ...ha nem válaszolsz, persze megértem és ne haragudj! Nem kellene a múltadban kutakodnom, semmi közöm hozzá.

- Nos, ha úgy nézzük, a kérdésed mindenképp a múltamhoz kapcsolódik és jogosan is tetted fel. Emiatt nem vagyok mérges, ha esetleg ettől tartasz. Fordított helyzetben én mondjuk nem vártam volna ennyit, valószínűleg azonnal lehetőséget kerítettem volna a kérdésre.

- Mégse tehettem meg, hogy utánatok menjek, vagy felhívjalak ezzel.

- Miért is nem? - kezdem azt hinni, May nagyon nem érti a köztünk kialakult kapcsolat egyik lényegét. - Megteheted, hogy kérdezz. Szeretem is, mikor megteszed, mert ezzel is megkönnyíted mindkettőnk dolgát. Bár örülök, amiért Yeona nem került a közeledbe. Arra szeretnélek kérni, hogy legközelebb ne habozz tisztázni a dolgokat! Ami a kérdésedet illeti, igen. Valóban volt közöttünk kapcsolat a közelmúltban, de annak már vége.

- Ó, értem! - a válaszából ítélve May nem pont ezt szeretné hallani, ezért átfogalmazom magam, hogy teljesen megértsen és megnyugodjon. Ne frusztráltan essünk egymásnak.

- A monogámia számomra fontos. Nem osztozom rajtad ebben a rövid időben. Ez pedig azzal jár, hogy én sem vágyom más valaki társaságára, aki nem te vagy. Így már el tudod engedni magad és a rossz gondolataidat? - az ing ujját gyűrögeti, közben a szemembe néz. - Válaszolj!

- Igen. El tudom engedni magam.

Felállok a kanapéról, elé lépek. Követi a tekintetem az övével, úgy tesz, ahogy korábban mondtam neki: engem néz, mert még megteheti. Az idáig elnyomott vágyak kezdenek szépen a felszínre törni, a mai nap minden eddigit túlszárnyal. Látom a szemében, mennyire vágyik már rám, az érintésemre, a parancsaimra és arra, hogy végre megtapasztalhassa pontosan mi is az, amiért a teste annyira sóvárog. Egyik kezemmel összefogom a haját, hátrébb rántom a fejét, majd lassú, számára és számomra is túl gyengéd csókot adok neki. Ennél több kell és ennél többet kaphatunk ma.

- Nagyon jól rémlik, hogy korábban jó pár alkalommal feleseltél. Emlékezz csak a kiselőadásod napjára, mikor a fenekeléssel dobálóztál.

- Emlékszem - feleli, pont úgy, ahogy elvárom.

- Múltkor is megtetted. Ráadásul külön szólnom kell, hogy egyél. Azt hiszed ez rendben van, May?

- Nem, nincs rendben - kezdi érteni, mire akarok kilyukadni. Épp csak nem áll neki könyörögni érte.

- Most meg eltitkolod a feszültséged okát, úgy kell harapófogóval kihúznom belőled. Meg amit a fürdőszobában műveltél a hétvégén... - szorosabbra fogom a haját, szabad kezem az álla vonalát simítja. - ... amellet nem mehetek el csak úgy szó nélkül, tudod jól. Igaz, megkaptad már érte a bűntetésed, de túl sok van a rovásodon. Meg kell tanulnod, mit szabad és mit nem.

- Akkor taníts meg!

Kész lenne egyből beleugrani a mélyvízbe. Ahelyett, hogy rögtön eleget is tennék az egyik legnagyobb kíváncsiságának, elengedem a haját és vissza ülök a kanapéra. Felé nyújtom a kezem.