Tiltott határ ✓

HUSZONHÁROM

TAEHYUNG

Megterítek mire May kijön a fürdőszobából. Ellenőrzöm a lakás hőmérsékletét, mert a pólómban és az alsónadrágomban van csupán, nem akarom, hogy megfázzon. Az effajta törődést szigorúan akkor végzem, ha úgy gondolom az alávetett felem igényli. May részéről ezen nem kell gondolkodnom, ő mindenfajta figyelmet igényel és szemernyi kétség sem maradt bennem, hogy szükséges is megadnom neki. Amíg komfortosan érzi magát, addig mindkettőnknek jó. 

A fürdőszobában történtek után viszont egy komolyabb, lényeges beszélgetést fogunk megejteni, mert nem érzem helyénvalónak a sok szabályszegést. Ez nem vall rám és mivel két hónap áll rendelkezésünkre, ezt a csekély időt szeretném kihasználni. 

- Nagyon jó illata van - jelenik meg a konyhaajtóban, tekintetem egyből az arcára tapad. Sápadtnak tűnik és ez nem tetszik nekem. Újból korholom magam, amiért nem bírtam várni. 

- Ülj le és egyél! Szeretném, ha mindent elfogyasztanál, ami a tányérodon van. 

- Azzal nem lesz gond - némileg megkönnyebbülök, mert ezek szerint van étvágya. Teát készítek neki, koffeinmenteset, hogy az alvással se legyenek problémái. 

Leülök vele szembe, neki látok az evésnek én is. Szűkös nadrággal nem a legegyszerűbb az evésre koncentrálni, főleg mivel az asztal alatt May kinyújtóztatja magát, csupasz lába az enyémhez ér. Lopva felpillant. 

- Egyél! - mondom parancsolóan, vissza is tér a tányérján lévő ételhez. Bár hamarabb fejezem be, mint ő, öröm nézni, hogy nem viccelt és tényleg mindent elfogyaszt az utolsó morzsáig. - Kérsz még? 

- Szabad? A csirke nagyon finom.

Újból elkápráztat. Néhány alávetettel nehéz volt, nem voltak valami kommunikatívak, nem fejezték ki kellően, hogy mit szeretnének és így hamarabb véget ért a viszonyunk. May jól csinálja, nagyon jól. 

Szedek a tányérjára a teriyakis csirkéből, majd amíg elpusztítja az újabb adagot, beáztatom a mosogatnivalót. 

- Hogy érzed magad? Nem szédülsz? Attól tartok nincs kizárva, hogy beütötted a fejed, mikor összeestél a zuhanykabinban - természetes hangnemet ütök meg, ezzel is igyekszem eltűntetni a lehetséges zavart, ami benne lehet a történtek után. Ha kitisztult a feje, talán May már részben meg is bánta, amit átélt velem. 

- Most, hogy ettem, sokkal jobban. 

- Ennek örülök. Akkor szeretnék egy fontos beszélgetést megejteni veled, mielőtt bemegyünk a hálószobába. 

Elzárom a csapot, vissza ülök az asztalhoz és megvárom, amíg May megissza a teáját is, végül teljesen rám figyel. 

- Innentől kezdve nincsenek szabályszegések. Tisztában vagy azokkal a fontos dolgokkal, amikkel tisztában kell lenned a hétvégét illetően. Nem megyünk tovább, a tudásod elég és nem óhajtok többször szembe menni saját magammal. Remélem tudod tartani magad ehhez. 

May pislogás nélkül néz rám, de tudom, hogy felfogta a szavaimat. 

- Megadtam neked, amit kértél. Hozzád értem, holott nem érdemelted meg, mert...

- A fürdőszobádban nyúltam magamhoz a jelenléted és az engedélyed nélkül. Elnézést kérek, többet nem fordul elő - rajtam a sor, hogy tátott szájjal meredjek rá. 

- Ne szakíts félbe, ha beszélek! Gyakoroljuk kicsit a megfelelő viselkedést is. Viszont előtte visszakanyarodnék az eredeti témához: beleegyeztél, hogy az alávetettem leszel. Két hónapra csupán, de az enyém vagy és mivel tartottam magam a feltételedhez, úgy arra kérlek, hogy innentől kezdve te is tegyél eképpen. Különben el kell búcsúznunk egymástól még idő előtt és az mindkettőnket nagyon szomorúvá tenne. Igazam van, May? - bólint a kérdésemre, elégedetlenül felmordulok. - Ha eddig tudtál beszélni, most is menni fog.