Tiltott határ ✓

NYOLC

MAY

Jin hallgat, nem szakít félbe és az arca sem árul el semmit arról, hogy mit gondolhat. A megfogalmazásomra oda figyeltem, kihagytam azt a részletet, miszerint Taehyung volt az, aki ennek az egésznek gondolatát elültette a fejemben. Mikor felrémlik bennem a fürdőszobában történt kis magán akcióm, akaratlanul is elfordítom a fejem róla, de ezt sem teszi szóvá. Nem mond semmit. 

Miután befejezem, egy ideig némán ülünk egymással szemben, végül az ujjai megmoccannak a bögre oldalán és nyel egyet. 

- Honnan jött ez? - erre a kérdésre nem számítok, váratlanul ér. 

- Láttam egy filmet, ennyi az egész - hazugság.

- De melyiket? Az egész Árnyalat-trilógiát kivégeztük korábban és akkor nem mondtad, hogy hajlasz a BDSM felé - ez a négy betű azonnal megragadja a figyelmem, talán túl nyilvánvalóan is, mert Jin oldalra biccenti a fejét. - Még nem hallottad ezt a kifejezést?

Fürkészve néz, mintha próbálna belém látni, a gondolataimba kutakodni. Hamar rájövök, hogy Jin nem kevés fenntartással kezeli ezt a helyzetet, nem tud mit kezdeni vele. Megbánom, amiért előhozakodtam ezzel, hisz látszólag nem vezet ez a beszélgetés pozitív irányba minket. 

- Felejtsük el, nem számít - rázom meg a fejem, ezzel persze nem sikerül felejtenem, ahogy mondtam az előbb. - Mérges vagy rám? 

- Nincs okom mérgesnek lenni - sóhajt nagyot és átnyúl az asztalon a kezemért. - Szóval arra vágysz, hogy elfenekeljelek? - a szó maga Jin szájából erőteljesebben hat rám. - Jézusom, May! Úgy nézel ki, mint egy izgatott kisgyerek, aki életében először lát játszóteret. 

Elszégyellem magam. Mert egyszerűen Jin reakciója a reakciómra ezt váltja ki belőlem. Szégyenérzetet, mint aki valami rosszat tett, vagy gondolt és lebukott. A kávétól keserű a szám íze, viszont a csalódottság, amit képtelen vagyok elűzni, még keserűbbé teszi. Nem mondok többet és Jin sem kérdez tovább. A téma itt lezárult közöttünk, nem jutottunk egyről a kettőre. Még egy esélyt sem akar adni a dolognak.

Az viszont, hogy a BDSM konkrét jelentésével nem vagyok tisztában, pedig nagyon is sok köze lehet a hirtelen támadt érdeklődésemhez, csak egy újabb feladatra hívja fel a figyelmem: az utánanézésre. Ha többet tudok meg erről, talán elveszi a kedvem tőle. 

°°°

Jin este hat körül indul vissza a kollégiumba. A nap egy része kínosan telt, kerültük a társalgást, én a házi feladatommal törődtem. Jin volt az, aki először megenyhült, csinált nekem egy teát és mellém húzta a másik széket, hogy belenézzen a tanulnivalómba. Felajánlotta a segítségét is, amivel persze nem mentem sokra és rá is szóltam. Egyedül kell megoldanom ezeket, könyv és minden más kisegítő lehetőség nélkül. 

Megfordul a fejemben, hogy beavatom Jint az egyezségbe, ami köztem és Taehyung között alakult meg. Biztosra veszem, örülne neki, ha nem kellene a sikeres vizsgám után amiatt aggódnia, vajon Taehyung mikor húzza ki a gyufát legközelebb és mennyit viselek még el tőle anélkül, hogy egy szakítással akarnék eltűnni a közeléből. Mégis hallgatok. Az egyezség ránk, kettőnkre tartozik. Taehyung engem utál - és bár Jint is, a kettőnek aligha van köze egymáshoz. Ők akkor szólalkoznak össze, ha Taehyung kezdeményez, viszont én a puszta létezésemmel vívtam ki a szimpátiájának hiányát. Ez van. Megszoksz, vagy megszöksz. Ez esetben inkább megszokom. Nem fogok menekülni. 

- Nagyon szorgos lettél - nyom egy csókot a számra az ajtóban. - Már csak alig két hét, tarts ki! 

- Te most bátorítasz? Azt hittem le akarsz beszélni róla, hogy Taehyung legyen a magántanárom.