A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

59.rész

- El sem hiszem, hogy hamarosan Emma Durm leszek. - hajtottam fejem Erik fedetlen mellkasára.
- Szóval felveszed az én nevem? - simított el egy kósza hajtincset arcomból.
- Természetesen! Mostmár hozzád tartozom! - fordítottam felé fejem hatalmas mosollyal az ajkamon.

Madarat lehetne velem fogatni a délután történtek után. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Erik már a leánykérésen gondolkodik. Sok nézeteltérés és vita volt közöttünk ezalatt a két év alatt, de az elmúlt néhány hónapban sikerült mindent a helyére tennünk és úgy érzem végre minden a lehető legjobban alakul az életemben. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Van egy tökéletes munkám, nem sokára megszefzem a diplomámat és mostmár egy csodálatos vőlegényem is. Kívánni sem tudnék jobb és szebb életet magamnak.

- Tetszik? - utalt a gyűrűre, amiről jó pár perce már le sem tudom venni a szememet.
- Gyönyörű!
- Akárcsak te! - simított végig arcomon, majd tarkómnál fogva húzott fel magához, hogy ajkaink egy vonalban legyenek. - Szeretlek! - suttogta ajkaimra, majd óvatos csókot nyomott rá. Egyik kezét derekamra simítva húzott szorosan magához, míg a másikkal fedetlen vállam kezdte simogatni.
- Szeretlek! - viszonoztam csókjait. Kezeim hajába túrtam, majd belemosolyogva csókunkba bújtam nyakához.
Sikerült addig mocorognom, hogy hálóingem feljebb csúszott láthatóvá téve fenekemet, amit Erik rögtön ki is használt. Kezeit fenekemre csúsztatta, majd újra, ezúttal sokkal szenvedélyesebben tapadt ajkaimra.
Kezeivel egyre feljebb tolta a sejem anyagot, miközben finom ujjaival lágyan simogatta mostmár fedetlen hátamat. Még mindig forróság járja át a testemet akárhányszor hozzám ér, pedig nem egyszer fordult már elő. Miközben egyre feljebb és feljebb tolta a vékony anyagot, míg nem teljesen megszabadított tőle én sem tétlenkedtem. Végig simítottam oldalán, amit jól láthatóan élvezett, majd ajkaitól elszakadva mellkasát kezdtem apró csókokkal behinteni. Kezeimet megtaláltam övéit és összekulcsoltam övéivel. Erik hirtelen fordított maga alá, amit hangos kacagással díjaztam. Erik egy pillanatra megállt fölöttem és tekintetét szemeimbe mélyesztette. Ujjaimmal végig simítottam tökéletes, kissé borostás arcvonalain. Lábaimat hirtelen dereka köré csavartam, hogy közelebb húzzam magamhoz és meg tudjam csókolni, de azzal nem számoltam, hogy őt ezt váratlanul éri és csak a kiváló reflexeinek köszönhető, hogy nem nyomott össze. Nevetve csókoltam meg a focistát, aki hasonló relációval fogadta csókjaimat. Kezeimmel végig simítottam izmos hátán egészen le fenekéig. Gyorsan megszabadítottam szürke melegítőjétől, majd maradék ruhadarabjaitól is, hogy testünk minél hamarabb eggyé válhasson.
Minden érintése olyan volt, mint a legelső alkalommal. Gyengéd, mégis szenvedélyes. Minden vele töltött perc leírhatatlan érzéseket vált ki belőlem.

Reggel nagyot nyújtózva fordultam meg az engem ölelő karok között. Erik még békésen szuszogott mellettem. Nem volt szívem felkelteni a békésen pihenő focistát, így próbáltam úgy kicsusszanni karjai közül, hogy őt még véletlenül se keltsem fel. Magamra húztam Erik egyik pólóját, ami combközépig ért, majd kiléptem a teraszra. A kora tavaszi nap sugarai kellemesen simogatták bőrömet. Bár a nap reggeli időszak ellenére is erősen sütött, a levegő kissé még hűvös volt.

- Meg fogsz fázni! - terített a hátamra egy plédet Erik.
- Jóreggelt! - fordultam meg karjaiban.
- Neked is kicsim! - nyomott egy apró csókot ajkaimra. - Hogy aludtál?
- Remekül! - fontam karjaimat nyaka köré.
- És te hogy aludtál?
- Amíg mellettem vagy csakis jól.
- Meddig maradhatsz? - ringatott ölelésében.
- Szabad vagyok egész héten! - vigyorogtam. - Szóval, ha nincs ellenedre csak szombaton utazom vissza. - cirógattam tarkóját.
- Mit szólnál hozzá, ha együtt mennénk vissza Dortmundba? - súgta fülembe.
- Tessék?
- Jövőhéten szabad vagyok. - felcsillantak szemeim. Két teljes hét az én vőlegényemmel. Boldogan ugrottam a fiú ölébe, aki mosolyogva fogadta reakciómat. Lábaim dereka köré fontam és egy cuppanós puszit nyomtam arcára. - Akkor eljössz a pénteki meccsünkre?
- Még szép! Ki nem hagynám!
- Helyes!
- Upsz! - kaptam hasamhoz.
- Csak nem éhes vagy? - vigyorgott, miközben lecsúsztam öléből. - Gyere csinálok neked valami finomat. - ragadta meg kezemet, majd egyenesen a konyha irányába kezdett el húzni.